Szigeti történet több csavarral és némi fantázia elemekkel (5)

Miután megvizitáltam a többieket is és közben előkerült – szerintem túl hirtelen, vagy túl rövid idő után már – a barátom/srácom is, aki elküldte azt a srácot – akivel ”szobára„ ment, s nagyon nagy zavarban volt. Azt is érzékeltem, hogy valamit mondani akar nekem, de csak nekem. Ezért a srácoktól türelmet kértem és a srácommal mentem vissza a szobába:
- Uram, sajnálom, de ma már nem tudok Önnel menni és szolgálni Önt. Kérem, értse meg! Nagyon sajnálom, de most nem tudnám Ön számára is érthetően megindokolni. – sorolta egy szuszra lehangoltan s csüggedten a srácom.
- Semmi gond! Tedd, amit jónak látsz, de amikor már tudsz s akarsz jönni, szolgálni hozzám, ide gyere! – mondtam s átnyújtottam számára a névjegyemet a címemmel.
- Igenis Uram és természetesen büntessen is majd meg ezért! - mondta s kérte elvéve a névjegyemet és megdöbbenésemre elém térdelt és megfogva a kezemet megcsókolta azt. Egy ideig még vacillált valamin, majd mégis döntött, a kezemet a fejre, hajára tette s előredűlve a gatyámhoz, a szájával megkereste a farkamat azon belül és azt körbenyalta a gatyámon át, majd a meg is puszilta a végén a makkomat.
- Menj most! – szólítottam fel és kiengedtem, majd én is utána léptem.
A fiúk kint megdermedve álltak, mert látták a srácot kiviharzani a szobából, majd a házból is.
Nem mertek kérdezősködni, így öltözni küldtem őket, majd mi is mentünk vissza a teraszra már. Azt is észrevettem, hogy a srácom bár szalad, de beleszaladt egy ötfős csoportba, megtorpant és zavartan üdvözölte azokat. Kézfogás s csók sem volt, így sejtettem, hogy a beosztottjai azok. Négyen fiúk voltak s egy csaj. Pár szót beszélgettek, én meg ez alatt elküldtem a pincérsrácokat előre, de meghagytam nekik, hogy rendes pincérruhába öltözve várjanak rám, fent, a teraszon, ne az előzőekben rajtuk levőkben.
Odaérve a már hat fős csoporthoz észleltem, hogy egy srác közelebb áll a srácomhoz s hozzá beszél, miközben a többiek kicsit hátrébb várakoztak. Azt gondoltam, hogy ez a személyi asszisztense, aki beszélt hozzá. Így is volt. Arról volt szó, hol, mit láttak, mit hallgattak meg a Szigeten az éjszaka s érdeklődött, hogy a srácom – akihez tisztelettel beszélt, de se nem tegezte, se nem magázta – is látta-hallotta-e azt a két koncertet, amiért kijött. Még hozzátette ők is ott voltak, de a tömegben nem látták, nem vették észre őt.
A srácom elmosolyodott, de nem magyarázta meg, hogy miért nem. Elballagtam mellettük és mindegy véletlenül félhalkan megszólaltam a csajhoz beszélve:
- Jó kis firma, itt áll s csak dumál, hallgat, a helyett, hogy meghívna titeket így hajnalban legalább egy pofa sörre. – hallották.
A srácom elvörösödött, a titkára meg rám dörrent:
- Azt sem tudod ki Ő – mutatott a srácomra – csak jár a pofád itt, hiába. Nem kértünk és nem is vártunk tanácsot tőled! – szólt eléggé lekezelő hangon, majd megakadt, mert akkor nézett a spéci Szigeti karperecemre és elcsodálkozva nézte.
A srácom kapcsolt, mert megszólalt:
- Nem is kell tudnia, hogy ki vagyok. Azt sem, hogy kivagyok, de tényleg, a váratlan találkozásra, meghívlak egy pofa sörre és téged, fordult a csajhoz – aki a titkárnője lehetett – egy üdítőre, vagy amit választasz! – mondta és intett a büfék felé.
Megszólaltam halkan:
- Ha megengedi Uram, tényleg nem tudom ki Ön, bár kellene tudnom biztosan – az itteni fiatalúr szerint – mégis azt javasolnám, ne oda a büfékhez menjenek, ott nagy a tömeg és sokára kerülnének csak sorra, de szívesen meginvitálom Önöket a Rendezőség nevében fel a teraszra - mutattam fel arrafelé – s ott fogyasszák el az úr által ígért sörüket.
A többiek a srácomra néztek, várták a döntését. Az meg így szólt:
- Köszönjük Uram a szíves invitálását, a többiek biztosan el is fogadják, de én kimenteném magamat, mert nekem mennem kell. Sajnálom. Majd máskor. – mondta s az asszisztensétől még megkérdezte: - Mindenem van bent?
Az igent intett, de mondta, hogy vele megy. A srácom leintette, mire a csaj megszólalt:
- A Vali lesz bent 6 órától, én 8-ra bent leszek. – ígérte.
- Nem kell, maradjatok csak, mára szabadnapot kaptok. - felelte a srácom és elindult.
- Mivel megy Uram? – kérdezte a titkára s az egyik srácra mutatott. (Az lehetett a sofőr.) A srácom visszaszólt:
- Taxival, már máskor is utaztam olyannal. (Úgy hangzott, mint aki nem érti, hiszen volt már, ült már taxiban is, de nem túl gyakran.)
A titkára azonban mégis vele ment. Ők elmentek volna már, mikor utána szóltam:
- Taxi helyett a Sziget kocsi is elviszi, Uram. Rendelkezésükre áll. - mondtam s intettem az én sofőrömnek, aki már ott is termett – természetesen nem ismerte meg a srácomat, mint korábbi utasát – és elkalauzolta őket a kocsihoz. Tartotta az ajtókat mindkettőjüknek, majd megkérdezte hova vigye őket.
Összenéztek s rájöttek a székház címét nem mondhatják be, így a titkár egy olyan irodaház címét mondta, ahol béreltek pár irodát. Közben a sofőr még felvette a mobilját, valamit olvasott, miközben lassított és a mobilt hátranyújtotta a srácomnak ezt mondva:
- Üzenete jött Önnek Uram.
(Én írtam a srácomnak, hogy mikor jön majd, jöhet üzleti ruhában is hozzám, nem kell szolgai ruhát hoznia, arra úgy sem lesz szüksége! )
Ott ők kiszálltak, majd egy taxival mentek tényleg a székházhoz mind a ketten.
Közben a többiek feljöttek velem, a lifttel a teraszra, ahol már vártak minket a pincérfiúk pincér egyenruhákban – fekete pantalló, fehér ing, bíborvörös mellény és csokornyakkendő - de eggyel kevesebben! (Azonnal nem értettem, miért az egy pincérfiú hiány, de később már megértettem.)
A srácok, az egy sofőr kivételével söröztek, a titkárnő csaj tonikot kért citrommal és jéggel.
A pincérfiúk hamarosan még pár tálca szendvicset is szervíroztak, no meg nekem koktélt színes gyümölcsökkel, jéggel és szintén tonikkal.
A társalgás nehezen indult, mert nem volt itt a személyi asszisztens srác, de szerencsére a helyét átvette az egyik srác, aki eléggé slagvertig volt. Az csacsogott velem, nekem, míg a többiek hallgattak és iszogattak, majszolták a szendvicseket és gyönyörködtek a teraszról a Sziget látványában, no meg távolabb, Budapest fényeiben.
A srác kínosan kerülte, hogy bármi konkrétumot mondjon magukról, hogy hol dolgoznak, kik ők, vagy kik voltak azok ketten, akik elmentek az előbb a Szigetes kocsival.
Nem ment nagyon a társalgás, így nem is nagyon tartóztattam őket sokáig. Megköszönték a meghívást, a szendvicseket és a sörükett s iszkoltak le a teraszról.
Még a korlátnál állva láttam, hogy lent tanakodnak egy sort, merre menjenek, mit csináljanak még, de végül a csaj hatására úgy döntöttek, hazamennek, mert a parkoló, a kijárat felé vették végül az irányt.
Mi is összekaptuk magunkat, hármasban a pincérsrácommal és az igen magas pincérsráccal együtt távoztunk a visszaérkezett Szigetes kocsival hozzám, a Buda környéki házamba, ahol további érdekes események vártak még reánk, de ez már egy másik történet lesz.
Így ért véget ez az este és éjszaka a Szigeten.
(vége)