Rókaffy Vendel története (2)

Miután – sajna – elmentem véletlenül benne, a szájába pontosabban, kiparancsoltam a kádból és feltéve a nyakörvét, bevezettem a szobába, de négykézlábon és néha – véletlenül – rá-rá léptem a kezeire a talpammal, miközben a kezemben tartott lovaglóostorral nagyokat csaptam a csupasz, de kívánatosan gömbölyödő, popóira. Csattantak is a csapásaim, ott. Néha meg-megugrott ezért, de ilyenkor belemarkoltam a vöröslő hajába és azzal rántottam vissza.
Mikor ezt meguntam, akkor beültem a főnöki fotelomba és oda állítottam magam elé a srácot és élvezettel néztem, ahogyan ott állt előttem kis terpeszben, kezeit a fenekénél összefogva, és így a testét kissé előretolva, de még ilyenkor sem bukkant elő, csak nagy néha, a lecsüngő hajából a merev farka vége, a makkja. Ha már sokáig nem bukkant elő, akkor a nyakörvéhez csatolt pórázzal rántottam rajta egyet, így előre hajolt a nyaka, majd vissza is ment s akkor általában a lovaglópálcával is besegítve csak - csak előbukkant a merev farka vége, amire csaptam is egyet-egyet a lovaglópálcával. Ettől hátrarántotta a teste középső részt, így a makkja eltűnt a haja zuhatagjában, de újra előbukkant pár másodperc múlva. Ekkor mindig megragadtam, magamhoz húztam annál fogva és bekaptam, szopiztam egy sort a makkján.
Ezt megunva, még közelebb húztam magamhoz és a haját szétválasztva a hónaljai alatt hátrahúztam s hátul a derekánál összekötöztem. Most jobban hozzáfértem a fanszőrzetéhez, így azzal kezdtem játszani. Egy pálcikára felcsavartam, amíg csak bírtam és ő is bírta s sziszegett már nagyon, majd elengedtem. Most fésűt vettem s azzal fésültem ki a sok gubancot abból, persze ez nem ment némi szőrszálhúzgálás, és az ő sziszegése nélkül.
Majd élvezkedtem egy sort a már szépen kifésült fanszőrzetben tovább matatva, s a merev farka szopogatásával, de azzal is szórakoztam, hogy féloldalt állítottam magam előtt és rá- rácsaptam a mereven előreálló farkára felülről, mire előre görnyedt, kivédeni azt, majd újra visszaállt a függőleges állásába.
Hogy ne lankadjon el a farka egy bőr pertlivel alaposan elkötöztem a farka tövét s szétkötöztem a golyóit is úgy, hogy igen megfeszüljenek annak bőrei. Ekkor vettem egy tűs kereket s alaposan megjártattam nem csak a merev farkán, ahol volt rajta bőr, de a csupasz makkján is, no meg a tökei bőrét sem hagytam ki is. Többször is. Izgett-mozgott közben, sziszegett is tisztességesen.
Mást gondoltam, úgy állítottam, hogy nekem háttal legyen, majd előre nyomtam s alulról a lábai között átnyúlva húzkodtam meg, markolásztam meg a farkát és a golyóit, de még egy hosszabb szíjakból font bőr korbáccsal is megcsapkodtam úgy, hogy azok végei a farkát, golyóit is elérték. Most volt csak „táncolás” a részéről s sziszegése sem halkult, sőt.
S mivel közben jól beláttam, már amennyiben a sok szőrszáltól beláttam a vágatába, és láttam az ánuszrózsáját is tágulni az izgalomtól, így vettem egy gumiból készült plugot, amit bele nyomtam, majd felpumpáltam, amíg bírtam és akkor bekapcsoltam a rezgését is. Először meglepődött, de később már nagyon élvezte, sőt jelezte, hogy ha a szorítás belül csökkent, így pumpáltam még bele levegőt, hogy újra szorítsa belölről.
Jól kitágult, így közben arra is volt ideje, hogy elé állva felszopjon engem s ekkor könnyedén belecsúsztam és kőröztem benne jó ideig, miközben néha nagyokat is löktem rajta. Szerencsére nem tudott előreesni, mert egy ott álló szék támlájában kapaszkodott közben.
Arra közben vigyáztam, hogy magam ne menjek el benne közben, mert még más terveim is voltak. Arra gondoltam, amit meg is cselekedtem, hogy kikötöztem X állásban a szobaajtóban, a csuklóit a szemöldökfa kampóihoz csatoltam, míg a bokáira távtartót csatoltam karabinerekkel, így tökéletes X alakban állt ott. Most vettem egy hosszabb bőr szíjakból álló korbácsot s először elölről, majd már a háta mögül is megostoroztam azzal, alaposan. Most is pontosan céloztam, így sziszegett s ugrott is, mikor eltaláltam a szíjak végével akár a merev farkát, vagy a szétkötözött golyói bőrét.
De ezzel még nem ért végett a szenvedése, csak most kezdődött igazán.
Hanyatt fektettem a padlón és hoztam egy ötágú gyertyatartót, rajta gyertyákkal, amiket meggyújtottam. Mikor már jól égett, akkor egyenként rácsöpögtettem a testére a sztearin cseppeket. Mindenhova, de különösen oda, ahol sok szőr nőtt rajta. Így természetesen az ölben lévő fanszőrzetre is kerültek, de még a csupasz makkját is megpöttyöztem ezekkel.
Majd hagytam, hogy megdermedjenek s akkor egy fapaskoló élével lecsapkodtam róla a megdermedt sztearin cseppeket, amik persze nem azonnal akartak lejönni a szőrszálakról, ahova jól odatapadtak, így megint volt sikkantgatás, sziszegés, vergődés ez alatt. Ami így sem jött le, azt kézzel-körömmel szedtem le róla.
Természetesen ettől mereven, előre állt már a farka a farok töve lekötése ellenére is. Ezért hasra fordítottam, de a hasa alól a lábai közt kihúztam s a merev farkát, és úgy nyomtam le a testét a padlóhoz. Ez sem ment némi sziszegés, testdobálás nélkül. Ezért ráhasaltam – teljes testsúlyommal – és úgy döngettem meg alaposan, de most addig tettem, míg csak el nem mentem benne. Felnyögött, mikor megérezte, hogy elmentem benne, de megnyugtattam, hogy van rajtam gumi, abba ment.
Gonoszkodtam egy kicsit, mert kiszálltam belőle, őt is hanyatt fordítottam és felültettem, majd lehúzva a teli gumit a farkamról, megkérdeztem tőle:
- Nem hiszed el? Idd ki abból s meglátod, azaz megérzed, hogy nem a tied!
- Nem, nem, Uram! – tiltakozott nagyon megszeppenve.
- Ne ijedezz, nem kell megkóstolnod. De, ha már itt tartunk, a sajátodat már megkóstoltad? – incselkedtem vele.
- Nem, Uram, még nem. – tiltakozott a rókafi.
- Akkor most fogod! – jelentettem ki s nekiláttam, hogy kézi munkával kiverjem belőle a sajátját, amit sikerült is. A hasára jutott abból. – Akkor most itt a lehetőség, hogy megkóstold! Rajta! – utasítottam, de nem erőltettem, mert láttam, ezt a parancsomat nem akarja teljesíteni.
- Rendben, ne tedd, de ezért büntetés jár, ugye tudod? – kérdeztem meg tőle.
- Igen, Uram, de inkább a büntetést viselem el. – válaszolta ő.
- Rendben, akkor feküdj vissza hanyatt a padlóra! – utasítottam s már léptem is rá, de nem akárhova, hanem a még mindig mereven álló farkára.
Igaz, nem a teljes testsúlyommal, de az is elég volt ahhoz, hogy felszisszenjen.
Mást gondoltam büntetésül neki, így vettem egy postagumit, ami eléggé vastag és azt fogtam a bőréhez és azzal csipkedtem meg több helyen. Csípett is tisztességesen s szép, piros vonal nyomokat hagyott a szeplős, de fehér bőrén.
Ezek után felállíttattam az ajtóhoz, kikötöztem újra X alakban s egy közepes hosszúságú, de sokágú bőr korbáccsal, megkenegettem mindenhol. Szép csíkokat hagyott a korbács a testén.
Most vettem egy virágspriccelőt, amibe sós s ecetes vizet tettem előtte s azzal körbespricceltem. Ahogy ez az elegy a bőrt érte, csípni kezdte, így sziszegett, jajongott, vonaglott tisztességesen.
Megkönyörültem rajta s egy tiszta dörzstörülközővel alaposan megdörzsöltem mindenhol, így a teljes bőre kipirult, csakúgy lángolt, de nem csípett.
- Jó volt, élvezted, mert itt a vége? – érdeklődtem meg tőle. – Van még valami kívánságod, óhajod-sóhajod? – firtattam.
- Igen, Uram, lenne, ha nem venné nagyon szemtelennek. – mondta, kezdte.
- Folytasd! – parancsoltam rá s érdeklődve vártam, mit szeretne még.
Nem azt hallottam, amit vártam. Nagyon nem. NEM!
Mert a szemtelen rókafim azaz Rókaffy Vendel ezt kérte:
- Uram, lehetne, hogy a továbbiakban én domináljalak téged? Én is dom vagyok. – jelentette ki meglepetésemre.
(folyt. köv.)