A titokzatos kávézó mélyén II.rész

A lány egy világos kávézóban találta magát. Körülnézett, de semmi szokatlant nem látott, csupán a fekete és a vérvörös színek kombinációjára figyelt fel. A hely világos és tisztának tetszett, azonban kissé nyomasztó látványt is nyújtott az élénk színek és az ablak nélküliség. A lány mihelyt magához tért valamelyest, kiszakította magát a két marcona ember fogásából és az ajtóhoz rohant, üvöltözve kért segítséget, dühösen rázta az ajtót.
- Hangszigetelt –
jött a válasz az egyetlen sötét sarkából a helységnek, majd egy magas férfi lépett ki a fénybe. A férfin hosszú elegáns bőrköpeny volt ujján nagy pecsétgyűrű díszelt. Barna szeméből sugárzott az elegancia és a dominancia magabiztossága. Személyisége titkokat sejtetett olyanokat, amelyeket mások csak nem is sejtettek. A lány elé sétált és így szólt:
- Én inkább lenyugodnék és megkérdezném, hogy juthatnék ki. Két lehetőséged van -
folytatta a lány szavát meg sem várva
– az egyik, hogy ellenállsz, ordibálsz, próbálsz kiszökni, természetesen akkor később szabadulsz, a másik, hogy mindent megteszel úgy és akkor amikor mondom és akkor szavamat adom, hogy örökké szabad leszel, szabadabb mint ahogy eddig bármikor éreztél volna. Nos mi a válaszod? –
fejezte be mondanivalóját a férfi. De a lány hallgatott, nem akart válaszolni, csupán a tehetetlenség a harag és félelem tombolt benne. Harag amiért hagyta a barátja, hogy ide kerüljön. És félelem az ismeretlentől. A férfi várt egy percet majd a szolgái lefogták szorosan a lány kezét. A férfi lekevert egy óriási pofont a lánynak. A lány rögtön sírni kezdett, a férfi ismét lekevert egy pofont. A lány érezte, hogy ég az arca, érezte a pofonok súlyát, érezte, ha még egyet kap talán a nyaka sem tartaná meg fejét.
- Befejezted ? –
Kérdezte a férfi, majd ismét lendítette a tenyerét, azonban a lány válaszolt:
- az elsőt –
szipogta
- Hogy mit? Talán ha normálisan hangosan közölnéd szerény kijelentésedet, hogy haljam, valamint nem ártana, ha hozzátennéd, hogy Uram –
Válaszolta hűvösen a férfi és még egy pofont lekevert a lánynak akinek arca már vörösen lángolt.
- Kérem megteszek mindent amit csak akar Uram –
- Ez már jobban tetszik. Amit most mondok pedig vésd az eszedbe. Nem érdekel innentől a neved, jól tudom ki vagy ne aggódj. De a név mit sem számít. Innentől te csak egy kurva leszel egy senki, egy tárgy aki nem rendelkezik semmivel, akit a kutya nem fog érdekelni. Ha kérdezlek igen vagy nemet felelhetsz, de ne aggódj, nem lesz nagyon ilyen alkalom. Megértetted?-
Válaszolta a férfi majd hátrébb lépett a lánytól.
- Igen –
mondta a lány majd a kezét hirtelen hátracsavarták és megbilincselték.
- Most pedig megmutatom hol lesz a helyed –
A férfi a helység félreeső részébe vezette a lányt, oda ahol kissé sötétebb volt, ahonnan ő is kilépett a fénybe. Amint odaérkeztek a fal hátranyílt és egy kis szűk folyosó tárult fel.

folyt köv.