Fenekelés az erdő szélén 2. rész.

Én le is törtem egy vékonyabb és egy vastagabb mogyoróbotot. Közben észrevettem, hogy a nadrágom a a farkamnál beázott, mert a szalmarakásnak csak a teteje volt száraz, alul még nedves volt az esők miatt. A szénarakás mellett volt több ág, kettőnek kiállt egy-egy oldal ága is. Az Úrnőm parancsára ezeket ráhelyeztem a szénarakásra úgy, hogy amikor rá fekszem, az egyik oldalsó ág a gátamat szúrja, a másik meg a fenekem lyukát, vagy az alatta levő részt. Ezt meg is tettem, fájt is rendesen a kemény, vastag ág. Közben az Úrnő elkezdte a vékonyabb mogyorópálcát használni. Nagyon jól ütött, jó erősen és egyszerre mindkét farpofámat. Ez még jobban esett, mint a korbács. Igazából rég nem esett ilyen jól egy fenekelés. Pont a határomig jutott el a mogyoróbot. Rendesen fájt, de nem annyira, hogy az már kínzás legyen. Na az ilyent szeretem, amikor minden ütést jól megérzek, sőt azt is érzem, hogy megcsíkoz, feldagaszt, de ugyanakkor még élvezetes. Közben kéjesen mozgattam a szalmarakáson a fenekemet előre-hátra, ami azzal járt, hogy a kemény oldalsó fa ágak a fenekem lyukát és a gátat erősen nyomták, már szinte fájdalmasan. Elég sokat kaptam a bottal, de aztán letörött a vége. Ettől függetlenül tovább vert az Úrnőm, de aztán ketté tört a bot. Összesen, olyan hetven ütést kaphattam, amiből mindegyik rendkívül jól esett.

Semmi gond, a vastagabb mogyoróbot következett. Ez azért keményebb volt, az első ütésektől már sziszegtem és rángatóztam. Erre „csoda” történt, mert az amúgy gyakran kegyetlen Úrnőm, visszafogta magát és enyhébbeket ütött. Szóval pont olyan jól esett a verés, mint a vékonyabb bottal, de még hála is elöntötte a szívemet, amiért most éppen rám figyelt az Úrnőm, az én vágyaimat vette figyelembe. Ám olyan nyolcvan ütés után, ennek a botnak a vége is letörött, majd százhúsz ütés körül ez is kettétört. Bár jól esett volna még verés a mogyoróbottal, újabbakat nem törtem le, hogy legyen máskorra is, meg annyira ne pusztítsuk a természetet. Persze a fenekem már lüktetett a veréstől és sajgott rendesen, de hát ez volt a cél.

Ezután viszont ismét kijött a kegyetlenség az Úrnőmből. Megparancsolta, hogy szedjek ágakat a csipkebogyó bokorról és tegyem a nadrágomba. A tüskés ágak nagyon nehezen törtek le a bokorról és több helyen megsebesítették a kezemet. Úgy kellett betennem a nadrágomba, hogy a gátat, fenekemet és a farkamat mindenhol érjék a tüskék. Szerencsére az Úrnő megengedte, hogy megigazítsam a farkamat, azaz felfele húzzam, mert különben a védelem nélküli makkomat szúrták volna rettenetesen a tüskék. Ez az engedmény megint azt jelentette, hogy tényleg kegyes volt az Úrnőm hozzám a találkozó alatt. Miután jól megtömtem tüskés ágakkal a nadrágomat rá kellett feküdnöm a szalma halomra. Amint rá ereszkedtem, hihetetlen erős fájdalmak érték a farkamat, golyóimat, de bizony a feszesre húzott és szíjjal rögzített nadrágom miatt a fenekemet is. Könyörögni kezdtem, hogy felállhassak.

-szó sem lehet róla! –mondta az Úrnő

-inkább verjen meg nagyon, azzal amivel csak akar Úrnő, mert ezt a szúró fájdalmat nem tudom kibírni!

-meg is verlek, de úgy, hogy ott maradsz!

Azzal kezébe vette a csípős, gyűrűs korbácsot és el kezdett verni vele. Majd rám parancsolt:

-mozgasd a segged szolga! Azért van!

Én el kezdtem mozgatni előre, hátra, így a tüskék még jobban szúrtak. Rettenetes volt a fájdalom! Közben a mozgásomban segítettek a korbács ütések is. Ritmusosan vert az Úrnőm, majd megparancsolta, hogy álljak csak fel. Én felálltam, ő meg a kezével megtapogatta a lábam közét, majd azt mondta:

-szolga! Neked nincs is tüske a gátadnál! Azonnal menj a csipkebokorhoz és még törjél le három ágat, melyeket helyezz a gáthoz!

Én igyekeztem gyorsan a bokorhoz menni, de hát mondanom sem kell, hogy minden lépésnél a fenekemnél és farkamnál borzasztó szúrások okoztak nagy fájdalmakat. Így csak oldalasan, szinte bicegve tudtam járni. Letörtem még három ágat és a gáthoz nyomtam, a lábaim közé, majd ismét szorosan vissza húztam a nadrágomat. A könnyeim is kijöttek az újabb tüskék okozta fájdalomtól. Lassan vissza mentem a szalma halomhoz és ismét rá feküdtem, hogy tovább tudjon korbácsolni az Úrnőm.

-mozgasd jobban a segged szolga! –parancsolt ismét rám az Úrnő, miközben tovább korbácsolt. A mozgatástól, immár a gátamat is szúrták a tüskék. Elég sokáig vert az Úrnő, majd megparancsolta, hogy a hátamon vigyem körbe a mezőn négykézláb. Elindultunk, de minden lépésnél szúrták a tüskék a farkamat, fenekemet, golyóimat és a lábaim közét. Alig tudtam menni, ezért az Úrnő a kutyakorbáccsal motivált. Elég nagy kört tettünk így meg, végig szenvedtem az egész utat. Amikor vissza tértünk az erdő szélére, megengedte az Úrnőm, hogy kivegyem a nadrágomból a tüskéket. Ennek nagyon örültem.

Viszont ezután ismét rá kellett feküdnöm a szalmára további verésért. Ekkor az Úrnő a táskából a szíjat vette elő. Ez egy hat méter hosszú, vastag, de hajlékony szíj volt, a csuda tudja mire készítettek ilyent, egy vásáron vettem évekkel ezelőtt. Na ezt a szíjat kétrét fogta az Úrnő és el kezdett verni vele. Az elején még elég jól bírtam a fenekelést, de aztán egyre fájdalmasabbak voltak az ütések. Éreztem, hogy egyre jobban kékülök, az Úrnő teljes erőből vert, a vastag szíj meg hatalmas sebeséggel érkezett a farpofáimhoz. Na ez már igencsak fájdalmas volt, fájdalmasabb, mint a korbács, a kutyakorbács, vagy a mogyoróbot.

Ezt nem gondoltam volna, hogy pont egy szíj fog ki rajtam. Annyira fájdalmas volt ez a verés, annyira erős volt a szíj, hogy kénytelen voltam kimondani a menekülő szót. Ezen fel is háborodott az Úrnő, de azért megállt. Összepakoltunk, de még az hátra volt, hogy négykézláb vissza kellett vinnem az Úrnőt az autóhoz. A hosszú úton végig vert a kutyakorbáccsal, méghozzá jó erősen, gondolom bosszúból, amiért meg kellett állnia. Amikor hazaértem, akkor vettem észre, hogy a faágak kilyukasztották elől a nadrágomat, a tüskék meg a fenekemnél. Ezt nagyon sajnáltam, mert ilyen puha melegítő nadrágom nincs még egy. A találkozó után napokig éreztem még a csalán és a tüskék fájdalmas nyomait, a fenekelését is természetesen.
folyt.köv.