Látogatás 1. rész

Szabad hétvégém az a kósza ötletem támadt, hogy meglátogatom egy barátomat, akit már jó három éve nem láttam. Vidéken élt, és az elmúlt fél évben még telefonon sem beszéltünk, gondoltam meglepem. Az ismerős ház előtt ismeretlen autók pakoltak. Hmmm, rosszkor jöttem talán? Mindegy, már itt vagyok, becsengettem. Meglepetésemre, nem az én barátom nyitott ajtót, hanem egy jó negyvenes, igazi bombázó, éjfekete latex én, amelyet hatalmas mellei szinte szétfeszítettek. Bemutatkozás, mondtam kit keresek, közben leplezetlenül bámultam. Szia, Rita vagyok, a barátod már nem lakik itt, de meghagyta az elérhet1őségét. Kerülj beljebb! A folyosón hirtelen szembeforfult velem. Ha már így idecsöppentél, közlöm veled hogy épp egy szeánszot sikerült félbeszakítanod. Elvigyorodtam, tekintetem vágott, mint a kés. Nem ismeretlen téma-válaszoltam lazán. Komolyabb érdeklődést láttam a szemében felvillanni. No, meglátjuk, gyere, a nappaliban kávézunk. Benyitott, és én meg sem lepődtem, az ismerős nappali helyén komoly stúdiót találtam, olyan felszereltséggel, hogy az már túlzás. A szemközti falnál, az András-kereszten egy rövid, barna hajú lány volt épp a megfelelő, szemérmetlen módon kikötözve. Ágaskodó bimbóin csipeszek, piciny súlyokkal, hasa és fazonra nyírt puncija vérvörös. Mellette egy nagymellű szőke térdelt, fejét lehajtva. Rita egy kis asztalkához, és két párnázott karoszékhez vezetett, és leültetett. Vendégünk van, mondta, és rám mutatott. Anett, szolgáld fel a kávét. Igen, úrnőm, suttogta a szőke, lehajtott fejjel felállt, és kisétált a konyhába. Ahogy utánanéztem, pazar fenekén széles hurkákat pillantottam meg. Ejha, ez gyönyörű, sóhajtottam nagyot. Rita úrnő elégedetten bólintott, és rögtön kérdezett is. Szeretnél részt venni a szeánszon? Elárulom, szinte mindent lehet. Természetesen, válaszoltam kaján mosollyal. Közben nyílt az ajtó, és belépett Anett a kávéval. Hát nem a hagyományos értelemben vett felszolgálást láttam, az tuti. Anett jókora mellein ujjnyi bimbók ágaskodtak, melyekre most két komoly fém csipesz volt szorítva, amikről rövid láncok lógtak, azokhoz pegig egy kis ezüst színű tálca. A tálcán porcelán csészékben gőzölgött a forró kávé, mellette tej, cukor, ami illik. Anett sziszegve térdelt elénk, mellein jól látható nyomokat hagyott a kilöttyent, forró kávé. Mi tartott ennyi ideig? Ezért büntetést érdemelsz! De ezt a lehetőséget átadom nagyrabecsült vendégünknek, elvégre őt is megvárakoztattad! Igen úrnőm, rebegte, még mindig térdelő helyzetben. Folyt. köv...