Rövidnadrágos köcsög (1. rész)

„Este 6-kor nálam, rövidnadrágos köcsög!”
Endre azóta, hogy így mentett el a telefonjában, csak így hívott. Eleinte furcsán hangzott, de hamar megszoktam a jelzőt, sőt, egyfajta ingerré vált. Ha kimondta, vagy épp a fülembe suttogta, egyből izgalomba jöttem.

Az első találkozásunk óta eltelt időben, a számtalan együtt töltött délután és éjszaka óta erőteljes kapcsolat alakult ki köztünk. Nem szerelem volt, inkább erős szexuális függőség a másiktól. Én teljesen alárendeltem magam Endre akaratának, aki örömmel vette magához az irányító szerepet. Akár érzéki, akár vad, akár rémisztően perverz volt, mindig tökéletes egyensúlyt tartott abban, hogy ne bízzam el magam vele kapcsolatban. Hogy érezzem, amit tőle kapok az ajándék, és nem biztos, hogy máskor is megkapom. Függtem tőle. De eközben, szép lassan ő is függővé vált tőlem, még ha nem is vallotta be magának.
Ezen az októberi estén már túl hideg volt ahhoz, hogy rövidnadrágban mászkáljak, ezért egy szűk, szatén sportnadrágot vettem a farmer alá. A sportnaci minden egyes lépésnél selymesen simogatta a farkam, így kellőképp duzzadtan érkeztem meg Endréhez.
Ő a fotelben ült, egy szál jockstrap-ben. Amikor levetkőztem, elégedetten nézett végig rajtam (imádta a rövidnadrágokat és a sport shortokat), majd intett, hogy térdeljek elé. Sosem tudtam, milyen kedvében van, s hogy épp mire számíthatok tőle. Persze most is meglepett.
Fölém hajolt és lassan csókolni kezdett. A nyelvével finoman körbe nyalta az ajkaim, majd az ujjával folytatta a cirógatást. Újra lesmárolt, majd megint végignyalt, egyre több és több nyállal. Amikor elegendő nyál folyt szét az arcunkon, elkezdte visszaköpni, végül a szájából csorgatta vissza rám a nyálat. Perceken keresztül faltuk így egymás száját, s az izgalomtól teljesen eláztattam a szatén shortomat is.
Végül Endre felállt, s az arcomba nyomta a jockstrap-ben dagadó farkát, de nem vette elő. Csak hozzám dörgölte, s némán figyelte, ahogy majd megveszem az értintéséért és a farkáért. Majd a fotel mögül elővett egy szopatómaszkot, amin csak a szájánál volt lyuk.
Elnevette magát az értetlen arckifejezésemen.
Ráhúzta a maszkot a fejemre, s finomam megfogta a kezem, úgy vezetett keresztül a szobán. Lefektetett a piros bársony ágyára, ismét úgy, hogy a fejem lelógjon az ágy szélén. Pont, mint a legelső találkozásunkkor. Egy darabig simogatta a szopatómaszkkal fedett arcomat, éreztetve, hogy a tulajdona vagyok – ez már egyértelmű volt –, majd elkezdte kúrni a torkomat. Ebben már jó voltam, sokat fejlődtem mellette. Meg is jegyezte egyszer, hogy olyan jól dugható a torkom, mint egy punci.

Vagy tíz percen keresztül mélytorkoztatott ebben a pózban, s csak annyira időre húzta ki a farkát, hogy levegőhöz jussak. Váratlan azonban hanyatt dőlt az ágyon, s magára ültetett. Soha sem csinált még ilyet. Könnyedén becsusszant a fenekembe, s ütemesen kúrni kezdett. A nyakamnál fogva magára rántott, s átölelve dugott tovább, egyre hevesebben. A maszkból beledörzsölte a nyálat az arcomba, s a lyukon keresztül bedugta a nyelvét a számba. Olyan hevesen, akkora nyögésekkel és zihálással próbált szinte egybeolvadni velem, mint még soha. Elélvezés közben smárolni akart, de csak ordítva belenyögött a számba, ami újra meg újra összetapadt az övével a torokbaszásból származó nyáltengerben. Végül telibe élvezte a seggem, s ekkor én is elsültem. Egy darabig még ki be húzogatta a farkát a lyukamból, majd lihegve lelökött magáról, akár egy megunt szexjátékszert.
Remegtem, izzadtam, folytam, levegő után kapkodtam. Ilyen extázist még sosem éltem át vele, de valószínűleg mással sem. Nem is tudtam mire vélni, mi lehet az oka, hogy ennyire átadta magát nekem. Aztán persze kiderült.
Endre külföldre költözött, s ez volt az utolsó együttlétünk. Ezért akarta, hogy különleges legyen.

Felkavaró volt számomra a távozása. Úgy éreztem, mint egy gazdi nélkül maradt kiskutya. A hirtelen keletkezett űrt, az együttlét hiányát nem töltötte be semmit.
Aztán két hónappal később kaptam egy üzenetet: „Rövidnadrágos köcsög? Átjöhetnél…”
Ezt Endre lakótársa, Dávid írta, akivel eddig még csak egyszer volt dolgom.
Vonakodva, de végül igent mondtam…

...folyt.köv.