Rókaffy Vendel története (1)

Nemrégen már estefelé utaztam az egyik buszon hazafelé, mikor sikerült leülnöm egy felszabaduló üres helyre s „előttem”, a csuklós busz forgójában állt egy srác, aki felkeltette az érdeklődésemet. Átlagos magasságú volt, passzentos farmerben, ami jól mutatta, vagy inkább kidomborította a formás lábait, vádliját, de combjait is, szépen domborodott a popsija is s ami a legjobban vonzotta a szemeimet az a szeplős bőre, s hozzá egy szép, kunkorodó vörös szőrzet rajta mindenhol. Beleértve a pólóból kinyúló kezeit, a nyakát, de az arcán is szőrzetet a bajusszal s szakállal, no meg a fején, a haját, ami össze volt fogva a feje tetején egy csomóban. Zsebre tett kezekkel támaszkodott a forgó korlátjára, de szerencsére a tőlem távolabbi lábát tette fel a korlátra, így jól láthatóak maradtak, amiknek láthatónak is kellett lennie. No meg a hozzám közelebbi kezén, a mutatóujján, volt egy aranygyűrű, amin valamilyen véset volt, de a kezdődő alkonyatban már nem láttam tisztán.
Ő is rám pillantott és az ő szeme is az én kisujjamon lévő aranygyűrűmön akadt meg.
Oda-oda néztünk a gyűrűkre, de másra is, míg nem összeakadt a szemünk, szinte egyszerre nevettük el magunkat és szólaltunk meg:
- Te is, neked is? – mondtuk.
- Nem, ez nem ugyanaz! – erősítettem meg, mert jobban láttam már az ő gyűrűje vésetét. Az egy Napot ábrázolt a sugarakkal, míg az enyém egyetemi gyűrű volt.
- Kár, de az is tetszik. – mondta és sokat sejtetően végig mért közben a szemével, hunyorítva.
- Te is tetszel nekem, – erősítettem meg: - tudnék mit kezdeni veled. – tettem hozzá.
- Csak nem? – cukkolt s közben nem kapaszkodott és mivel a busz hirtelen fékezett, ő meg kapaszkodás hiányában, az ölembe esett, pont a fejével.
Felugrott, amint tudott s zavartam kért bocsánatot tőlem ezért, de én nem zavartattam magamat, hanem megkérdeztem tőle:
- Tudod, mit jelez, jelent a farok csók?
- Nem, mi, mi mit jelent? – kérdezett vissza zavarodottan, majd hozzátette még: - Mi az a farok csók?
- Az az, amit most tettél, beleesve az ölembe, érezhetted az arcodon a farkam merevedését és csókot is lehelhettél rá. Az azt jelent a bdsm-ben, hogy elfogadsz domodnak, mesterednek. Igen? – néztem és kérdeztem rá.
- Hát, izé, eddig nem tudtam, s az a csók talán véletlen is volt az előbb, de igen, jelentheti azt, hogy elfogadlak mesteremnek. – lett határozottabb.
Adtam neki egy névjegyet, mert leszálláshoz készülődött, amit gyorsan viszonzott s sajna le is szállt a következő megállónál. Én még két megállót utaztam, és végül én is lepattantam a buszról és már hívtam is a megadott mobilszámot. Nem csörgött sokat, felkapta és beleszólt:
- Igen, ki az? Nekem ismeretlen ez a szám. – hallottam.
- Az biztos, de én nem vagyok ismeretlen számodra, mert most nem rég estél az ölembe a buszon. – nyugtattam meg.
- Ja, az más. Mit szeretnél? – kérdezte meg vágytól remegő hangon.
- Téged! Csakis téged, de most, rögtön s azonnal! – jelentettem ki és hozzátettem: - Jó lenne, ha Te jönnél át hozzám, mert ott több minden rendelkezésünkre állna! – fejeztem be.
- Rendben, máris megyek, de hova? – kérdezte, én meg bemondtam a címemet.
Nem is kellett sokáig otthon várakoznom, mert szólt a mobilom, hogy a kapuban áll, hogy nem tud bejönni. Fentről beengedtem. Kissé zavarban lépett be az előszobámba s tipródott ott, mert én nem nyújtottam kezet neki, mert ő meg nem merte kezdeményezni azt.
Végre nyújtottam a kezemet neki, de lent, mélyen és felszólítottam: - Kéz, majd lábcsók térdelve és végül farok csók a sorrend. Így tedd egymás után!
Nem nagyon csodálkozott, hanem tette, amire utasítottam.
Végül is sikerült abszolválnia mindet, sőt a mostani farok csóknál már tovább ment, mint a buszon, mert benyúlt alulról a sportgatyám szárába, kiemelte az eléggé merev és előreálló, meredő farkamat és úgy nyomott puszit a végére, majd még lehúzta a makkomról a bőrt hátra s alaposan beszopta a csupasz makkomat. (El is csodálkoztam ezen, de nem akadályoztam meg a művelet.)
Igaz, ahogy már végzett a szopizással, mikor bele is markoltam a hajába – már ahol elértem – és húztam a hajánál fogva fel, állásba s ráparancsoltam:
- Szolga sohasem lehet az Ura előtt textilben, így hát mindent kapj csak le magadról, de íziben!
- Azonnal, már is, Uram! – hallottam és már pár pillanat múlva egy szál, meredező faszban állt már csak előttem, de micsoda faszban! Ott meredezett előttem egy legalább húsz cm hosszú s vöröslő, kellően vastag farok, ami szemre is eléggé kemény volt már és a végén már ott csillogott az előnedv is. És bokorból bújt elő!
- Ez igen, ezt már szeretem, de nem csak nézni, de izgatni is! – lihegtem és már nyúltam is hozzá és húzkodtam is meg a tenyerembe, vagy markomba fogva, s persze alaposan megszorítva. A másik kezemmel még mindig a hajába markoltam, ha nehezen is, így tartva azt megkérdeztem tőle: - Mindent szabad, mindennel szabad játszanom, ami a tied? – cukkoltam őt.
Nem gondolkozott, mert rávágta:
- Természetesen Uram! Bármivel, bármikor, bármit és bármeddig. – alázatoskodott a rókafi.
- Rendben, ezt már szeretem hallani! – mondtam és már bontottam is le a felcsavart haját a feje tetejéről és örömmel láttam, hogy szétterülve és lenyúlva le is ér a derekáig, pontosabban elől olyan hosszan, hogy ha elengedtem volna a markomban tartott merev farkát, azt már nem is láttam volna meg a lecsüngő hajától. De a fanszőrzete sem volt kicsi, rövid, mert azt is hagyta megnőni, így vagy félarasznyi hosszú volt/lett.
Egy ideig szótlanul hagyta, hogy a hajában/hajával játsszam, majd halkan megjegyezte, hogy más testrésze is várja a kezeimet.
Így áttértem a fanszőrzete cirógatására, fésülgetésre, húzkodására és más cselekedetekre, majd egy idő után ráparancsoltam, hogy feküdjön a szőnyegen a hátára és hoztam gyertyát és meggyújtva élvezettel megcsöpögtettem sok helyütt, de főleg a fanszőrzetnél, a merev farkát még úgy is, mikor lehúzva volt a bőr a makkjáról, azaz csupaszon.
Nem mondom, hogy kicsit nem fészkelődött, fetrengett, tekergette magát ide-oda és még halkan sziszegett is hozzá, de komolyabban nem tiltakozott.
Akkor már igen, mikor fa paskolóval, annak élével, elkezdtem leverni/felverni a megkötött sztearin cseppeket, főleg a szőrös részeinél. Így már nem csak én, de ő is „élvezte” azt.
Mikor minden lejött róla, bevittem a fürdőszobába, beállítottam a kádba s a kézi zuhannyal lezuhanyoztam, de úgy, hogy a sugarat erősen vékonyra állítottam, így „dögönyözte” is közben kellően a testét, ahol csak érte.
Ki is vörösödött ettől, de még jobban, mikor egy dörzstörülközővel még ott a kádban állva, alaposan letörölgettem, megdörzsöltem minden testrészét.
Végül végig fektettem a kádban hassal úgy, hogy a feje kilógjon a kádból, majd elé állva megszopattam magamat, mélytorkoztatással. Eléggé jól bírta s tette s azt kérte közben, hogy úgy, teljesen betolva a merev farkamat, menjek el benne. Ezt nem akartam, de így alakult.
(folyt. köv.)