Lánccsörgés 2.

G kezdett ráeszmélni az autóban, hogy micsoda csapdába került önmaga által. Most itt ül egy idegen mellett az anyósülésen, aki éppen hazafelé szállítmányozza a nagy köteg lánccal. Az autó közben veszetten csipogott, mintha a nőnek adta volna le a vészjelzéseit, hogy talán nem kellene benne ülnie.
-Ritka idegesítő az autója!- jegyezte meg egészen halkan , miközben mereven nézett ki az ablakon, félig hátat fordítva a férfinak.
-Hozzám beszél?- kérdezett az vissza és idegesen elvigyorodott.
-Önhöz!- válaszolt G. mérsékelt lelkesedéssel.
-Akkor rám nézne végre?- Tudja, felénk úgy szokás beszélgetni, hogy az ember a szemébe néz annak, akivel kommunikálni kíván!- 
-Ön figyelje csak az utat Uram! Az a dolga, nem engem nézegetni!- felelt kissé dacosan a nő és továbbra sem változtatott a pozícióján.
-Jó, Ön szerint miért csipog az autóm?- Tudna erre az egyszerű kérdésre válaszolni?- s hogy súlyt adjon a kérdése komolyságának, a jobb kezével a nő tarkója felé nyúlt és egyszerűen maga felé fordította a fejét.
-Mert nem akarja, hogy benne üljek! Láncot sem akartam venni!- mondta az dermedten a férfi érintésének hatásától és próbálta kiszabadítani a nyakát.
-Nem nyert! -nézett rá  az, s hirtelen sávot váltva egy mellékutcába kanyarodva megállt az autóval az út szélén.
-Nem itt lakom!- nézett rá nagy szemekkel G és a környéket pásztázta, egyáltalán hol is lehetnek.
-Tisztában vagyok vele, hogy nem itt él!- Gondolkozzon! Mit felejtett el, amikor beszállt az autómba?-
-Egyáltalán nem felejtettem el, hogy be sem akartam szállni!- mondta az paprikásan válaszul, de rendkívül kezdte zavarni, hogy a férfi amúgy kemény nyakfogása bizsergő érzeteket kelt benne. Ismét megpróbálta kissé megrázva a fejét az eltávolodást tőle, de az nem engedte.
- Nem fojthat meg! Akkor lemaradna a láncraverésről! -nézett rá szúrós szemmel. -Amíg itt erőszakoskodik az autója észhez tért! Az legalább elnémult!-folytatta és tovább feszengett az ujjak szorításai között.
A férfi erre elnevette magát és elengedte a nyakát. Kiszállt az autóból és átsétált a nő melletti oldalra. Kinyitotta az ajtót és behajolt a nő felé úgy, hogy a két kezét egy-egy oldalról mellé helyezte támaszkodólag.
-Most meg akar erőszakolni? -hőkölt vissza az és amennyire tudott, eggyé vált az ülés háttámlájával.
-Nem, leginkább ki szeretném nyírni!- nevetett tovább.- De, tudja mit? Inkább megkötözöm!
-Megkötöz? Akkor sikítok, jó nagyot tudok!- felelte a nő, s mint aki rákészül, elkezdte eltátani a száját. A férfi közben előhúzta a biztonsági övet és bekötötte vele a nőt az ülésbe.
 -Így! Ezzel megvolnánk, de várjon csak még!-szólt neki és ellépett az autó csomagtartója felé. Azt kinyitotta, egy darabig kotorászott benne, s visszatért a nő mellé. G még mindig tátott szájjal ült az ülésben, de úgy gondolta lehet ezt még fokozni.
 -Látja mi ez?-  s egy széles gurtni lengedezett rögtön az arca előtt.
-Látom! Ez egy heveder, pl. bútorszállításhoz!-nézett a férfira.
-Elárulom, hogy sikításgátló is! Neveletlen hölgyutasok részére!- mondta cinikusan, s a nő száját lefedve vele, szorosan odakötözte a fejét az ülés támlájához. Az már emelte is fel a két kezét, hogy lehúzza magáról, de a férfi a szája elé tette a mutatóujját a hevederen át, nyomást gyakorolva rá.
-Csitt! És meg ne merjen mozdulni! Az autóm azért sípolt, mert nem kötötte be magát! Mivel szeretném nyugodt körülmények között hazavinni, ezért addig kénytelen lesz csendben és mozdulatlan maradni! Megértette? Különben a kezét is idekötözöm!-mutatott a heveder még szabad végére,  majd becsukta az ajtót és visszaült a kormányhoz. Elindította az autót és egészen nagy hangerőre tekerte a rádiót, neki eredtek az útnak.

G mereven és meghökkenve ült  mozdulatlanul az ülésben, azon gondolkozva, hogy milyen halálnemekkel jutalmazhatná az alkalmi sofőrjévé vált férfit ezért a mutatványáért. Lopva félrefordította a fejét és alaposan szemrevételezte őt.  Magas , markáns arcvonásokkal rendelkező férfi volt az ötvenes korosztályból, férfias, talán sármosnak is mondható. Az ápolt kezeit elnézve ,nem végez fizikai munkát. A ruházata, egy farmer zakóval, laza, mégis sportosan elegáns . Az autója drága, de nem hivalkodó és talán kínosan is nett volt belül. De akkor minek neki a lánc? -meresztette nagyra a szemeit és mindenféle őrült fantáziakép villant be az agyába. Látta amint a férfi a megunt feleségét körbeláncolja és a lánc végére egy sziklatömböt helyez el, majd a jachtjára vonszolja a bezsákolt testet és a tengerbe veti. Még kissé meg is sajnálta a nőt. Ezzel csak egy bibi volt, hogy nem látott jegygyűrűt a férfi ujján és azt sem tudja hogy birtokol-e egy hajót, a tengerről nem is beszélve, ami a közelben sem volt. Fel is nevetett volna, ha nem korlátozza a szája előtt feszülő heveder. Így azonban csak azt sikerült elérnie, hogy a széles mosolyra húzódó ajkai közé befeszült az erős anyag, de a kezeit nem merte használni, mivel erre ígéretet tett.
A nagy sóhajra ami kiszakadt belőle, felé fordult a férfi, a rádió hangerejét letekerve és ismét megjelent az arcán az a rém idegesítő kaján vigyor.
-Látom, nélkülem is remekül szórakozik kedvesem!- Jobban szereti így? A fogai között a hevedert netán? Nincs ellenemre!-
 G dühösen felhúzta a vállait a feltételezésre, mire a lefelé haladó biztonsági öv a két melle közé csúszott és az előremozdulástól közéjük is feszült.
 -Bevallom, még dühösen is kezd egészen bájos képet mutatni, a végén még a kedvemre való lesz ez az egész őrült történet! -nézte vizsgálódva a férfi, majd lelassított és megállt. 
-Ha a GPS nem csal, akkor megérkeztünk!- Ez az Ön háza?- mutatott egy sárga, régi polgári épületre.A nőből csak valami bugyogásszerű hang érkezett válaszul, mire ráébredt, hogy nem tud beszélni. Bősz bólogatásba kezdett a férfi felé fordulva.A férfi kiszállt az autóból és az anyósülés oldalához ment, azt kinyitotta, s kikapcsolta a  nő biztonsági övét.  Ránézett lassan és kisimította a haját az arcából. Érezte, hogy az érintésébe beleremeg a nő, ekkor lelassította a mozdulatait és beleszippantott a szőke hajzuhatagba.
 -Finom!- jegyezte meg magának. -De , szívem szerint ezt hagynám! Úgy élveztem a némaságát! -nyúlt a hevederért, s  mielőtt eloldozta volna, kissé meghúzta maga felé a nő fejével együtt. Éppen csak annyira, hogy az homloka a mellkasát érintse. Lehajolt a nő füle mellé és belesuttogta:
-Tudja, különös teremtés Ön! De, rég szórakoztam ilyen jól, igazán kedvemre való!- s, G már érezte is, hogy lazul az őt fogva tartó heveder szorítása, így hirtelen hátracsapta a fejét, hogy távolabb kerüljön a férfitól. Lassan ráemelte a tekintetét. 
-Kérdezhetek valamit? -
-Nem is értem miért kérdezi meg, hogy kérdezhet-e? Kérdezzen!-nézett rá az a fejét csóválva.
-Elárulja mire kell Önnek valójában az a lánc?- fürkészően a férfi tekintetébe irányítva a sajátját.
-A lánc?-nézett rá meglepődve a férfi. -Jah, a lánc! Nem, nem árulom el!- nézett vissza keményen, élvezve a nő arcán láthatólag növekvő feszültséget. G tekintetén valamiféle árnyék suhant át, hogy lám, mégis csak jó lehetett a gondolatmenete, és bizony a lánc, valami bűnös dologhoz kellhet.
-Kiszáll, vagy az autóban kívánja magát láncra verni? -nézett rá a férfi kérdőn, s a karját nyújtotta felé.
-Kiszállok, ha elmondja mire akarta használni!- 
-Fogom is, nem csak akartam! -folytatta a férfi, -És most kiszáll szépen, nem halhat meg az autómban! Az mégsem járja!- mondta ellentmondást nem tűrő hangon.
G kikászálódott , de még mindig a férfit bámulta. Zavartan a táskája felé nyúlt és előkotort belőle egy méretes kulcscsomót. A ház ajtajához lépett, kinyitotta azt , majd visszafordult a férfi felé.
-Nem szoktam idegeneket beengedni a házamba!- nézett rá elkámpicsorodva.
-Nem tolakodom, akkor kérem húzza el a függönyt és kapcsolja fel a villanyt, így az ablakon át fogom nyomon követni a haláltusáját!- közölte a férfi derűsen és az ablak elé állt előre dőlve.
G nagyot sóhajtott.-Jöjjön mégis, nem tudom egyedül bevinni a láncot!- intett a férfinak, s betessékelte a szalonba.
folyt.köv.