Fenekelés az erdő szélén 1. rész.

Közel hozzánk van egy mező és egy erdő, ahova időnként kivisz az Úrnőm és megaláz, megver. Tegnap is kimentünk. Ám ezúttal nem a rabszolgamelegítőmben, hogy ne mocskoljuk össze, mert kimostam mosógéppel, ugyanis készülök haza. Otthon több igéretet is kaptam arra, hogy jól elvernek a rabszolganadrágomban, ezért mostam ki, hogy ne legyen piszkos, büdös, mint amilyen általában, mert sokan nem szeretik, ha szaga van és mocskos. Egy olyan melegítőt választottam, ami rendkívül puha anyagból készült, így amikor bugyi nélkül benne vagyok, akkor jól simogatja a farkamat, fenekemet és a verés is jól esik benne. A célhelyhez autóval egy darabig lehet csak elmenni, utána gyalogolni kell közel egy kilométert, mire elérjük az erdő szélét.

Még a nyár elején, a lekaszált fűből készítettem egy sűrű bokros helyen egy kis halmot, amire rá tud fektetni az Úrnőm, hogy kényelmesen elverje a szolga fenekemet. Az a jó, hogy mi látjuk, ha jönne valaki a mezőn keresztül, de ők nem látnak be a bokrok közé. Hátul meg egy meredek patak van, onnan nem jöhet senki. Általában átsietünk a mezőn, nehogy lássa valaki, hova megyünk, ám most az Úrnő átvette a hátizsákomat a verőeszközökkel, feltette a kéz és lábbilincseket, a nyakörvet, a számba rakta a zablámat és megparancsolta, hogy a hátamon vigyem ki a helyszínre. Elővette a hátizsákból a kutyakorbácsot, rám ült, én meg elindultam. Természetesen közben jó nagyokat húzott a fenekemre a ruganyos korbáccsal. Az első szakaszon egy kis völgy van, ahol mindig mély a sár. Bár a meredek oldalon ki lehet kerülni, ám ezúttal a sár közepébe irányított az Úrnőm. Elég nehezen mentem át a sártengeren, könyökig, illetve combközépig sáros lett a ruhám. De közben kaptam a bíztatást a kutyakorbáccsal. A sáros völgy után nagy csalánosok voltak az Út szélén.

-szedjél egy nagy csokor csalánt, tedd be a nadrágodba, úgy megyünk tovább -hallottam az Úrnőm parancsát.

Ő leszállt rólam, én meg szedtem egy rakás csalánt, persze kesztyű nélkül, így hamar pettyes lett a kezem, letoltam a nadrágomat, majd egy adagot előlre a farkamhoz tettem, egy másikat meg a fenekemhez és szorosan meghúztam a visszahúzott nadrágom szíját. Úgy égetett, mint a tűz, de tudtam, hogy pár perc múlva enyhülni fog. Ezután vissza ült az Úrnő a hátamra és kivitette magát az erdő széléig. A rejtekhelyünkön ott volt a szénarakás, ám meg volt ázva és feketedve az alja, az időjárás miatt, meg egy kicsit össze is volt esve. Megigazítottam, az oldalra csúszott szalmákat a tetejére raktam, hogy kényelmesen elverhesse az Úrnőm a felkínált seggemet. Ezután kiszedtem a hátizsákból a verőeszközöket és sorba raktam a földre.

-vedd ki a csalánt a nadrágodból! –jött a parancs. Már csak azért, hogy ne fogják fel az ütéseket!

-természetesen Úrnő!

Miután kivettem a csalánokat, a csípős érzés ugyanolyan maradt, mert a felhólyagosodott farkam, fenekem fájdalma semmit sem enyhült. Aztán ráhasaltam a széna halomra és vártam a verést. Azért szerettünk kijárni az Úrnőmmel, mert itt a hangos verőeszközök nem zavarnak senkit. Jó csattanós ütéseket is kaphatok, nem hallja meg senki. Egy lovaglóostorral kezdtük, jó nagyokat suhogott, csattant már ez is. A vékony vége és a csapó megcsíkozta a fenekemet. Ez volt a bemelegítő. Utána jött egy vékony korbács, majd a gyűrűs korbács.

Ez a gyűrűs korbács vastag gyűrűkkel indul, majd egyre vékonyabb lesz, a végén meg egy hosszabb, eleinte széles, majd elvékonyodó csapóba végződik. A vége egy elnyújtott háromszög alakú bőr. Na ez egy veszélyes korbács, mert a gyűrűk miatt hihetetlen sebességre gyorsul a vége és gond nélkül feltépi a bőrt. Ha a rabszolganadrágomba vagyok, nem gond vele a verés, mert oldalt védő csíkokat varrtam bele, pontosan azért, hogy nyugodtan verjen bárki bármivel, így ezzel a korbáccsal is, anélkül, hogy súlyos sebeket okozna. Csakhogy most egy egyszerű, puha melegítőben voltam, ezért az Úrnőmnek vigyáznia kellett arra, hogy a korbács vége ne érje el oldalt a combomat. Ha eléri, akkor ugyanis a hatalmas becsapódás miatt, nadrágon keresztül is véres háromszögű nyomokat okoz, amik megfeketednek (nem tudom miért) és sokáig, másfél hónapig ott maradnak. Igyekezett is az Úrnőm jól célozni, de mégis kapott a combom is, szóval lettek fekete sebeim, de csak néhány darab. Ettől függetlenül nagyon élveztem a verést, mert ez a különleges korbács egyedi módon csípi és üti egyszerre a seggemet, ami nagyon kéjes. Sokat is vert vele az Úrnőm, egyrészt, mert tudja, hogy szeretem, másrészt ő is élvezte, hogy ezzel a nagyon hangos korbáccsal nyugodtan verhet, nem úgy, mint nála a társas házban. Tudtam, hogy ez a vékony nadrág nem fogja fel jól a korbács becsapódásait és így is lett, a seggem megtelt lila háromszögekkel, csíkokkal. A korbácsolás után az Úrnő a következőt mondta:

-törjél le két mogyoróbotot a seggednek!

Folytatása következik