Kollégium I.

(A történetet két személy írta, mindkettő a saját szemszögéből)

Halkan felsóhajtok ahogy kimondja a nevemet, majd odelépek hozzá idegesen. - Jó estét tanár úr... - sugom tisztelettúdóan. - Én epp csak a belső kertbe akartam kimenni.... - próbálok előállni valami hihető magyarázattal.

…és még hazudik is - mondja elmosolyodva - menjen, fürödjön meg, és tornaruhában várom fél óra múlva lent a tornateremben. igen, tudom, hogy éjfél elmúlt, de a hazugságért és a kihágásért büntetést fog kapni.

- De én csak - kezdem, de végül csak bólintok, hisz tudom hogy nincs értelme még nagyobb bajba kevernem magam mint amekkorában mar vagyok. - Igen tanár úr! - mondom végül, majd kapkodva továbbmegyek a szobámba. Gyorsan lefürdök és átöltözöm, utána rohanok le a lépcsőn a terembe ahogy utasított.

Mire leérsz, a tanár már lent vár. A tornaterem nem túl nagy épp elfér benne az osztály, ha rossz idő van kint. A nagyszertár ajtaja zárva, de a kisszertár apró ajtaja nyitva van. Nagyot nyelsz, mert tudod, hogy itt tartják a fenyítőeszközöket. A terem közepére egy szekrény van kikészítve, amelyet normál esetben dobbantóval szoktatok átugrani.
most azonban dobbantónak nyoma sincs és a szekrény magassága sem a szokásos

Kissé értetlenül nézek szét, nem értve a furcsa elrendezést, és félve, hogy vajon mi lesz a büntetés. Egy pár önnyugtató mély levegővétel után odalépek a tanárúr elé és nagy szemekkel felnézek rá. - Sajnálom... Tudom hogy nem szabadott volna kiszöknöm... - próbálok hatni rá valahogy, hátha akkor előbb szabadulok.
(elvileg most látnod kellene a doksit amit mára ígértem neked)

igen, láttam és köszönöm szépen
menjen, hozzon ki a szertárból egy pálcát Laura, majd menjen a álljon a szekrény elé és hajoljon rá. A kezeivel fogja meg a szekrény két sarkát és domborítsa ki a fenekét, amennyire tudja. Elsőképp pálcával fog kapni 20-at, amelyet hangosan számolni kell

Újra nyelek egyet, szinte futva megyek a szertárba, közben nem tudom elűzni a fejemből a gondolatot, hogy egy férfi aki ennyivel nagyobb és erősebb nálam milyen fájdalmat tud okozni 20 ütéssel. Felkapom az első pálcát ami a kezem ügyébe akad, majd visszatérve átnyújtom neki. Utána engedelmesen felveszem a pózt amit megadott, kissé mocorogva várom a fájdalmas büntetést.

A tanár mögéd lép és a levegőben megsuhintja a pálcát, éles, visító, félelmetes hangot ad. Összerezzensz és akaratlanul is megfeszíted a testedet, várva az első ütést.
Az hirtelen érkezik, égető csíkot vágva a feneked fehérjébe...Hangosan felkiáltasz a fájdalomtól...amikor kissé elül, akkor összepréselt ajkakkal mondod ki, ahogy már alaposan megtanultad: Egy, Uram


Miután kimondom a szavakat amiket kell remegve a szekrény borításába vájom a körömmet, a számhoz emelem az egyik kezem és befogom, hogy a következő ütésre nem sikoltsak fel újra. Nem engedhetem meg magamnak, hogy felverjem az egész kollégiumot a hangommal. Nem akarom hogy lássák ezt. A második ütés szinte akkor jön amikor már várom. Ugyan olyan éles fájdalommal mint az első, de ez alkalommal mégsem kínzó, hanem inkább meleg érzés. Kettő Uram

A harmadik és negyedik ütés gyorsan követi egymást, szinte alig bírod kimondani a számokat, már le is csap a következő. Próbálod megfeszíteni a feneked, de nem segít semmit sem, a fájdalom nagyon élesen csap beléd. A vékony tornadressz sem tompítja semennyire sem az ütések erejét. A negyedik ütés után a férfi végigsimítja a kezét a lassan égővörössé váló csíkokon, majd újra megsuhintja a levegőben a pálcát.
Három, négy Uram

A gyengéd simítasra valahogy jobban megugrom mint a korábbi ütésekre. Váratlanul ér, hisz egyáltalán nem része a büntetésnek amit általában kapni szoktunk a tanároktól. Megpróbálok hátra pillantani rá, az arcát figyelem, hogy vajon miért ilyen szokatlan módon büntet, közben próbálom felvértezni magam a következő csapásra.

az ötödik ütés nagyon erős az eddigiekhez képest , valószínűleg azért kapod, mert megpróbáltál hátranézni. akaratlanul is felsikoltasz. a hatodik előtt csend van, de már tudod, h nem nézegethetsz hátra. fura mód, a fájdalom ellenére fura érzést érzel. A feneked bizsereg, érzed a csíkokat..de a fájdalomhoz kis izgalom is társul, elképzeled a saját feneked a csíkokkal, és meglepve tapasztalod, hogy erotikus érzések fognak el. A lábad kissé megremeg és érzed, ahogy a puncid enyhén nedves lesz. Öt Uram

Várom csendesen a következő ütést, elvörösödve próbálom kiverni a fejemből a képeket, amik akaratom ellenére másznak bele. Képek arról hogy vajon miket tehetne még velem a tanár úr, ha véget ér a büntetés. Remegve próbálom tartani magam, majd visszatartom még a légzésemet is, hogy ne sikoltsak fel újra.

A tanár mögéd lép és ismét végigsimítja az égővörös fenekedet, miközben megkérdezi: - A szobatársanői tudtak arról ,hogy ma este nem lesz a szobájában?

- Igen Uram... Tudnak róla... - sugom azonnal, majd zavartan elfordítom a fejem, mikor realizalom hogy most őket is bajba kevertem. - De azt nem tudták hogy hova megyek Szinte ösztönösen próbálom mozgatni a fenekem az érintésre.

örülök, hogy őszinte volt Laura - mondja mosolyogva a férfi - természetesen ők is büntetést fognak kapni. De előbb magával foglalkozom..vegye le a tornadresszét és hajoljon vissza a szekrényre

Szinte ösztönösen, azonnal felegyenesedem és teszem amire utasításott, közben futólag a tanárra pillantok, hogy vajon milyen kedve van, meddig tart majd még ez az egész. Után azonnal újra visszahajolok a szekrényre, és újra a borításba melyesztem a körmeimet, úgy vájom az ütéseket.

A tanár felveszi a földre dobott tornaruhát és alaposan átnézni. Őn nedves Laura - a ruhája tiszta folt. Mi izgatta fel ennyire ? - kérdezi a férfi és újra végigsimítja a fenekedet

- Talán... talán nem is olyan rossz ez a büntetés... És talán még többet akarok belőle... - suttogom remegve az érintése, közben zavartan elvörösödve. - Ha lehet magamra vállalnám a lányok büntetését is

a férfi felnevet...Rendben Laura, a büntetés további részét megkapja most egy kis simogatással ha engedelmesen végigtűri. A lányok büntetését nem vállalhatja sajnos át, de gondoskodom róla, hogy maga is kivegye belőle a részét holnap. Folytatjuk! - hangzik a felszólítás és a pálca megint lecsap a remegő fenekedre..,már magad sem tudod, hogy a fájdalomtól vagy a vágytól nyögsz fel

- Köszönöm Uram.. - súgom halkan, közben megfeledkezve magamról próbálom még jobban kidomborítani a fenekemet.Valahogy a gondolatra, hogy holnap újra megbüntet majd, csak még izgatottabb és nedvesebb leszek, remegni kezd a térdem és az egész testemet elönti valami furcsa forróság. Zavartan reszketve várom következő csapást, a fejem tele van olyan képekkel, amiket tilos lenne a saját tanárommal kapcsolatba hoznom, közben nem tudom elnyomni az elégedett mosolyt, ami kiül az arcomra. Ugyanakkor megfeledkezem arról, hogy számolnom kellene az ütéseket.

A következő 5 ütés kizökkent a gondolataidból. A meztelen fenekedre kapod őket; bár eddig sem sokat védett a vékony tornadressz, de a bőrödet ért ütésektől felsikoltasz; az erejük jóval erősebb, mint az eddigiek.
Az 5. után eszedbe jut a számolás, és megpróbálod behozni a lemaradást
Tiz - mondod hangosan és jól érthetően, a fájdalomtól kicsit sírós hangon.

A pálca sivítása abbamarad.
Nem Laura - mivel hibáztál a számolásban, újrakezdjük egytől.

És a pálca éles sivítás utána újra lecsap a meztelenül domborodó fenekedre.

Szinte ösztönösen veszek egy nagy levegőt, hogy vitatkozni kezdjek, majd gyorsan a számra teszem a kezem, hogy ne mondjak semmit. Ennyi év alatt megtanultam, hogy az ellenkezéssel csak rontok a dolgokon, úgyhogy csak reszketegen várom a következő csapást teljesen elnémulva. Az újabb ütésre halkan felnyüszítek, hiába próbálom teljesen elnyomni a hangomat, mert az valahogy lehetetlennek tűnik ebben a helyzetben.
- Egy Uram - mondom idegesen, kissé elfog az aggodalom, hogy sosem ér majd véget a büntetésem.

Nem így fogjuk folytatni Laura - hangzik a hang halkan - feküdjön fel a hátára a szekrényre, úgy, hogy a háta aljánál legyen a szekrény vége. Emelje magasba a lábát és ölelje át a térdénél, amennyire csak tudja. Azt akarom, hogy a feneke és a puncija domboruljon elém.

- De... ez nagyon nem így szokott lenni nap közben - bukik ki belőlem, de közben azonnal felegyenesedem, hogy kövessem az utasítást. - Tanár úr - teszem hozzá kissé megkésve, hamar felmászom a szekrényre ahogy utasított, majd az arcát figyelem kíváncsian.
- Megkérdezhetem, hogy miért így kapom a büntetést? - kérdezem elvörösödve.

Azért Laura - hangzik a válasz - mert azt látom, hogy a büntetés a fájdalmon kívül a maga számára élvezetet és örömet is okoz. Mivel ebben a pozícióban a feneke és a puncija is kap az ütésekből, kíváncsi vagyok, így mennyire lesz izgalmas a maga számára.

A válaszra csak még jobban elvörösödöm, zavartan elfordítom fejem. Egyszerre ijesztő és izgalmas hogy így átlát rajtam, hogy észrevesz olyan dolgokat amiket én magam nem veszek észre. Próbálom összeszorítani az ajkaimat, hogy a következő ütésre ne sikoltsak fel, arra számítva, hogy sokkal fájdalmasabb lesz mint az eddigiek, közben úgy ölelem a mellkasomhoz a térdeimet mintha az bármitől is megvédhetne.


Hosszú percek telnek el csendben és némaságban; az ütések azonban nem érkeznek. Az agyad elindul, elképzeli, ahogy a puncid kidomborodik a combjaid közül; ahogy a tanár odalép és finoman végigsimítja, finoman széthúzza és belecsókol. Megremegsz a gondolatra, és érzed, hogy teljesen nedves leszel ott lent.
Erre gondoltam - nyugtázza a hang - látom izgalmas maga számára a büntetés tudata. Most öltözzön fel, menjen a szobájába, fürdöjön le, és feküdjön le aludni. Holnap este 6 órakor jelentkeznek nálam közösen büntetésre; maga fogja elmondani a lányoknak, hogy mire számíthatnak.
Ami pedig az élvezeti részét illeti - teszi hozzá, mielőtt kimenne a teremből - van egy zártkörű csoport az iskolában, amelynek léte nem ismert. A következő összejövetelünkre ezennel meghívom.


Remegve hallgatom a szavait, csak akkor veszem észre, hogy lehunytam a szemem, mikor végül kinyitom, miután hallom hogy kimegy a teremből Lassan lemászok a szekrényről, felöltözöm és visszamegyek a szobámba ahogy utasított, közben a fáradt és kissé belassult agyammal próbálom felfogni a hallottakat.
Teljesen életszerűtlennek tűnik az egész, és ugyan egész éjjel fenn tart a gondolat, de reggelre sikerül meggyőznöm magam hogy nem volt valóságos. A tanárom nyilván nem mondana nekem ilyet, csak azt hallottam amit hallani akartam, mert annyira vágytam rá az adott pillanatban.
Reggel elmondom a lányoknak, hogy este büntetésre kell jelentkeznünk a tanár úrnál, mire egész nap kerülnek, csak este jönnek újra a közelembe, mikor négyen együtt lemegyünk a terembe a tanárhoz, ahogy előző éjjel meghagyta.
folyt.köv.