A piros cipős nő.

Egy kisvárosból este későn éppen indulni akartam hazafele. Percekkel előtte átöltöztem, az elegáns ruhámból, laza melegítőbe, persze bugyi nélkül, mert így szeretek hosszabb úton vezetni. Az autómat egy macskaköves nyitott udvaron hagytam, a víz még csordogált a kövek között, mivel alig néhány perccel állt el az eső. A zsebembe nyúltam, hogy kivegyem az autó kulcsát, de kiesett a kezemből és beesett egy, az udvaron levő fa alá. Lehajoltam és próbáltam megkeresni, de nem találtam a fa alatti földben. A telefonom már a kocsiban volt, így nem tudtam a területet megvilágítani , az udvaron meg csak halványan világított két lámpa.

Amint kerestem a kulcsot, kemény, kopogó lépéseket hallottam, de nem érdekelt, mert a kereséssel voltam elfoglalva. Aztán nagy örömömre megláttam a kulcsot. Éppen fel akartam állni, amikor az orrom előtt megjelent két magassarkú, piros cipő. Felnéztem és egy magas, fekete hajú, fiatal nőt láttam magam előtt, vagy pontosaban felettem. Fekete mini bőrszoknyát viselt, piros blúzt és egy kis táskát a bal vállán. Hihetetlen gyönyörű volt, azonnal megbabonázott. Normális esetben arrébb mentem volna, de olyan rabul ejtő kisugárzása volt, hogy mindent elfelejtettem, ami normális. Mintha egy Istennő jelent volna meg előttem, mintha egy látomás vált vona valóra. Nem szólalt, meg, nem mosolygott, csak ellentmondást nem tűrő módon a bal lábát az arcom elé tolta. Gondolkodás nélkül hasra vágtam magam a vizes macskaköveken és elkezdtem nyalni a vizes cipőjét. Időnként különböző módon megmozgatta a lábát , hogy több irányból is jól lenyalhassam.

Az abszurd helyzettől közben kőkeményre merevedett és felforrósodott a farkam, amit a vizes macskakövek sem tudtak lehűsíteni. A hölgy egy idő után a másik cipőjét is körbenyalatta velem. De végig néma maradt, meg sem szólalt és éreztem, hogy azt sem akarná, ha én beszélnék. Aztán egyszercsak odalépett a fa alá, belenyomta a cipője magas sarkát a sárba, majd a nyelvem elé tartotta és felvonta a szemöldökét, mintha azzal parancsolt volna. Örömmel nyaltam le a sárdarabokat az elegáns piros cipő sarkáról. Persze a másik cipőt is összesározta, hogy tisztára nyaljam. Ekkor még tovább ment, kilépett a bal cipőjéből, bele taposott a sárba és elém rakta a fiatal, gyönyörű, lábát. A lábujjai közt csöpögőtt a sár és a víz. Ettől már ziháltam és kéjesen mozgattam a fenekemet is, annyira tetszett, hogy lenyalhattam a lábujjait, és a lábujjai közét. Mint egy Istennő, úgy tartotta a lábát, mint aki mindennap ezt csinálja. Semmilyen szégyen érzet, vagy gátlás nem volt benne. Domináns energiája lenyűgözött, de ugyanakkor kedves is volt és rendkívülien nőies. Alulról hihetetlen szexinek nézett ki a halvány fényben.

Amint nyalatta a sáros lábát, annyira szexi volt minden, hogy ilyen kéjt talán szeretkezés közben sem éreztem. Minden feszült közöttünk, szikrázott a levegő, hihetetlen erős férfinak éreztem magam, és a lábán keresztül, mintha az egész nőt megismertem volna. Csodálatos volt, elragadott messze, messze ez a kivételes nő, idő és tér felé kerültem és hálás voltam a sorsnak, amiért a földön feküdve egy ilyen gyönyörű lábat tisztíthatok a nyelvemmel. Éreztem, hogy elvárja, tényleg tisztára nyaljam a teljes lábfejét. Elég hosszú időbe telt, mire sikerült. Ekkor vissza dugta a lábát a cipőjébe, majd a jobb lábával ismét a sárba lépett és elém tartotta lábfejét, hogy azt is lenyaljam. Egyre tökéletesebben éreztem magamat, a nyelvem minden érintése kirázta a testemet, lelkemet, a boldogsághormonok tomboltak bennem. Jól tisztára nyaltam a jobb lábát is, mire visszahúzta rá a piros cipőjét és egyszerűen, szó nélkül elsétált. Utána akartam futni, telefonszámot cserélni, vagy valami ilyesmi, de éreztem, hogy Ő most csak ennyit akart. Csodáltam amiért ilyen tökéletes volt, bátor, és amiért így megalázott és mégis felemelt. Utána napokig a bűvöletében éltem és a világot nagyon nagyon gyönyörűnek találtam.