A buszsofőr

A focimeccs szünetében a nő beállt az egyik brutálisan hosszan kígyózó sorba a sörért. Boldog volt, az Ura kívánságáért állt éppen hadrendbe a tengernyi idegenajkú ember között, a poharát szorongatva. Lassan haladt  a sor, az időt már nem is érzékelte igazán, az egész este egy delíriumos boldog révületben telt eddig el a számára. Soha nem volt még ilyen eseményen. Soha nem viselt még szurkolói ruházatot, idegen érzés volt, de mégis ismeretlenül is összekötötte a többi szurkolótárssal.
 Lassan kiürült a büfé előtti placc, de kitartóan várta, ott zöld-fehér színre festve, hogy az utolsók között végre sorra kerülhessen. Rég elkezdődött a második félidő, mire végül megindulhatott folyékony zsákmányával a nézőtér felé.
Sokat időzött, túl sokat a sorbanállással. A férfi közben már hol aggódva, hol értetlenül, hol talán dühösen kereste és erősen felindult állapotban volt a késlekedés miatt. A nő zavartan állt meg végül előtte, a poharat még mindig a kezében szorongatva, mire átnyújtotta, tudta a férfi tekintetéből, hogy nem lesz egyszerű az este folytatása.

A mérkőzés vége után teljesen kalandfilmbe illő módon jutottak vissza a szállodába a taxival, ahol kis szurkolói csapat iszogatott még az étterem pultjánál. Csatlakoztak hozzájuk. A nőnek levegőre volt szüksége és egy szál cigarettára, amúgy sem értette a többnyelven folyó kommunikációt, így a férfinek, aki a többiekkel társalgott még a meccs élménye okozta felfokozott hangulatban ,halkan jelezte, hogy kimegy a teraszra.

Behúzta maga mögött az üvegajtót és rágyújtott. Hamarosan csatlakozott hozzá egy idegenbe szakadt szurkoló honfitárs, akivel már a buszon megismerkedtek amikor a meccsre utaztak. Beszélgetésbe elegyedett a buszsofőrrel cigarettázás közben. Pár perc elteltével megjelent a férfi is és rágyújtott mellettük. A szemei különösen csillogtak, de a kimért arckifejezését akkor sem veszítette el, a cinikus kis mosolya ott bújkált a szája sarkában.
A páros felé fordult  és kérdőre vonta őket, hogy esetleg baszni készülnek-e, vagy randit beszéltek-e meg, vagy akár már le is szopta esetleg a nő a férfit, ha már kettesben igy külön vonultak.  A nő beharapott szájszéllel, határozatlanul egyet hátrébb lépett némán, látva a buszsofőr teljesen elképedt arckifejezését.
-Tessék, vidd fel magadhoz! A tiéd!- mutatott a nőre az Ura és a férfi felé tolta a karjánál fogva. A férfi lesápadt  és  látszatra szívinfarktus közeli állapotba került.
-Nekem feleségem van, mit képzel?- Válaszolt az teljesen felháborodva a feltételezés lehetőségétől is.
-Nem kell ingyen kurva? Nem azt akartad? Vidd, a tiéd! - folytatta a nő gazdája, s különös hangon elnevette magát. A nő megsemmisülten próbálta elmagyarázni, hogy csak dohányozni jött ki és mivel ez a szálloda szabadtéri része, nyilván nem tilthatta meg a többi vendégnek, hogy ők is igénybe vegyék ezt a lehetőséget. A buszsofőr hirtelen elnyomta a cigarettáját és gyenge próbálkozás keretében elrebegve a véleményét az esetről, elmenekült a helyszínről. 

-Szaladj utána!- fogat meg ismét a nőt a vállánál fogva a férfi és az ajtó felé fordította.
-Menj már! Vigasztald meg!-A nő még pár erőtlen próbálkozást tett a férfi felé, hogy magyarázza a számára magyarázhatatlant, majd megjelent előtte annak mutatóujja, mely az ajtó felé irányult.
-Indulj fel a szobába!- Utánam!- mondta, s a nő követte az emeletre vezető lépcsőkön, mint egy eltévedt őzgida. A szobába érve a férfi előre engedte.
-Vetkőzz!- utasította de még visszalépett, hogy a szoba ajtaját bezárja. A nő közben levette magáról a zöld-fehér ruházatát és meztelenül az padlóra térdelt az ágy elé lehajtott fejjel. A férfi sokat időzött az ajtónál, mire végül megjelent. Egyenesen az övéért nyúlt, kihúzta az övbújtatókból és hatalmasat húzott vele a nő melleire.
 -Mássz fel az ágyra!-szólt neki, s ott folytatta, míg a női test, már csak egy vörös csíkokkal tarkított zokogó kis rongybabává nem vált. Zöld-fehérből lett égővörösen, csíkos , a fájdalom és megaláztatottság könnyeitől a szemfestéke fekete patakokban lecsordogáló átszínezett arccal, mire felnézett remegve a férfira.
-Köszönöm Uram!- préselte ki suttogva a szavakat magából, mire a férfi a párnára mutatott.
-Most aludj!- s maga a fürdőszoba irányába haladt. A nő a párnára hajtotta a fejét, látva, hogy az erkélyajtó végig nyitva volt, így különös kis éji zenét szolgáltattak akaratlanul is a szálloda vendégeinek.

Reggel már csak a kispárnán a szemfesték lenyomata nézett vissza rá, az imádott férfi még békésen szuszogott mellette az ágyban. Felkelt csendben, vigyázva, hogy fel ne ébressze és a mosdóba haladt, a tükörben nézte végig a vörösen-liluló testét, amit pár hétre magával vihetett emlékül.