Egy mazochista jobbágy kéjes mindennapjai. 14. rész

Kioldozták a paraszt köteleit, bilincseit és leszedték a padról. Mozdulni sem tudott. Látszott a feneke is. Borzalmasan nézett ki, mindenütt csíkok, hurkák, dagadások voltak rajta, főleg a rinocérosz korbács fekete csíkjai néztek ki borzalmasan. Ezután a kéz és lábbilincsekkel együtt bedobták az egyik pisis hordóba és rázárták a fedelet. Ismét hallottuk ahogy ordít a maró pisi okozta új fájdalomtól. Közben a másik hordóból elővettek még egy parasztot. Ez idősebb volt. Őt is jó megverte az Úrnő. Utána egy másik parasztot vertek meg, az is idősebb volt nálam, majd egy másik fiatalt. Utoljára egy hatvan év feletti parasztot vert el az Úrnő, de ő még azelőtt ájulás szélére jutott nyolcszor, mielőtt a sjambokra került volna a sor. Közben kétszer kaptam inni. Ilyenkor kiszedték a zoknit a számból és a sáros léből egy meregető kanállal megitattak. Ételt nem kaptam és egész nap sütött a nap is a ketrecben. A vállam, combom teljesen elállt, időnként próbáltam oldalra fordulni, vagy kissé mozgatni az izmaimat, már amennyire a kötelek engedték. A gond az volt, hogy a fenekemben a fa dildó folyamatosan feszült és a farkamon levő tüskés bőrzacskó minden mozdulatnál megszúrta a férfiasságomat. Aztán este lett. Próáltam aludni a ketrecben, amennyit csak tudtam, hogy minél pihentebb legyek.

Hajnalban két őr kiszedett a ketrecből, majd odavezettek az egyik gödörhöz, kinyították a lappancsát, kiszedték a benne levő foglyot, majd belöktek engem és rám zárták a fedelet. Derékig sáros lében voltam, meg persze pisis is volt a hely, hiszen a foglyokat nem engedték ki pisilni, a sáros lé meg kissé hűvös volt. Tudtam, hogy másnap hajnalig itt leszek. Próbáltam egy viszonylag kényelmesebb pózt felvenni. Felállni nem lehetett, annyi hely nem volt, és széltében is éppen csak annyi hely volt, hogy le lehessen guggolni a sáros lébe. A bilincsek a kezeimen, lábaimon maradtak. Reggel hallottam, ahogyan hozzák az első folyot és hallottam az ütéseket, ordításokat is, ahogy az Úrnő büntette az aktuális szerencsétlent. Persze látni, nem lehetett semmit a gödörből. Ma öt parasztot vert meg alaposan az Úrnő. Estére teljesen elgémberedtem, és már fáztam is a sáros lében. Ettől függetlenül próbáltam aludni, hogy erős maradjak arra, mire én is a kínpadra kerülök. Hajnalban nyílt a gödör fedele, alig tudtam kiszállni, de örültem, hogy kiszednek ebből a sötét, sáros veremből és ismét a ketrecbe visznek. Reggel ismét végignéztem egy paraszt megbüntetését, de utána meglepetésemre egy fiatal lányt szedtek ki a pisis hordóból és kötöztek a fenekelőpadra. Alig lehetett húsz éves, szép, hosszú, szőke haja volt, fehér paraszting volt rajta, persze már jó mocskosan és mivel a szabályok alól senki sem tehetett kivételt, nem szoknyában volt, hanem parasztharisnyában, amit egy legénytől kérhetett el. Ez persze teljesen át volt ázva a pisitől, úgyhogy a nadrág rátapadt a formás fenekére, elől meg látszódott a puncivonala és a szőke szőrcsomó. Mivel az ingje is át volt ázva, a mellbimbói is tisztán kivehetőek voltak az ing alól. Szerintem a közönség férfi tagjainak minf felállt a fasza ettől a látványtól, persze nekem is. Elég lassan vitték fel az emelvényre, ott meg hagyták állni pár percet, hogy mindenki jól megbámulhassa. Ez nagyon megalázó lehetett a lánynak. Szép arca volt, puha bőrrel és csillogó kék szemekkel. Amikor ráfektették a fenekelőpadra és a segge felém kidudorodott azt hittem elélvezek, de a kibilincselt kezemmel nem érhettem magamhoz.

Azon gondolkodtam, vajon mit tehetett, amiért ide hozták? Aztán utólag tudtam meg, hogy ahol takarított, az Ura megfogdosta és erőszakoskodni kezdett vele, erre a lány hirtelen tökön rugta Urát. Erre az Ura ide küldte bosszúból. Azt is hallottam utólag, hogy a Végrehajtó Vasnő nem akarta elvállalni a parasztlány megbüntetését, de egy csinos összeg jobb belátásra bírta. A lány nem rángatózott, tiltakozott amíg a padra kötözték, látszott beletörődött a sorsába. A nézők közt ott volt bizony az Ura is, aki látni akarta, hogyan verik szét a parasztlány fiatal és csínos fenekét. Végrehajtó Vasnő a több ágú korbácsokkal kezdte. A lány pisis parasztnadrágján csak úgy csattantak a bőrszálak, de fel sem szisszent. A hosszú pálcánál már sziszegett, sóhajtozott, rángatta a fenekét, de amikor a fonott mintájú bottal kapott, na akkor már sikított rendesen. Mindez rettenetesen erotikus volt, gyönyörű gömbölyű fenekéről kezdett lehasadni a paraszt harisnya, minden ütésnél az egész teste rángatózott és a sikolyai is nagyon szexisek voltak. Ettől függetlenül jobban bírta, mint sok parasztlegény, volt, hogy meg sem mukkant néhány erős ütésnél. Amin elcsodálkoztam, hogy a fonott mintás, ruganyos bottal kibírt ötven ütést.

Az ostorozás következett. Ez az ostor nem akármilyen ostor volt, hanem vastag, ruganyos szíjból fonott, hogy nagyon súlyos ütéseket tudjon adni. A parasztlány nem sikítozott, némán tűrte az ostorcsapásokat. A húszadik ütés körül vettem észre, hogy bizony élvezi az ostorozást. A fenekét jobban hátra tolta, felkínálva az ostornak és kéjesen sóhajtozott, rángatózott. Persze ezt csak az vette észre, aki tudja, hogy élvezni is lehet egy ekkora verést, akiben nincs ilyen hajlam, azt hihette, hogy a fájdalom miatt sóhajtozik, rángatózik. Mindenesetre száz kegyetlen ostorcsapást kapott, ami lilára festette a seggét. Ekkor jött az indiai pálca. Hetet némán tűrt, de utána sikítozni kezdett. Huszonhárom ütés után aba kellett hagyni. Ez nagyon szép eredmény volt. Mások tíz-tizenöt ütésnél már nem bírják tovább. Ezután mogyoróbottal kapott százat, majd egy tawse-vel szintén százat. Ezután egy olyan háromágú korbács következett, aminek bogosak voltak a szálai. Nagyokat csattant és itt ismét azt vettem észre, hogy jobban hátra tolja a fenekét és ismét kéjesen nyögdécselt. Ezt a korbácsolást is nagyon élvezte.

Folytatása következik