Szigeti történet több csavarral és némi fantázia elemekkel (4)

A srácom felugrott, vöröslő arccal elém térdelt és hadarva bocsánatot kért tőlem az előbbiért. Én meg megkérdeztem Tőle, min akadt ki igazán?
Azt felelte, hogy azon, hogy itt fent a teraszon ugyan védve vagyunk a külső tekintetekről, de ha lemegyünk – már pedig majd ő szeretne lemenni és szétnézni, bolyongani is lent a többiek között – akkor semmi sem biztosítja afelől, hogy nem találkozik valakivel a beosztottjai közül, és ha pont akkor, valamelyik pincérsrác is feltűnik ezek közül és bizalmaskodni kezd vele, hát kész a lebukás, a renoméja elvesztése. Ésszerű volt, amit mondott, de mégis csak szemtelen volt tőle az a rosszalló pillantás, így büntetést érdemelt.
Így intettem, hogy keljen fel, gatya le s most húszat csaptam a fenekére a csupasz kezemmel. Erősek lehettek, mert megsziszegte már az utolsó ütéseket. Én meg még csaptam két ráadást is, meghúzva, mert így volt kedvem, de én is belejöttem a büntetésébe.
Viszont nem történt más, mert láttam megkezdődött az általa úgy várt második koncert is, így felhangosítottam a zenét. Ő odanézett s nem törődve, hogy tök csupasz, már mozgott is a hallott zenére. Extázisba esett és végig táncolta, mozogta a két órát, de a ráadásul kikövetelt öt ráadást is.
(Megnéztem, nem látnak ide fel a teraszunkra lentről, így semmi gond nem volt azzal, hogy a srácom meztelenül táncolt ott, előttem. Nekem meg így sokkal jobban is tetszett. Még vizes- s száraz törülközőket is hozattam fel az én pincér srácommal, de a lépcsőhöz kimentem, ott vettem át tőle azokat, így is megláthatta a srácomat az extázisában meztelenül táncolni. Jól megnézte persze!)
Mikor végre vége volt a koncertnek s az öt ráadás szám is lement, akkor rászóltam a srácomra, hogy most már öltözzön fel, mert mindjárt jönnek fel a pincérsrácok újra és odaadtam a neki hozatott vizes- s száraz törülközőket is. Még ittunk és a maradék kajából ettünk is valamennyit, mikor az én pincérsrácom a fülembe súgta, hogy mindent elintézett, amivel megbíztam. Nyugtáztam.
Ők megint felsorakoztak, eljátszották a korábbi rutint is, majd el- levonultak. Jó idő múlva mi is követtük őket. Lassan végigsétáltunk a színpadok előtt, majd már az alternatív sátrak során is. (Én láttam és követtem a pincérfiúmat távolból, de a srácom csak bámészkodott.)
Végre láttam, ahogyan befordul egy sátor után és bemegy egy kisajtón. Így mi is követtük őt.
A srácom ugyan értetlenkedett, hogy kit-mit keresünk erre, de leintettem és rámordultam, hogy mindjárt bokafogás lesz részéről itt, erre elhallgatott s követett egy hang nélkül. Be a kisajtón is.
Bent tök sötét volt, de valaki megfogta a kezemet, vezetett, majd rátette a jobb kezemet egy vezérlőpultra s ott hagyott.
Kicsit vártam s közben mondtam a srácomnak a sötétben, hogy most az ő ideje jött el. „Sötét idő!” Nem értette, de hamarosan igen, mert a vezérlőpulton megnyomtam egy gombot és felkapcsolódott egy fény. Irányfény, ami arra elég volt, hogy sejtelmes fényben lássuk az öt embert különböző helyeken és pózokban kikötve.
A srácom elámult, csak nézett körbe-körbe, próbálta jobban megnézni, amit sejtelmesen látott.
Én meg megkérdeztem tőle:
- Melyikkel akarod kezdeni?
- Mit? – értetlenkedett ő.
- Az elnáspángolást. Azt mondtad még fent, hogy legalább kettőt el akarsz verni a pincérsrácok közül. Válaszd ki azokat s tedd meg itt s most! – szólítottam fel és egymás után megvilágítottam a srácokat, akik ki voltak kötve ott, a térben, különböző módokon és pózokban.
A srácom csak nézett, majd már leesett állal bámult, míg meg nem löktem: - Indulj már!
Végre elindult, sorba járta azokat, jól meg- megnézve mindegyiket és végül visszaért hozzám és megkérdezte:
- Tényleg választhatok? Kettőt? – hitetlenkedett.
- Igen, kezd már! – szólítottam fel végre cselekvésre is.
A srácom visszasétált az egyik fiúhoz, aki tök csupasz volt és úgy volt kikötve, hogy a csuklóinál fogva volt egy oszlophoz felemelt kezekkel és lábterpesszel kikötve. Alaposan megtapogatta, különösen a szépen domborodó farát és felkapott egy mellé tett vékonyabb mogyorófavesszőt s azzal gyors egymásutániságban húszat húzott rá. (Figyeltem, hogy nem egy helyre ütött, hanem kicsit mindig odébb, mellé.) A srác persze tekergette a testét, halkan sikoltozott is, mire a srácom szorosan mellé lépett s átnyúlva rajta, megmarkolta a merevedő farkát és a markába szorította mellé a tökeit is. – Elhallgatsz végre! – suttogta a fülébe. – Az előbb, fent, nagyon azt akartad, hogy hozzád nyúljak, hát most megkaptad! - hallatszott.
Azzal ott is hagyta ezt a srácot s odébb lépett két sráccal egy másikhoz. Az is csupasz csiga volt, kb. azonos magasságú, mint az első. Annak nem csak a farkát és tökeit szorongatta meg, de a mellbimbóit is az ujjai közé csíptette és úgy szorongatta, csavargatta, miközben nagyokat csapott a tenyerével a szintén szépen domborodó fenekére. Majd eltávolodott tőle s most egy szélesebb fa paskolót vett fel s azzal mért ki a popójára húszat.
Mikor ezekkel meg volt, hátralépett, elégedetten szemlélte meg azok popóit és rám nézett, hátra. Én meg megkérdeztem: - Ennyi volt a vágyad csak? Más nem? Ő elgondolkozott, nézte egy ideig a srácokat, majd felém fordulva megkérdezte: - Mit lehet még?
- Amit csak akarsz, azt teszel velük. Akár itt, de lehet kettesben, hármasban is, ott bent. – szóltam és mutattam egy ajtóra.
A srácom elgondolkozott és visszalépett a másodikhoz, felnyúlt, eloldozta azt és megfogva a csuklóját és magával vitte be, a mutatott szobába, de visszaszólt az ajtóból még:
- Te addig foglalkoztatod a többieket? – kérdezte meg pimaszul tőlem. – El fogsz bírni velük? Ha nem, csak szólj, segítek majd, ha ezzel végeztem. – tette hozzá.
- Ne izgulj, gyakorlott vagyok. – válaszoltam, de merőn ránéztem, amin azért elgondolkozott, hogy mit is jelenthet.
Én is elindultam, körbe. Mikor elhaladtam az én pincérsrácom mellett jó nagyot húztam a kezemmel a feszes s kívánatos, szőrös popójára, de mentem tovább. Legtávolabb volt egy igen magas srác, szép gesztenyeszínű, hullámos hajzattal és eléggé göndör, szőrös testtel. Ő a bal kezénél fogva volt felkötve és a másik kezével a farkát fogta, markolta.
Odaléptem elé, majd megforgattam, miközben súgva megkérdeztem tőle:
- Miért fogod, hogy el ne szaladjon? – vicceltem vele, de ő csak a fejt rázta, nem szólalt meg. – Tátsd ki a szád, látni akarom van-e nyelved!
Erre elnevette magát, kitátotta a száját, de közben azt is mondta:
- Ha nem csak látni, de kipróbálni is szeretnéd, meglepődnél Uram, milyen sokoldalú.
- Akkor előbb lássuk, majd vedd munkába is! – parancsoltam.
- Mit? - értetlenkedett, miután kitátotta a száját.
- Amit akarsz, de nekem élvezetes legyen ám! – szóltam rá, ő megmutatta, hogy nem tud lehajolni a karja miatt. Kioldoztam és már térdre is vetette magát előttem és akarta a gatyámból a farkamat elővenni, hogy bekapja, megszopogassa.
- Ácsi! Várj! Előbb a többieket is megvizitálom, addig menj be oda! – mutattam egy másik ajtóra.
Én meg a még a maradék kettőt is megvizitáltam, meg is csapkodtam, azt is, akit már a srácom is.
(folyt. köv.)