Szerepjátékaink - Szótlanul

Minden nap kitalálunk valami hülyeséget, egy szerepjátékot, amivel egymás agyát húzzuk. Van, amit meg is csinálunk. Kapcsolatunk kezdete óta előtört többször az, hogy egy olyan módon találkozzunk, mintha egyszerű szolgáltatást vennél igénybe egy kurvától. Megjelöltünk néhány napot amikor ezt meg lehet csinálni. A második ilyen napon megcsörrent a telefonom délelőtt 10 órakor, és szigorú hangon ezt mondtad: 12 óra, XY bevásárlóközpont, mélygarázs H12 sor, ott várlak. És bontottad a vonalat. Bele se szóltam a köszönésen kívül.

Olyan ideges voltam, hogy alig bírtam vezetni. A bevásárlóközpontok mélygarázsai számomra mindig félelmetesek, mert folyton eltévedek bennük és keringek mint egy idióta. Valahogy elsőre megtalálom, látom az autódat. Beállok melléd, elég sötét van. Amikor megkerülöm az autódat, látom, hogy ott állsz a sarokban, odamegyek, hogy megöleljelek. Rám nézel zárkózottan, és az előre tartott mutatóujjadba futok, megbököd vele a szegycsontom. Megállok mintha lefagytam volna, a következő pillanatban már az államat fogod ezzel a kezeddel, megrázod a fejed nagyon halványan, majd az államnál fogva húzod a fejem lefelé, a másik kezeddel már kinyitottad a slicced. A következő pillanatban már előtted térdelek, és a farkad mélyen a számban. Ettől általában elveszítem a fejem, és most is közel járok, bár az agyam szélsebesen jár, hogy ez egy nyilvános hely, de a következő pillanatban eszembe jut, hogy ahogy ideértem egyáltalán nem láttalak, így nyilván mások sem látnak. Ebben a pillanatban el is engedem ezt a fonalat, és rád cuppanok. Néhány percig hagysz érvényesülni, hogy nyalogassam és szopogassam, majd megfogod a fejem és ráhúzod egy párszor. Amikor már éppen teljesen ledobom a láncot, határozottan hátratolsz, és kapok két pofont, ami ahelyett, hogy kijózanítana, még mélyebb transzba sodor.

Nem tudom mikor álltam fel, és tereltél be a hátsó ülésre, de az ablaknak támasztott fejjel nézlek, ahogy letolt nadrággal ülsz mellettem, amikor szintén szótlanul, megfogod a hajam és az öledbe húzod a fejem. Érzem, hogy kicsit kicsúsztál a szerepedből, mert bár kapaszkodsz a hajamba, de olyan gyengédséggel, ahogy azt csak te tudod. Irányítod a fejem, érzem, ahogy a fogásod visszakeményedik, és újra visszatért az a hangulat mint az elején, nekem meg már megint elveszett a vezérfonal. Úgy szopok, mintha a faszodból állna az egész világ. Mindkét kezem használom, simogatlak és szorongatom a golyóid, pont ahogy szereted. Mindig nagyon sokáig szoktad bírni, akár órákon át, de érzem, hogy téged is felhúzott ez az egész, és véged van, és már pumpálod tele a torkom. Ilyenkor szoktam még elég sokáig tisztogatni és csemegézni és levezetésképp simogatni téged. Kicsit mint valami rituálé.

De most ez nem történik meg, kinyitod a kocsiajtót, és mutatod a fejeddel, hogy menjek. Azt sem tudom még, hogy mivan, taknyom-nyálam egybevan, zilált vagyok, nézek rád zavartan. Benyúlsz a dekoltázsomba, megmarkolod a mellem, gőzöm sincs mi történik, de érzem ahogy kihúzod a kezed, hogy otthagytál egy összehajtogatott bankjegyet. Rámutatsz az ajtóra.