Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Filmek a BDSM peremén 2. - Tágra zárt szemek

Törölt felhasználó
2011. 11. 20. 20:32 | Megjelent: 779x
Tágra zárt szemek / Eyes Wide Shut (amerikai-angol filmdráma, 159 perc, 1999)
rendező: Stanley Kubrick
Dr. William Harford: Tom Cruise
Alice Harford: Nicole Kidman

Ha azt hinnéd, hogy ez a film egy mese, akkor rögtön az első filmkocka kiábrándít: a Harford család profán hétköznapjaiba csöppenünk bele, ahol a csodálatos Nicole Kidman is leül a klotyóra könnyíteni magán, az orrunk előtt. És kedves olvasóm, ez egy annyira a valóságot tükröző mozi, hogy elkészülte közben a sztoriban taglalt kérdésekbe a Tom Cruise / Nicole Kidman álompár is belereccsent, a forgatás után válásba kezdtek. A következő két és fél órában (!) nem babra megy a játék: a hűség, a féltékenység, a bizalom, a bosszú, a kíváncsiság, a düh, a titok a történet kulcsfogalmai.
Adott egy látszólag boldog, jómódú, kiegyensúlyozott család, akik egy estélyre készülődnek. Az estély folyamán kiderül, hogy mindkettőjüknek akadnak elfojtott vágyaik, amik később egy füves cigi mellett a hitvesi ágyban ki is buggyannak belőlük, az kegyetlen őszinteségre való szándék mentén. A férj előadja romantikus, idealista képét a szerelemről, házasságról, hűségről, de párja kiábrándítja: egy múló kalandért már otthagyta volna az idilli életet. Mindkettőjük kezében egy időzített bomba ketyeg: a férjben, mivel ő naiv elvei, elképzelései mögé rejti vágyait és a nőben, mert ő ki meri mondani. A férj veszi jobban a szívére a dolgot, bosszútól fűtve beleveti magát a kalandos éjszakába, s annak minden furcsa veszélyébe, szürreális fordulataiba. A fickó folyamatosan sodródik az eseményekkel, felszakadnak benne a hűség, a tiszteség, az óvatosság gátlásai és egyre mélyebbre kerül a rejtélyek, az ösztönök, a számára ismeretlen és érthetetlen logikák poklában. Egy olyan világ, olyan függőségek és vágyak kelnek életre a szeme előtt, amire ő azt hitte, hogy ez képtelenség. Egy előkelő rétegnek tartott orgián találja magát, ahová a belépő jelszó Beethoven egyetlen Operájának címe: Fidelo, mely egyébként latinul hűséget jelent. Itt szexuális kalandok mellett számtalan tágra zárt szem figyelme várja: üres tekintetű maszkoké, akik látják, amit nem akartak volna látni, és akiket nem lát az, aki látni akar. Hogy a doktor úr kiszabadul a halálos csapdából, melybe belesétált, ha igen, milyen áron, azt nem árulhatom el, mindenesetre a film utolsó mondatait férfitársaim szívesen hallanának Nicole Kidmantől, ám ahogy elhangzik, attól inkább meghűl az erekben a vér.
Arthur Schnitzler 1926-os írásából, a Traumnovelle-ből Stanley Kubrick mester álmodta vászonra a történetet. A rendező hű maradt korábbi szokásához: ha van olyan ember, aki képes elfelejteni a film történetét, a zenéjére biztosan emlékezni fog sokáig. Kubrick műveiben komoly szerepet kapnak a zenék, mint pl. felejthetetlen Beethoven a Mechanikus narancsban, vagy a Kék Duna keringő a 2001 űrodüsszeiában. Az orgia-jelenetek alatt hallható román liturgikus zene és Ligeti Gyögy Musica Ricercata-ja egyszerűen a mozinéző agyába ég, képtelenség megszabadulni tőle. Ez volt egyben Kubrick utolsó befejezett filmje is, mely erősen megosztotta a közönséget: sokak szerint tabudöntögető remekmű, mások szerint egy botrányhajhász fércmű. Mindenesetre az, hogy a film beszivárgott a Cruise-Kidman álompár magánéletébe, szétválasztva azt, mutatja, hogy tán mégis van a filmben valami.
Az orgia hangulata, titokzatossága no és persze a drámai fordulatok ellenére BDSM nincs a filmben, hiszen egy elfenekelést se látunk. Mégis valahogy mégis ott van az a BDSM a sorok közt; a dominanciában, annak hiányában: a sodródásban; a halálig tartó bizalomban és büntető bizalmatlanságban; a kemény, következetes, ellentmondást és kivételeket nem tűrő játékszabályokban. A történet kettőssége is olyan, mint a BDSM maga: van, akiknek ez az egész egy megrendezett, eljátszott előadás, míg a beavatottak számára ez véresen komoly valóság. És még egy BDSM szál, hogy létezik-e érzelemmentes, csupán vágyaktól hajtott szex, vagy ez csupán egy perverz, aberrált világ? Otthagyható-e egy szerelem és egy család egy vad kalandért, a meghitt szeretkezés szerepét kitölti-e egy orgia?
Nehéz ezt a mozit megnézésre ajánlanom, mert bizony ahhoz, hogy a teljes történet és az igazi mondanivaló kibontakozzék, párszor meg kell nézni a filmet. Sőt, aki még lenémítva is végignézi, sokmindent megtudhat a képekből a színekből, a kompozíciókból, a kontrasztokból. A mozi hossza sem igér laza szórakozást, sőt, pároknak sem épp egy harmóniát keltő valami. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki hajlandó szembenézni saját félelmeivel, vágyaival, alapvető kérdéseivel.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.