Filmek a BDSM peremén 2. - Tágra zárt szemek

Tágra zárt szemek / Eyes Wide Shut (amerikai-angol filmdráma, 159 perc, 1999)
rendező: Stanley Kubrick
Dr. William Harford: Tom Cruise
Alice Harford: Nicole Kidman

Ha azt hinnéd, hogy ez a film egy mese, akkor rögtön az első filmkocka kiábrándít: a Harford család profán hétköznapjaiba csöppenünk bele, ahol a csodálatos Nicole Kidman is leül a klotyóra könnyíteni magán, az orrunk előtt. És kedves olvasóm, ez egy annyira a valóságot tükröző mozi, hogy elkészülte közben a sztoriban taglalt kérdésekbe a Tom Cruise / Nicole Kidman álompár is belereccsent, a forgatás után válásba kezdtek. A következő két és fél órában (!) nem babra megy a játék: a hűség, a féltékenység, a bizalom, a bosszú, a kíváncsiság, a düh, a titok a történet kulcsfogalmai.
Adott egy látszólag boldog, jómódú, kiegyensúlyozott család, akik egy estélyre készülődnek. Az estély folyamán kiderül, hogy mindkettőjüknek akadnak elfojtott vágyaik, amik később egy füves cigi mellett a hitvesi ágyban ki is buggyannak belőlük, az kegyetlen őszinteségre való szándék mentén. A férj előadja romantikus, idealista képét a szerelemről, házasságról, hűségről, de párja kiábrándítja: egy múló kalandért már otthagyta volna az idilli életet. Mindkettőjük kezében egy időzített bomba ketyeg: a férjben, mivel ő naiv elvei, elképzelései mögé rejti vágyait és a nőben, mert ő ki meri mondani. A férj veszi jobban a szívére a dolgot, bosszútól fűtve beleveti magát a kalandos éjszakába, s annak minden furcsa veszélyébe, szürreális fordulataiba. A fickó folyamatosan sodródik az eseményekkel, felszakadnak benne a hűség, a tiszteség, az óvatosság gátlásai és egyre mélyebbre kerül a rejtélyek, az ösztönök, a számára ismeretlen és érthetetlen logikák poklában. Egy olyan világ, olyan függőségek és vágyak kelnek életre a szeme előtt, amire ő azt hitte, hogy ez képtelenség. Egy előkelő rétegnek tartott orgián találja magát, ahová a belépő jelszó Beethoven egyetlen Operájának címe: Fidelo, mely egyébként latinul hűséget jelent. Itt szexuális kalandok mellett számtalan tágra zárt szem figyelme várja: üres tekintetű maszkoké, akik látják, amit nem akartak volna látni, és akiket nem lát az, aki látni akar. Hogy a doktor úr kiszabadul a halálos csapdából, melybe belesétált, ha igen, milyen áron, azt nem árulhatom el, mindenesetre a film utolsó mondatait férfitársaim szívesen hallanának Nicole Kidmantől, ám ahogy elhangzik, attól inkább meghűl az erekben a vér.
Arthur Schnitzler 1926-os írásából, a Traumnovelle-ből Stanley Kubrick mester álmodta vászonra a történetet. A rendező hű maradt korábbi szokásához: ha van olyan ember, aki képes elfelejteni a film történetét, a zenéjére biztosan emlékezni fog sokáig. Kubrick műveiben komoly szerepet kapnak a zenék, mint pl. felejthetetlen Beethoven a Mechanikus narancsban, vagy a Kék Duna keringő a 2001 űrodüsszeiában. Az orgia-jelenetek alatt hallható román liturgikus zene és Ligeti Gyögy Musica Ricercata-ja egyszerűen a mozinéző agyába ég, képtelenség megszabadulni tőle. Ez volt egyben Kubrick utolsó befejezett filmje is, mely erősen megosztotta a közönséget: sokak szerint tabudöntögető remekmű, mások szerint egy botrányhajhász fércmű. Mindenesetre az, hogy a film beszivárgott a Cruise-Kidman álompár magánéletébe, szétválasztva azt, mutatja, hogy tán mégis van a filmben valami.
Az orgia hangulata, titokzatossága no és persze a drámai fordulatok ellenére BDSM nincs a filmben, hiszen egy elfenekelést se látunk. Mégis valahogy mégis ott van az a BDSM a sorok közt; a dominanciában, annak hiányában: a sodródásban; a halálig tartó bizalomban és büntető bizalmatlanságban; a kemény, következetes, ellentmondást és kivételeket nem tűrő játékszabályokban. A történet kettőssége is olyan, mint a BDSM maga: van, akiknek ez az egész egy megrendezett, eljátszott előadás, míg a beavatottak számára ez véresen komoly valóság. És még egy BDSM szál, hogy létezik-e érzelemmentes, csupán vágyaktól hajtott szex, vagy ez csupán egy perverz, aberrált világ? Otthagyható-e egy szerelem és egy család egy vad kalandért, a meghitt szeretkezés szerepét kitölti-e egy orgia?
Nehéz ezt a mozit megnézésre ajánlanom, mert bizony ahhoz, hogy a teljes történet és az igazi mondanivaló kibontakozzék, párszor meg kell nézni a filmet. Sőt, aki még lenémítva is végignézi, sokmindent megtudhat a képekből a színekből, a kompozíciókból, a kontrasztokból. A mozi hossza sem igér laza szórakozást, sőt, pároknak sem épp egy harmóniát keltő valami. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki hajlandó szembenézni saját félelmeivel, vágyaival, alapvető kérdéseivel.