Szigeti történet több csavarral és némi fantázia elemekkel (2)

Egy sort hallgattunk, majd megszólaltam:
- Úriember vagy, így nem kérdezel, bár a kérdések csak úgy rajzanak benned. Ki velük! – szólítottam fel kérdezésre.
- Nem, ne haragudj. Ez a Te titkod. Ha akarod, majd elmondod, ha nem, így jártam. Tudatlan maradok. – szólt lemondóan.
- Jó, akkor én mondom, hogy terveim vannak Veled, ma éjszakára. Remélem, nem sietsz haza, nem vár senki, vagy igen?
- Ökör lennék, ha erre azt válaszolnám, hogy sajnos, nem tudok maradni, haza kell mennem. – válaszolta nevetve. – Nem, nem rohanok sehova el, főleg nem előled!
- Ejha, ezt már szeretem. De ha Te nem kérdezel engem, akkor én igen, Téged. Nagyon vonzó vagy így tök feketében, de tudni szeretném mindened az? – firtattam.
Kicsit hitetlenül csóválta a fejét, majd megszólalt:
- Ne haragudj, de nem értem, hogy mit kérdezel? Mimnek kellene, vagy nem kellene még feketének lennie? – kérdezett vissza ő.
Elnevettem magamat erre, szívből s közelebb lépve hozzá megborzoltam kicsit a belőtt haját, amit elég rosszul viselt, de elviselt (előnyére) és úgy válaszoltam:
- Tudom, mert látszik rajtad nem vagy akárki. Erről szól, ordít minden rajtad, még az azok a kis hímzések is mindeneden, csak azt nem tudom még, hogy a lelkeden is van-e olyan, az is olyan fekete-e, mint minden rajtad? A szemed nagyon szép, tiszta s tüzes, így a lelkednek is annak kell lennie, vagy tévedek? Te uralkodásra termett vagy, most mégis „megalázkodsz” előttem, hagyod, hogy az történjen s úgy, ahogyan én szeretném. Miért? Ki vagy Te? – hallotta a kérdésemet.
Kicsit elgondolkozott, látszott hezitál, de végül rászánta magát a beszédre:
- Azt kérdezed, ki vagyok? Igen, vagyok valaki, még hozzá a magam erejéből. Már fiatalon- az egyetemen - építeni kezdtem a karrieremet és mostanra már önálló, jól menő cégem lett, van, amiben én vagyok a főnök, egyedül. Az történik s úgy, ahogyan akarom, elhatározom. X.Y. vagyok, ha ez mond neked valamit? – kezdte, majd mivel bólintottam, hogy igen, folytatta:- Mivel ismert a főnöki magány fogalma, hiszen nem oszthatod meg senkivel a kétségeidet, tanácsokat ugyan kérhetsz, ha van kitől, kiktől (nekem szerencsémre vannak jó tanácsadóim), de végül is neked kell döntened és tied a dönts felelőssége is. Egyedül. Így mindig topon kell lenned, nem nagyon lazíthatsz. Ezért is jövök egyedül ki ide, a Szigetre, hogy ha elengedem mégis magamat, más, beosztottjaim ne lássák. Igen, magányos vagyok, és sokszor szeretném, ha volna valaki mellettem, velem, aki megmondja helyettem a tutit. Az, lehet nő, férfi, csak kellően határozott legyen, és ezt érezzem is rajta. Rajtad érzem Uram! Már ahogyan ott a villamoson meglátva letapogattál végig, szinte pőrére vetkőztetve, éreztem a hatalmadat, az erődet. A teraszon pedig meggyőződhettem arról is, hogy bár kemény vagy, de van szíved, s nem csak nézel, de látsz is magad körül. Nem csak racionalista vagy, de érzelmes is. Ezért is vagyok itt, most, veled Uram. – fejezte be.
- Ezt értem, és ha jól tudom a top 50-ben benne vagy Magyarországon. Én hozzád képest szürke egér vagyok, bár én is vagyok, aki vagyok. Több diplomát is szereztem, mert szeretek tanulni, újat felfedezni, megérteni. Voltam több nagy cég elsőszámú vezetője, de kb. öt éve kiszálltam a mókuskerékből már. Elég volt a napi 12-14 órás napokból, a sohasem volt szabad hétvégékből, a munkában töltött nyarakból, a sok felelősségből. Magánzó lettem: adó- és nyugdíjtanácsadással s főleg vezetői tanácsadással foglalkozom a nevemet viselő Kft-nél, -ben. Azt vállalok el, ami tetszik, amiben valamit látok, ami megfog. Nős, családos vagyok, de a gyerekeim is már családosok, négy unokám van tőlük, akiket nagyon szeretek s sok időt is töltök velük, közös programokon.
- Akkor kvittek vagyunk, nem? – kérdezte meg a srác tőlem.
Én meg kicsit elgondolkoztam, majd rávágtam:
- Nem is tudod mennyire! – kezdtem, majd így folytattam: - Én már 12 éves korom óta tudom magamról, hogy dominálni is szeretek, nem csak szeretek, de tudok is. Ezt sok subom megerősítheti. Mint ahogyan azt is, hogy türelmes vagyok, törődöm a másikkal, annak a lelkével is, és empatikus vagyok, megértem, ha akkor és ott valami éppen nem klappol a másiknál, pedig korábban már tettük s akkor nem volt semmi gond ebből.
- Ez jó, ezt szeretem én is. – szúrta közbe a srác.
- Viszont, azt is tudnod kell, hogy már én is próbálkozat a másik oldallal, hogy én legyek alul, de eddig nem sok sikerrel. Egyrészt túlzottan domináns is vagyok, de az is igaz, még nem találtam olyan srácot, aki maga legalább olyan domináns lett volna, mint én. Vagy legalább hozzám közel. Ha nem volt eléggé határozott, kemény, vagy nem volt igazán terve mit és hogyan akar tenni velem, hamar átvettem az irányítást, felette is. Viszont, most, de ezt hagyjuk még! – állítottam le magamat. . Nézzük inkább a koncertedet, amiért jöttél! – szóltam és felhangosítottam azt a kivetítő hangját, amin kezdődött a koncert.
Amit hallgattunk, láttunk, és amin a srác lassan indulatba jött s már mozgott mindene, szinte táncolt a széken a zenére, annak ütemére. Én közben telefonon rendeltem italokat, amit egy pincérsrác hozott fel nekünk: elénk állított egy italos kocsit, rajta rágcsálnivalókkal, sokféle üdítővel, sörrel jeges vödrökben, valamint citrom-, narancs és más déligyümölcs darabkákkal.
Én megfigyeltem, de a srácom nem, hogy aranyszínű, vékony selyemszatén alig gatyácskában volt, felül pedig csak egy fehér izompóló volt rajta. És meleg volt, mit meleg sütött róla a Kilimandzsáró hője. Bár nem vitte túlzásba, de riszálta magát, a testét járása közben s vadítóan nézett a lesütött szempillája alól az emberre. Jó átlagos magasságú, termetű volt, kellően izmos, s szőrös is - gondolom mindenhol – mert a hónaljai alól kilógtak a hosszú, fekete szőrszálak, igézően, de az alig valami gatya korca felett is látszott az izompólóig a szőrrengeteg.
Kicsit szemeztem vele, majd a mellettem „táncoló” srácra pillantottam, hogy értse, most nem. Megértette, de odasodródott mellém, a vállamhoz nyomta a merev, nem kis farkát és halkan csak ennyit mondott: - Van itt erre hely, ha akarod Uram.
Nemet intettem, bár mikor elindult azért a csábítóan feszes és gömbölyű popóját a nadrágban megsimítottam és kicsit rá is csaptam. Talán ennek a hangjára a srác felkapta a fejét, rám nézett, majd vissza a kivetítőre és táncolt tovább. Végre vége lett ennek a koncertnek. Nagy volt lent az őrjöngés a táborában, több ráadást is kiköveteltek, és végre vége lett. A srác is belehanyatlott a székébe és pihegett.
Megjelent újra a pincérsrác és tömény italokat kínált: a srác nem kért, csak sört, ír sört, de én kértem s kaptam egy pohár Vilmoskörtét és mellé hideg citromos-jeges tonikot.
Mikor megittuk a pincérsrác megkérdezte tőlem, hogy tálalhatják-e a vacsorát? A srácom felkapta erre a fejét, rám nézett elismerően, de nem szólt. Nem őt kérdezték. De én igen: megkérdeztem, hogy vacsorát kér, vagy csak szendvicseket? Azt válaszolta, ha már megkérdeztem, akkor ugyan ő ilyenkor már nem szokott enni, de most kérne vacsorát.
A pincérfiút eligazítottam a vacsora dolgában, majd míg elment intézkedni, addig a srácom figyelmét felhívtam arra, amire eddig nem figyelt, hogy a pincérek nem csak kiszolgálnak, de ki is szolgálnak minket, ha igényeljük. Bármilyen vágyunk, óhajunk is van.
A srác elvigyorodott erre és megjegyezte: - Nálam. jobbnál jobb, dögösebbnél dögösebb titkárnők vannak foglalkoztatva, de a személyi titkárom s a sofőröm az mindig fiatal srác.
(folyt. köv.)