Az apartman 10. - A lámpa

A parton töltött éjjel után, Gio megint eltűnt. Csalódott voltam és dühös. Ezt az érzést már ismertem. Csak még nem tudtam, hogyan használjam fel. De türelmes vagyok. Ha muszáj.

Az exszel sokat beszélgettünk telefonon, kétszer együtt is reggeliztünk, majd az egyik nap felhívott, hogy van-e kedvem együtt vacsorázni. Igent mondtam, hiszen egy este alatt még több dolgot tudunk átbeszélni, mint a félórás reggelik során. Legalábbis ezt az okot hitettem el magammal, meg persze, enni is kell néha rendesen. Ám amikor leültem vele szemben az asztalhoz az elegáns étteremben, hirtelen egészen másfajta éhséget éreztem.

Örültem, hogy az asztalon már ki van készítve a víz, nagyokat kortyolva próbáltam lehűteni magam. Ő rákot evett, én mini polipokat - irtó cukik és nagyon finomak. Az evés valamelyest elfedte egyébirányú vágyaimat, és közben sikerült olyan témákról is beszélnünk, amikről régóta nem. Aztán persze, csend lett kettőnk között, és amikor a poharamért nyúltam, megfogta kezem. Úgy szorította meg a csuklómat, hogy abban pillanatban végigcikázott rajtam a vágy. Megint rámtört az érzés, hogy akár ott az asztalon is magáévá tehetne. Sőt, igazából azt kívántam, hogy tegye is meg. Már láttam magam kiterítve, a többi vendéggel mit sem törődve. Fránya vágyak. Igyekeztem semleges hangon beszélgetni a tenger szépségéről, és arról, hogy nosztalgiával gondolok a közös hajózásokra.

A késő délutánba nyúló ebéd után hosszasan sétáltunk és a kikötő mellett leültünk egy padra. Ahogy hozzámért a combja, újra azt az égő, kitárulkozó érzést éreztem a puncim belsejéből, ami befogadni kívánta a farkát. Hozzábújtam és megcsókoltam. Határozottan megfogta a kezem, felállt a padról, és a hajója felé sétált, én meg mentem utána, mert a vágyaim vezettek.

Amint beléptünk a hajóra feltűnt, hogy egy eddig nem látott, régies írólámpa van az asztalon, talán esténként itt dolgozik. Hidegen hivatalos hangulata lett a nappali résznek ettől. Mintha egy elegáns főnöki irodába léptem volna.

- Vetkőzz le. - mondta különös, idegennek ható hangon.
Levettem a ruhámat, a bugyimat és a melltartómat is. Csak a magassarkút hagytam magamon. Oda lépett egy fiókhoz, elővett belőle egy nyakörvet. Nem láttam még ezt a sima fekete vékony bőrpántot, egy kristályokkal kirakott fektetett nyolcas volt rajta. Gyönyörű volt, de még nem rakta rám.

- Ülj fel az asztalra, rakd egy kicsit odébb a lámpát!

Az asztal nem volt túl nagy, a felsőtestem épphogy elfért volna rajta, ha lefekszem. A fenekemet csak odatámasztottam a széléhez, a lámpát kitoltam a másik végére, visszafordultam és vártam. Ő újabb tárgyakat vett elő a fiókból, hallottam a láncok, csipeszek csörrenését, testem automatikusan mozdult, kihúztam magam, előre toltam a melleimet. Először egy sállal bekötötte a szemem, közben végigsimított a nyakamon, gyengéden megszorította hátulról. Az egyik, majd a másik mellbimbómra is szoros csipeszt rakott, éreztem, hogy egy lánc köti össze őket és egy súly lefelé húzza. Kéjes fájdalmat éreztem, és talán már az asztalon is látszott, hogy a puncim is teljesen átnedvesedett.
- Ha már nem ültél fel az asztalra, jó lesz így is. - mondta hamiskás mosollyal a hangjában.

Éreztem, ahogy közelebb lép, játékosan megrántja a láncot, majd a melleimbe markol ráfogva a csipeszekre, amik beleálltak a bőrömbe még tovább fokozva a vágyamat. Megfordított, előre tettem a kezem és ráhajtotta a felsőtestemet az asztalra. A melleim belenyomódtak az asztal lapjába, és megéreztem, hogy nem csak a csipeszek okoznak fájdalmat. Valamikor, számomra észrevétlenül, rajzszögeket szórt az asztalra, pont a melleim alá, és én kéjesen mozdítottam meg magam, hogy minél többet érezzek a jóleső fájdalomból. A paskoló váratlanul simított végig a fenekemen, aztán még váratlanabbul csattant rajta. Még egy és még egy ütés, néha erősen, néha gyengébben. Régóta nem volt már részem ebben. Türelmesen ütötte, amíg égni nem kezdett a bőröm. Akkor egy plugot rakott az ánuszomba, majd tovább folytatta a csapásokat, immár nem a paskolót éreztem, hanem a korbács ismerős érintését a fenekemen és a combjaimon is. Teljesen ellazultam, már nem voltam jelen. Egyszercsak megfogta a vállaimat, felemelte felsőtestemet, a melleim alá nyúlt és a rajzszögekkel együtt megmarkolta őket.

- Fordulj meg! Ülj fel az asztalra rendesen és feküdj a hátadra!

Feküdtem háton az asztalon, a lábaim kis terpeszben lógtak lefelé, az egyik mellemet még mindig markolta, a másik kezével pedig ütni kezdte a puncimat. Gyengéd ütögetéssel kezdte, majd egyre nagyobbat csattant a keze. A csiklóm tele lett vérrel és megnőtt, éreztem, ahogy szétárad benne a fájdalom és vággyá változik. Egyetlen nagy vágytól égő vagina lettem. Elspricceltem, és ő tovább ütötte a vöröslő puncimat. Felhúztam a lábaimat, megfogtam a térdemet és hátrahanyatló fejjel homorítottam. Újra elspricceltem. Szétkente a nedvet a lábaimon, a hasamon.

Az asztal másik oldalához lépett, a lámpát a hasamra rakta, és mondta, hogy fogjam meg két kézzel. Kicsit lehúzta az asztalról a fejem és a számba rakta farkát. Teljesen el voltam lazulva, könnyedén a torkom mélyére engedtem őt. Szívtam magamba, egyre mélyebbre. Lassan mozgott, majd teljesen megállt. A szemem könnyezett, a számból kifolyt a nyál az arcomra, és akartam, hogy elélvezzen.

Ezt a pillanatot használta fel arra, hogy a melleimről leszedje a csipeszeket. A fájdalom olyan hirtelen ért, hogy majdnem elengedtem a lámpát. Összehúzódott a torkom, öklendezni kezdtem, de ő csak egy pillanatra vette ki a farkát a számból, egyetlen mély levegővételt engedélyezett, és újra visszatolta a torkomra. Aritmusa kicsit gyorsabbra váltott, végül annyira mélyen élvezett el, hogy nem is éreztem az ondó ízét. Jó volt még sokáig a számban tartani, érezni ahogy lüktet bennem.

- Ügyesen vigyáztál a lámpámra. - mondta kedvesen és szájon csókolt.

folyt.köv.