EGY MÁSIK ÉLET KEZDETE 2. RÉSZ (FIKCIÓ SCI-FI)

Jókedvűen ébredek. Újra elolvasom az előző nap kapott levelet. Mert nagyon tetszik. Azon gondolkodok, hogy megírom a választ. De cseten érkezik a parancs:
"BÚJCI!"
Levél írása helyett akkor jöhet a telefon. Nem is baj. Így könnyebb lesz. Kimegyek az udvarra, átsétálok a kertbe, a gyümölcsfákhoz. Sétálgatok a picike ösvényen, így szeretek VELE beszélgetni. Közel, s távol, senki. Megcsörgetem a telefonját. Így jelzem, hogy hívhat,várom. Szeretem hallani a hangját. Ahogyan a fülemre szorítom a telót, és hallgatom, sokszor olyan, mintha itt lenne a közelemben, a hátam mögött. Szinte érzem a kezét, ahogy hozzáér a hátamhoz. Mindig egy élmény minden egyes hívás. De most meg tudjuk beszélni az új fejleményt.
Természetesen újra megerősítem a korábban tett engedélyemet. Bármilyen, rólam készült média tartalmat megoszthat azokkal, legyen az akár férfi vagy nő, akikben teljesen meg tud bízni. Persze, megköszönte nekem. Elmondom neki, hogy ez az új lehetőség, amit említett a levelében, nekem nagyon tetszik. Kíváncsi lettem a másik DOM-ra. Ezért megbeszéltünk egy mindkettőnk számára megfelelő időpontot, amikor legközelebb találkozunk. Ezt közli majd a másikkal, és amennyiben lesz rá neki is ideje, az én engedélyemmel is, nyugodtan csatlakozhat hozzánk. Azt is megemlítettem, hogy cseten is kereshet, írhatunk egymásnak, ismerkedhetünk még a valós találkozó előtt. Az idő már megint nagyon elszaladt. Be kell fejeznünk a beszélgetést. De ma is nagyon jó kedvem lesz egész nap. Már megint teli vagyok izgatott várakozással. Vágyakozással. De tudom hogy pontosan meddig kell türelmesen várnom, mikor lesz az újfajta, különleges szeánsz.
Hát, most vissza a valós életembe! Indul az újabb napom.

Általában délutános vagyok a munkahelyemen, egy gyárban. Ezen a héten is. Jó kedvvel megyek be dolgozni. Amíg be nem érek, addig nem tudom, hogy pontosan mi lesz a feladatom. Megkapom, végrehajtom. Egyhangú, monoton munka. Szeretem. Közben lehet nyugodtan álmodozni, ábrándozni, vágyakozni...
Este felsétálok az emeletre, ott van az étkező, nekiállok megenni a magammal hozott vacsorámat. Közben megnézem a telót, hátha kaptam üzenetet, levelet. Hát persze! Máris vár egy újabb a cseten. Mert írt az új DOM. Milyen gyors. GAZDÁMMAL még csak délelőtt beszéltük át ezt az új fejleményt, és máris rám írt. Bár csak pár mondat, mégis jól esik. Bemutatkozik, és megköszöni a megelőlegezett bizalmat. És egy képet is kaptam. Arckép. Hűha! Ez aztán a tekintet! Nagyon erős, karakteres arc. A tekintete szinte szúr. Már majdnem félelmetes. De mégis van benne valami, ami nagyon vonzó. Oké. Ez a borító. De milyen a belső tartalom? Majd fellapozom a könyvet, elkezdem olvasni és majd megtudom. De sokat jelent, hogy van GAZDÁM. Így bátrabb vagyok a leendő közös jövővel kapcsolatban. Most nem tudok egyből válaszolni. Előbb időre van szükségem.
Már megint gondolkodnom kell.
folyt.köv.