Az apartman 8. - Jégkrém és sajtreszelő

Lehunytam a szemem és valószínűleg aludtam is valamennyit, mert hirtelen arra ébredtem, hogy kopognak. Még mindig a zöld ruha volt rajtam, a selyem hűvösen érintette a bőrömet, ahogy az ajtóhoz mentem. Az ajtóban az ex állt. Mosolygott, de a szeme színéből tudtam, hogy a mosoly, csak álca. Tudta miért jött, és el is fogja venni.

- Vártalak este. A vacsorát megettem nélküled, de a desszertből hoztam neked. - mondta vidáman, mintha csak a szomszédhoz ugrott volna át egy kis délutáni csevejre. Hajnalban. Felém nyújtott egy jégkrémet. Persze, hogy a kedvencem. Az apró figyelmességekben mindig is jó volt, most is örültem ennek a tulajdonságának. Őszintének tűnt, hogy örömöt akar szerezni, de ennyivel még nem vett volna le a lábamról. Ha...

Ha a megjelenése nem ért volna annyira váratlanul és védtelenül. De tudtam, hogy amint közelebb lép hozzám, elvesztem. Vonz a teste, vágyom rá, hogy átadjam magam. De, most, hogy felfedeztem magamban a védtelenséget, valami belülről erőt adott ahhoz, hogy én akarjak irányítani. A jégkrém jó lesz. Behívtam a szobába, leült az  egyik székre, és én elétérdeltem. Jobb volt előbb látszólag átadni magam, mint harcolni, hiszen úgyis tudtam, hogy akkor ő győzne. Azt már most tudtam, hogy nem fogok tudni ellenállni a testünk vonzásának, és természetesen ő sem, hiszen ez hozta ide. De tartani akartam a kontrollt, ameddig csak lehet.

A jégkrémet kibontottam és letettem az asztalra. Elkezdtem kigombolni a nadrágját, tudtam, hogy már áll a farka, így nem volt nehéz valóra váltani a gyorsan felállított tervet. Kapott egy gyors puszit a makkja - közben azért kicsit beszívtam a számba, aztán felálltam és kimentem a konyhába egy kiskanálért. Amikor visszatérdeltem elé, figyeltem rá, hogy a ruha úgy nyíljon szét a combjaimon, hogy látszódjon, hogy nincs rajtam bugyi. Vettem a számba a jégkrémből egy kicsit, és ráhajoltam a farkára. Óvatosan, de határozottan köröztem a nyelvemmel és a hideg fagyival a makkján, amikor teljesen elolvadt, újabb adagot vettem a számba. Egyre mélyebben engedtem magamba, és bár egyre jobban lehűlt a szám és a nyelvem, de ez érezhetően nem volt rossz hatással a farkára. Sőt. 

Nem tudom, mit képzeltem, hogy hogyan fogok én irányítani fagyival meg a farkával a számban, de legalább megpróbáltam. Teljes kudarcba abban a pillanatban fulladt a kontrollkodásom, amikor megunta a jeges játszadozást/túlságosan felizgatta a hideg szám, és egy laza, kedves mozdulattal belenyomta a fejemet a farkába. Beleolvadtam az ölébe, mindent habzsolni akartam, az egész testét. Nagyon kívántam mindenét. Mindenhogy. Fagyival vagy anélkül.

- Állj fel, szomjas lettem, légy szíves, hozz valamit inni. Kissé frusztrált voltam a vágytól, de megkönnyebbülten álltam fel, hátha némi időt nyerek az italkészítéssel és összeszedem magam. Nem volt sok illúzióm magammal kapcsolatban, azon a téren, hogy átvegyem az irányítást, hiszen a testem, saját akaratommal ellentétben, automatikusan átadja magát az exnek, de mégis próbálkozni szerettem volna még.

- Tea? Üdítő? - kérdeztem  és már újabb tervem volt.
Ő üdítőt kért, én teát csináltam magamnak. Álltam a vízforralóra várva, amikor szorosan mögém lépett. Ha nem hallottam volna a lépteit, akkor is megéreztem volna, mert mágnesként hatott rám. Automatikusan dőltem neki, kezével a nyakamon simított végig, és elidőzött a torkomnál. Kezdtem feladni. Vigyen a szobába, lökjön az ágyra, és rakja végre belém a farkát. Tudja, hogy csak idő kérdése. Persze, hogy tudja. Miként azt is, hogy mindent ő irányít, én meg csak viccesen, mindenki számára szórakoztatóan próbálkozom az ellenállással. Vajon miért?

A teafűre, a forróvízre koncentráltam, és egész jól ment. Ügyesen csináltam teát. Épp beleraktam a teatojást a bögrébe, amikor észrevettem, hogy kézbeveszi a sajtreszelőt.

- Miért hagysz elől ilyen dolgokat? - pajkosság volt a hangjában.
A vállaimról lecsúsztatta a pántokat, így meztelen felsőtesttel álltam a pultnál. Hozzásimultam a hátammal, ő az egyik kezével megfogta a mellemet, a másikkal a reszelővel gyengéden izgatni kezdte a mellbimbómat. Aztán egyre erősebben nyomta rá és húzta végig a reszelőt, és a puncim egyre jobban bizsergett, még jobban nekidőltem, ő tartotta a súlyomat, én csak a melleimet toltam egyre előrébb, hogy ne hagyja abba. De nem én szabom a játékszabályokat. Hirtelen azt éreztem, hogy már nincs a kezében a reszelő, szájával csókolja, szívja a mellbimbómat. Szinte gyengéd volt, úgyhogy sikerült újra a teára koncentrálnom. Nagyon büszke voltam magamra, hogy mézet is tudtam beletenni, de azért éreztem, hogy  nem tarthat sokáig a nagyszerűségem.

- Csak kíváncsi voltam, miért nem jöttél. Ezek szerint, nem rabolt el valami olasz amorózó. Beszélgetni akartam veled. Talán lenne értelme mégis együtt folytatni.

Ezek a mondatok voltak azok, amikre nem számítottam. A szexre, az erős vonzalomra igen, de arra, hogy félretéve minden fájdalmat, amit egymásnak okoztunk, újra akarja kezdeni, arra nem. És nem is tudtam, hogy én mit akarok. A testem megadta magát pillanatok alatt, de ezt tudtam is vele kapcsolatban. És hetekkel ezelőtt még vágytam arra is, hogy rájöjjön, hogy többet jelentek neki annál, hogy anélkül engedjen el, hogy megpróbált volna mindent, hogy helyrehozza. De már nem tudom. A bizalom, ami a testemben megvan, a lelkemben nincs meg. És nem tudom, hogy vissza lehet-e építeni. Talán szeretném. Emlékszem, nemrég még biztosan hittem volna abban, hogy lehetséges. De most nem tudom.

Egész éjjel beszélgettünk - és egy búcsúcsóktól eltekintve nem történt több aznap éjjel.

folyt. köv.