Párban - Csillaghullás

Barátokkal elmentem egy kis laza italozós estére, sikerült kissé jobban becsípni és elmaradni, mint terveztem. Már az éjszakai busszal jöttem haza, mikor láttam a Messengeren, hogy még online. Még mielőtt beköszönhettem volna már írt is: „Hol vagy???”. Éreztem, hogy ez számonkérés lesz. „Már elindultam. 😊” Gondoltam ez megnyugtatóan fog hatni, de nem így lett: „5 perced van” jött a válasz szinte azonnal. Szomorúan konstatáltam, hogy még legalább 30 perc, míg haza érek. „Sietek” írtam, mire pontosan 5 perccel később annyit reagált, hogy „az kevés”.
A megadott idő után 35 percet késve érkeztem. A nappaliban félhomály volt, csak a sólámpa sárga fénye látszott. Ő a fotelban ült, beöltözve magassarkúban, combfixben, fekete bugyiban és fűzőben keresztbe tett lábbal, lábán a hosszú lovaglópálca feküdt keresztben. Nem mosolygott, arcán még az esti találkozójáról arcán, szemén maradt smink, szája mélybordó rúzzsal kihúzva. A cipőm levétele után rögtön odamentem hozzá. Elé térdeltem, beleállva a szerepembe. Szája sarkán egy mosoly remegett, de rendezte vonásait és szigorú maradt. „Késtél” tájékoztatott. „Elnézésért esedezem Kisasszony!” szóltam és előrehajoltam és egy csókot adtam a lakk cipőjére. „Büntetést érdemelsz!” „Igaza van Kisasszony! bólintottam, és ismét előrehajoltam csókot adni, de most már mindkét lábára adtam egyet-egyet. „Mennyi az idő?” kérdezte olyan hangsúllyal, hogy úgy éreztem még erről is én tehetek. Miután elárultam neki, hogy 1:25 van, megkérdezte mennyit késtem. „39 percet Kisasszony.” feleltem, de már tudtam is, hogy akkor ennyi lesz a büntetésem is. „Vetkőzz le és menj ki az erkélykorláthoz.” Miközben lassan instabil lábakon állva levettem minden ruhám ő csendesen figyelt. Arra számítottam megállít és megnézi a kemény farkam, de nem tette így kimentem az erkélyre.
A pesti éjszaka nem volt teljesen csendes. Szemben új építésű lakótömb sötétlett, pár ablakban még villództak a tv-k árnyai, de minden csendes volt. Az utcán egy lélek sem. A szomszéd keresztutcán időnként elhúzott egy taxi viszonylag nagy sebességgel. A szúnyogháló szétnyílt mögöttem. Éreztem össze nem téveszthető parfümét amint körbe leng. Végig simította a fenekem. Megfogta az egyik kezem és a korlátra tette. Kezei ügyesen kötelet fontak a csuklóm köré és a korlát csövéhez rögzítették szorosan. A hátam mögött megkerült, a gerincem mentén végig simított valamivel és a másik oldalra állt. Néztem a szemét miközben a kezemre koncentrálva kötést készít. Ismét visszament a nappaliba. Mikor visszatért kutyáknak való gumicsontot hozott. Engedelmesen kinyitottam a szám és bekaptam. Halkat sípolt a benne lévő kis duda, amitől nevethettünk is volna, de valahogy mindketten nagyon koncentráltunk. Megalázó volt így ott állnom a rózsaszín játékszerrel a számban. Megállt mögöttem és a csípőmnél fogva húzott hátra. Tettünk egy lépést hátra. Aztán még egyet. Mint egy furcsa tánc futott át az agyamon, miközben előrehajoltam, mivel kezeim a korláthoz voltak rögzítve ő pedig még hátrébb húzta a derekam és így a lábaim is. Hallottam, hogy ismét bemegy. Sejtettem, hogy most már az első eszközt fogja magával hozni, amivel kapok. Biztos voltam benne, hogy nem dühös rám, de másodpercre sem esne ki a szerepéből, amit immáron teljesen át és megél.
Megsuhogtatta a pálcát mögöttem állva a levegőben. A pálcát vagy a karját melegítve. Vészt jóslón hangzott. Éreztem, hogy ez fájni fog. Próbáltam felkészülni. Farpofáim megfeszítettem. Vártam. Ő is várt. Éreztem, hogy mérlegel, a földet néztem, láttam az árnyékokból, hogy lendül a keze a magasba, de csak a levegőbe kaszált a pálca fütyülve. Ismét lendült és most lecsapott. A bőrömbe mart. Önkéntelen is nyögtem egyet. Második után már erősen markoltam a korlát vascsövét. Pont marok vastagságú volt. Biztos innen jött az ötlete, hogy ide kössön ki. A harmadiknál már megremegtem és a fejem is lehajtottam. Közel lépett és a hajamba markolva felemelte a fejem, hogy tartsam egyenesen előre az éjszakába bámulva. Kicsi szünet után ismét lecsapott. Mindketten magunkban számoltunk. Halkan nyögtem az általa diktált ütemre, olykor a számban a játék is csipogott egy elhalót, de csak a pálca csattanásai hangzottak az éjszakában. Pont 39 alkalommal mart belém. A lábaim remegtek, nehéz volt tartani magam egyenes gerinccel. Éreztem, hogy ég a bőröm a seggemen, vékony de hosszú csíkok díszíthettek. Hallottam távolodó lépteit. Bement.
Hosszú percekig álltam a csillagok alatt, a korlátra hajolva számban a gumi ízű és szagú műcsonttal. Lazítottam tartásomon egy idő után és már nem markoltam olyan erővel a korlátot és fogaim nem mélyedtek úgy a gumiba, farkam kicsit lankadtabb lett. Egy dolog nem változott. A kötél ugyanúgy mart a húsomba. A nappali felől halk sóhajtások siklottak felém a szúnyoghálón át. A sóhajokat nyögések váltották és időnként meghallhattam, vagy inkább csak odaképzeltem a vibrátor finom berregését. A nyögések intenzitása egyre erőteljesebb lett végül egy erőteljesebb sikkantás után elcsendesedett. Lopva hátra próbáltam lesni, de nem láttam sokat be.
Úgy éreztem órák óta állok ott. Aztán hallottam, amint a fürdőben kinyílik a vízcsap és víz sisteregve csapódik a tálcának. Negyed órával később egy köntösben jött ki illatozva. Eloldozta a kezeim, kivette a játékot a számból. A szemembe nézett. Mosolygott a szeme, a szája. Ölelkeztünk és forrón csókolóztunk. Éreztem a mozdulataiból, hogy megtettem, amit várt tőlem.
Megnyugodott.
Ölelkezve, összefonódva aludtunk el.