Oroszlán úr és a hencegése, valamint a kapott csikizés kibírása (2)

Én meg ráerősítettem, mert most a bordái helyett már a hónaljaiba nyomtam az ujjaim begyét, és a hegyes körmeimmel ott kaparásztam, ingereltem őt tovább. A fejemmel meg előre hajoltam a feje felett s most a mellkasára irányítva fújtam ki a levegőt a tüdőmből.
Robinak megint sok vagy sokk volt ez az inger, de még ha nehezen is, de tudott uralkodni magán és bár már kezdett küszködni vele, de még nem nevette el magát, bár néha már el-, elmosolyodott egy-egy erősebb inger hatására.
Akkor tegyünk rá egy lapáttal. – határoztam el s tett is követte. Maradtam, ahol, s ahogyan voltam, de kezembe vettem a kikészített madártollak közül az egyiket, amelyik szép hosszú volt s erős, hegyes végű, azzal kezdtem simogatni, ingerelni Robi nyakán a bőrt, majd a fülcimpáin is, a füle mögötti területet sem hagytam ki, miközben a másik kezemen lévő ujjaimat a hónaljába mélyesztettem és a hegyes körmeimet megjártattam ott.
Izgett-mozgott, dobálta a testét, sziszegett s igen szaggatottan vette a levegőt, de még tartotta magát. Rátéve egy lapáttal most a másik kezembe is madártollat vettem és mind a két oldalon azokkal simogattam, ingereltem az oldalai bőrét, nem csak a madártollat húzva azokon, de azok hegyes végét is. Nem csak húztam, de néha toltam is, hogy azok beleakadtak a bőrébe kis kínokat okozva ezzel.
Majd az oldalai bőréről áttértem a mellkasa alján lévő, köldöke környéki bőrterületre, azokon húzkodtam a madártollakat és közben bele- beleböktem a köldökébe a madártollak végével. De nem csak böködtem ott, de a madártollak hegyes végeit körbe- körbe húzkodtam erősebben és gyengébben nyomva a köldök környéki bőrbe.
Egyre okozódott Robi izgatottsága és egyre nehezebben bírta ezeket az ingerléseket, de még bírta, sajnos. Így hát jöhettek a komolyabb eszközök használatba vétele.
Kezdtem egy rövid, de kemény, sűrű sörtéjű hajkefével, ami szőrből készült s ezzel a teljes testfelületét bejártam. Majd szünet nélkül folytatva egy műanyag sörtéjű körömkefe következett, amit már hol erősebben, hol gyengédebben nyomva vezettem végig a bőrfelületén. Nem sok sikerrel, bár az erős ingerlés fenntartásához ez is hozzájárult.
Most egy kicsit megcsiszolt végű szaru fésű következett, így annak végei nem csak hegyesek, de változatosan élesek is voltak, így ezeket megjártatva a bőrfelületén – még ha különösebben nem is nyomtam oda azokat – kellő ingerlést okozott Robinak. Persze én nem csak óvatosan, de helyenként szándékosan erősen nyomva is használtam azt.
S ekkor jött az ötlet: mivel fésű volt a kezemben, így mg jobban előre hajoltam és most a fésűt megjártattam Robi fanszőrzetében, ami igen gubancos volt, így meg kellett rángatni időnként a fésűt, hogy szétbontsa az összegabalyodott szőrszálakat s ez nem ment némi sikongatás, sziszegés nélkül. S mivel mindig is „ügyetlen egy pasi voltam”, így az is óhatatlanul előfordult, hogy a fésű valamelyik vége, a rántás után, felkaristolja valamelyik belsőcomb bőrét.
Mindezek sem voltak elégségesek, így hát már a nagyágyúkat kellett bevetni a továbbiakban. Helyet, pozíciót változtattam s most Robi feje mögül átültem a talpai felé, elé. Kezembe vettem újra a madártollakat, csak most a talpain jártattam, húzkodtam azokat, hol erősebben, hol gyengébben nyomva a talpai bőrébe, bőréhez.
És hogy fokozzam az ingerlő hatást még a madártollak mellett a szarufésűt is húzkodtam a talpain. Ez már kezdett igen hatásossá válni, mert nem csak dobálta Robi a testét, vonaglott erősen, de már nem csak mosolygásnak lehetett nevezni azt, ami elterült az arcán.
Így azonnal ráerősítve, elővettem, kézbe vettem az elektromos fogkefét, először azt, amely körkörösen rezgett és ezzel „kenegettem” a talpa bőrét, majd lecseréltem az olyan rezgő elektromos fogkefére, mely vízszintesen rezgett s ezt hol erősebben, hol meg gyengédebben nyomtam a talpára.
Azzal is fokoztam a hatást és az ingerlését, hogy közben hol az ujjaim éles körmeit húztam végig a belső combjai felületén persze nem egyenes, hanem cikk-cakk irányokban, vonalak mentén, hol pedig még jobban előrehajolva az ujjbegyeimet mélyesztettem a bordái közé, s mindezeket kiszámíthatatlanul cserélgetve, váltogatva, alkalmazva azokat.
Azzal is fokoztam a kínzását, hogy most gyengédre váltottam s éppen hogy érintve csak a bőrét, húzkodtam a kezeimet, pontosabban az ujjaim hegyét a bőrfelületén és közben fújtam, fújtam is mindenhol.
Robi már egyre jobban szenvedett és egyre nehezebben tudta kontrollálni a nevetése megakadályozását. Egyre közelebb került a számára végzetes helyzethez: mikor nem bírja tovább s nevetésben tör ki.
A végső lökést, ingert az adta meg Robinak, amire nem is számított: végre előhúztam az egytűs kereket és azt nem csak a talpain – ott többször is, váltakozó irányokban – de végig a lábain felfelé egészen a belső combjai bőréig felvezettem. Persze csak éppen hogy érintve a bőrét, majd ott nyomtam csak kissé rá a combja belső bőrére a térdétől felfelé az öléig, gátjáig, majd tovább már a fanszőrzetén átvezetve, megjártatva mind a két, szétkötözött és ezért megfeszült golyói bőrén.
És ez még nem volt elég, mert tovább vezettem már a mereven álló farka bőrén is egészen a makkja aljáig, a farok fékig. (Ez az a kis bőrdarab, ami a farok bőréből indul ki és a makk aljáig tart.)
Ott már nem a tűs kerékkel haladtam tovább, hanem finoman, az ujjaimmal fogtam meg és ingereltem azt, de közben a csupasz makkját is a húgynyílása mind a két oldalán. Még előre hajolva finoman levegőt is fújtam oda. Ott jártattam igen finoman az ujjaimat, fújtam a levegőt, majd egyszer-egyszer csak belenyomtam az ujjbecseimet a bordái közé is erősen. Ezt erősen váltogatva tettem, gyors váltásokkal.
Nem is kellett sokáig megtennem, mert egyszer csak összerándult a teste erősebben és a somolygása megszűnt, mert kitört belőle a felszabadult nevetés, a kacagás.
Most már bárhol és bárhogyan is értem hozzá, dobálta a testét, fetrengett szinte – már amennyire így megkötözve tudott - és nevetett, nevetett teli szájjal, felszabadultan.
Én meg magamban örültem, hogy sikerült megnevettettem Robit.
Ami még hátra volt: az az Ő büntetése, az én élvezkedésem a testén, mindenhol és bárhogyan, mivel előzetesen ebben maradtunk.
Első lépésként oldalra fordítottam és kioldoztam. Hagytam, hogy kicsit megmozgassa a merev izmait, kinyújtózzon, csináljon pár guggoló ülést és felállást, majd törzshajlítást, törzskörzést.
Addig kigondoltam a továbbiakat: tudtam nem fog neki tetszeni, de ha nehezen is, alkalmazkodni fog, hagyja megtennem, amit eltervezek vele. Csak azt nem tudtam, mivel még nem csináltam vele, hogy szex terén mit engedhetek meg magamnak. Úgy kalkuláltam, hogy teszem, amit akarok, s majd ha nagyon hőzöng ellene, tiltakozik, nagyon nem akarja elviselni, akkor másra térek át.
Elsőre magam elé térdepeltettem és utasítottam, hogy szopjon le, vagy pontosabban fel.
Kicsit hezitált, húzódozott ettől, de rájött, hogy még rosszabb is következhet helyette, így végül nekilátott: bekapta, szopogatta a farkamat, de nem túl ügyesen, s látszott, nem túl gyakran teszi ezt. (Vagy talán még soha sem.)
Én közben előrehajolva a fanszőrzetében matattam, birizgáltam, nyomogattam a farkát és a tökeit. Láttam az arcán nem élvezi, sőt egyenesen ingerli, feldühíti, de legyűrte ellenérzéseit.
Amit nem viselt el, az a mélytorkoztatás. Azonnal teljes erőből tiltakozott ellene. Így óvatosabban szopattam tovább, s mikor már keményen állt, meredt a farkam, utasítottam, hogy most a golyóimmal foglalkozzon. Ugyan azt terveztem, hogy meg is döngetem, de …
Elálltam ettől a tervemtől, sejtve, hogy nagyon ellenkezne ellene. Viszont máskor is szívesen megcsiklandozom, így ez elmaradt, most.
(vége)