Egy mazochista jobbágy kéjes mindennapjai. 13. rész

Nagyon erőseket ütött, hatalmas csattanás hallatszott minden egyes ütésnél. A parasztlegény meg ordított és ficánkolt a padon. Elég sokat kapott, vagy hetvenet. Ekkor az Úrnő egy három ágú bőrkorbáccsal folytatta a verést. Nagy csattanásokkal ezzel is kimért ötvenet. Ekkor egy fogóval ellátott nagyon vastag és széles bőrszíjat vett a kezébe, melyet nagy lendülettel használt. Volt ismét ordítás, a művésznő meg rajzolta a paraszt kínoktól gyötört arcát. A vastag szíjjal közel százat ütött a paraszt seggére. Utána egy vékony, suhogó pálcát vett a kezébe és rettenetes erővel lecsapott! Ekkor hasadt meg a paraszt nadrágja először.

Ez a pálca borzasztó hatást váltott ki a parasztlegényből, minden ütésnél ordított, rángatózott, vergődött, már amennyire a kötelek és a bilincsek engedték. A nadrágja kezdett széthasadni és minden egyes csapás vastag, magas hurkákat, lila csíkokat eredményezett. Ilyen pálcával általában 25 ütést adnak maximum egy bűnözőnek és azt is deresen, ez a legény viszont hetvenötöt kapott, kifeszített seggel, fenekelőpadon. Közben ordított a paraszt s könyörgött, hogy hagyják már abba, persze feleslegesen, mert az Úrnő végig a legerősebb módon verte a seggét. Amikor abbahagyta a verést, már eléggé szét volt foszolva a gatyája és jól látszottak, főleg a jobb farpofáján a dagadt csíkok. A paraszt teljesen leizzadt és zihált. Az Úrnő ekkor egy nehéz, 20 ágú, lapos szíjakból font bőrkorbácsot emelt fel az asztalról. Már az első ütésnél látszott, hogy a szálak végei nagyon mélyen csapódnak a paraszt seggébe. Minden ütés a padhoz szorította a paraszt seggét, a fához préselve a tüskés bőrzacskóba bújtatott faszát. Így ez a korbács elől, hátul kínozta a parasztot. Ezzel százat kapott.

Ekkor az Úrnő egy különleges botot emelt fel. Nagyon hosszú volt, csavaros mintát faragtak bele és ruganyos is volt. Láttam, hogy eddig ez a legdurvább verőeszköz. Már az első ütés szétzúzta azt az izmot, ahova betalált, a paraszt fel is üvöltött a fájdalmában. Kilenc kegyetlen ütés után, felemelte az orvos a jobb kezét, jelezve, hogy a paraszt mindjárt elájul. Az Úrnő letette a rettenetes botot és a paraszt elé ment, majd hatalmas pofokat osztott ki a bőrkesztyűs kezével. Körülbelül harminc pof után úgy ahogy helyrejött a paraszt, mire az Úrnő tovább verte a nagy faragott bottal. 22 utés után ismét jelzett az orvos, hogy közel került a paraszt ismét az ájuláshoz. Látszott az Úrnőn, hogy nagyon bosszantja amiért meg kell állnia ismét, adott is akkora pofokat a parasztnak, hogy csak úgy csattant! Ám nem folytatta a botozást, egy hosszú ostorral verte tovább áldozatát. Ez is tépte a nadrágot és ahol a vége elérte a paraszt seggét, ott bizony véraláfutásos foltokat okozott. 75 ostorcsapás után egy újabb pálca következett, egy nagyon ruganyos, a vége fele elvékonyodó pálca. Ez is mélyen bevágódott a seggbe és azonnal mélykék csíkokat eredményezett. Megint sikított a paraszt és könyörgött, hogy hagyják abba, ő ártatlan, nem lopott el semmilyen nyakláncot.

Utólag tudtam meg, hogy a falu bírája is elismerte, nincs igazi bizonyítéka a paraszt ellen, de hát ő volt utoljára az Úrnője szobájában, mert ő rakta meg az esti tüzet a kandallóban és már a gyanú elég kell legyen a büntetésre, másképpen vérszemet kapnak a parasztok. És különben is az nagyon jó, ha a többi paraszt látja, mi jár egy lopásért. Szóval a bíró is úgy gondolta ártatlan lehet a szolga paraszt, de büntetés nélkül nem hagyhat egy ilyen lopást. Példát kell statuálni ezeknek, na!-így gondolkozott. Tehát, valóban ártatlan lehetett a fenekelőpadon szenvedő parasztlegény. Meg is sajnáltam, mert láttam rajta, hogy rettenetesen szenved, a fenekéről már félig lehasadt a nadrágja és már alig volt ép bőr a két farpofán. Az Úrnő tényleg kegyetlen volt, mert a sikolyok és az egyre lilább csíkok ellenére száz ütést adott a pálcával.

Szegény paraszt nem tudta, hogy igazából most következik a nagy fájdalom! Ugyanis az Úrnő elővette a remegő indiai pálcáját! Azért hívják remegő pálcának, mert minden ütésnél berezeg és ezek a rezgések a csontig hatolnak. Már egy ütéstől legalább öt centi mélyen és három centi szélesen feldagad a segg. Aki még nem kapott ilyennel, el sem tudja képzelni, micsoda rettenetes fájdalommal jár az indiai remegő pálca. Állítólag Indiában hosszú évekig fejlesztették a pálcázás művészetét, mire megtalálták azt a fát, amiből ilyen verőeszközt lehetett készíteni. A fát hosszú ideig nyújtják, vízben áztatják, bizonyos olajokkal kezelik, mire eléri azt, hogy ilyen erősen beremegjen. Mivel ennyire durva dagadást okoz, tíz-tizenöt ütésnél többet nem szoktak vele kiosztani, hiszen arra általában elájulnak az elitéltek. És azért sem lehet többet ütni vele, mert tíz-tizenöt ütés már annyira feldagasztja a segget, hogy utána már nincs ahova ütni, csak a felpúposodott gúla alakú felületekre, ami olyan fájdalmat okoz, ha arra ismét lesújt ez a pálca, hogy az idegkárosodással járhat, vagy bele is őrülhet az elitélt. Persze az Úrnőt ezek a részletek nem szokták érdekelni, mindig addig veri vele az előtte kikötözött parasztot, ameddig az orvos megálljt nem parancsol. Most is így tett. Teljes erőből kezdte verni a paraszt seggét, aki 12 ütésig bírta, ekkor leállította az Úrnőt az orvos. Végrehajtó Vasnő nagyon sokáig pofozta a parasztot, mire az ismét helyrejött, annyira elalélt a 12 remegő pálca ütésétől. Ám az Úrnő továbbra is az indiai pálcával verte. Tényleg velőtrázó sikolyok hagyták el a paraszt torkát, és hat ütés után elvesztette a tudatát. Így összesen 18 ütést kapott a borzalmas verőeszközzel. A seggén a dagadások egyre jobban növekedtek. Az Úrnő ismét pofozni kezdte, de ezúttal nem jött helyre, bármennyi pofont is kapott. Az orvos hosszabb szünetet rendelt el, közben megparancsolta, hogy öntsék már le a parasztot vízzel. Három veder víz után tért ismét magához, ezután szintén az orvos parancsára tiszta forrásvízzel meg is itatták. Valószínű ez a paraszt sem ivott tiszta vizet napok óta, csak sárlevet és pisit. Közel fél órát kellett pihenjen, mire annyira helyrejött, hogy tovább lehetett verni. Közben az Úrnő szidta:

-milyen legény vagy te paraszt? Olyan hamar elájulsz, mint egy pisis kislány! Gyenge szar vagy! El sem tudlak verni rendesen! Még arra sem vagy jó, hogy megverjelek!

Mindenesetre a verést ezúttal egy enyhébb, tíz ágú, könnyebb korbáccsal folytatta. Ötven ütés után meg egy ruganyos lovaglópálcával fenekelt tovább, az sem volt nagyon durva. A lovaglópálca után egy bogos bot következett, ez azért már kicsikart néhány sikolyt a parasztból, de az utána következő ötven mogyoróbotot már ismét némán tűrte. Na de ezek után következett a japán bot. Ez a világ legkeményebb fájából készült, semmilyen ruganyossága nincs, olyan, minta egy vasrúddal vernének valakit. A feldagadt seggre érkező első ütéstől már úgy ordított a paraszt, mint még soha! Az Úrnő arcán megjelent egy kaján vigyor. Nagyon élvezte, hogy ennyire szenved a kezei közt egy parasztlegény. Ez a bot teljesen szétzúzta a paraszt fenekén levő izmokat. Én is tudtam és szerintem a paraszt is érezte, hogy ezektől az ütésektől jó darabig nem fog tudni járni. Mindenesetre nagyon jól bírta a paraszt a rettenetes verést, mert csak 32 ütés után jelzett az orvos, hogy meg kell állni, mert közel az ájulás. Az Úrnőnek is tetszett, hogy ennyire elverhette a parasztot az egyik kedvenc eszközével, annyira, hogy miután helyrepofozta még vizet is adott neki és a következő verés előtt tartott vagy tíz perc szünetet.

Ezután egy ruganyos pálca következett, melynek a vége le volt kerekítve. Ez azért volt jó, mert nem tépte fel a bőrt, bármilyen erős ütést is adott vele az Úrnő. Addig verte ezzel a parasztot, ameddig a maradék harisnya foszlányok is le nem szakadtak a seggéről és mindkét gömb, na meg a comb tiszta lila nem lett. Közel százhatvan ütés után látta jónak az Úrnő a munkáját. Tényleg már sehol sem lehetett látni a bőr erdeteti színét és a harisnya is teljesen lehasadt mindkét farpofáról. Persze a paraszt végig üvöltött fájdalmában, de legalább nem ájult el. Ezután a Végrehajtó Vasnő megparancsolta, hogy oldják el a paraszt lábánál a szíjakat és húzzák fel rá a speciális nadrágot, mert következik a sjambok. A paraszt is tudta, hogy most ismét igazi kínzás következik! Ha nem lenne ez a nadrág, a sjambok minden ütésnél annyira súlyosan csapódna a fenékbe, hogy könnyedén a húsig hatolna. Sajnos a nadrág csak a sebektől fogja megvédeni a seggét, az izmok roncsolódásától nem. Elkezdődött a verés! A paraszt ismét ordított, rángatózott, jajveszékelt és bőgött. Az Úrnő meg ritmusosan verte a szerencsétlent. Valahogy nem ájult el, lehet, hogy a rettenetes kín tartotta éberen. Mindenesetre vagy százhúsz ütés után állította meg az orvos az Úrnőt és ismét egy hosszabb szünetet rendelt el. A Végrehajtó Vasnő elégedetten és kipirulva ült rá a verőeszközök mellé az asztalra.

Miután úgy látta, hogy folytathatja a paraszt megbüntetését, levette az asztalról a rinocéroszbőrből font vastag és több, mint három méteres korbácsot! Az ilyen korbács a világ legerősebb korbácsa. A rinocérosz bőre a legvastagabb, ezért a belőle készült korbács a legsúlyosabb. Az ütéstől felgyorsul a korbács és mint a puskagolyó, úgy csapódik a paraszt segébe. Ha nem lett volna a paraszton a speciális nadrág, ez a korbács mélyen felszántotta volna a seggét. Így viszont „csak” fekete csíkot eredményezett a nadrág alatt. Minden más verőeszköz mélykék, lila csíkokat okozott, ám ez annyira szétverte a segget, hogy azonnal fekete nyomokat eredményezett. A paraszt minden becsapódásnál felsikított, amit nagyon élvezett az Úrnő. Csillogtak a szemei, mosolygott és közben teljes erőből korbácsolta áldozata seggét. Annyira hangos volt a korbács csattanása, hogy egész Pusztaverem hallotta, a legtávolabbi házakban is eljutott az éles hang. A paraszt vergődött, rettenetesen ordított de én nagyon élveztem a jelenetet. Ez a korbács nagyon tetszett! Igazán megmutatta, hogy ki az Úrnő és ki a szolga! Itt aztán nem volt kérdés, hogy ki uralkodik ki felett. Nagyon megalázó volt a parasztra nézve, hogy a seggét egy ekkora korbáccsal verik, méghozzá mindenki szemeláttára. Szívesen lettem volna már most a paraszt helyébe, bár tudtam, hogy öt nap múlva én is sorra kerülök.

Amint csattant a szolga seggén a rinocéroszbőr korbács, azt vettem észre, hogy az összegyűlt nép most először sajnálta meg a parasztot. Eddig kaján élvezettel nézték, hogyan szenved, de ezek a hatalmas csattanások még az ők szőrös szívüket is megindították, hiszen hallották, micsoda erővel csapódik a paraszt seggébe a rettenetes korbács. A paraszt csak ordított, nem ájult el. Azon gondolkoztam, vajon miért nem? Lehet, hogy annyira éles volt a korbács okozta fájdalom, hogy nem tudott elájulni? Mindenesetre 53 rettenetes ütésig bírta, ekkor az orvos felemelte a kezét. Pofozás és kis pihenő következett, majd az Úrnő elővette a világ legosszabb és legvastagabb bikacsökét. Ezzel verte tovább a parasztot. Elcsodálkoztam azon, hogy nem üt nagyon erőseket. Aztán rájöttem, hogy azért, mert tudta ez az utolsó verése, ha ismét ájuláshoz közeledne a paraszt abba kell hagynia a megbüntetését. Aztán lassan egyre keményebbeket ütött. Nagyon ruganyos volt a bikacsök és hihetetlen erősen süvített. Becsapódáskor, meg nagyot csattant. Már vertek el bikacsökkel, de az nem süvített és csattant ennyire. Ez a bikacsök nagyon fájhatott a parasztnak, már ordítani sem tudott, a fájdalomtól meg volt merevedve. Aztán jöttek az ütések, teljes erőből. Még ekkor sem ordított, csak nyögött, pedig kegyetlen ütések voltak ezek. Szerintem már annyi fájdalmat élt meg a paraszt, hogy beletörődött, már nem gondolkozott, már nem tudott figyelni az ütésekre sem. Ez a fázis nagyon veszélyes, mert ilyenkor aki veri azt hiheti, hogy jobban bírja az elitélt, mivel nem rángatózik, ordít, pedig ilyenkor valójában az van, hogy az elitélt már nem akar élni, azt érzi, hogy csak a halál szabadíthatja meg. Ilyenkor az élet lassan kiszáll az elitéltből és megáll a szíve. Sajnos nem ájul előtte el, hogy az orvos leállítsa. Mindenesetre az orvos is tapasztalt lehetett, mert 46 ütés után leállította a verést, pedig még tudatánál volt a fogoly.

Ezzel vége volt a parasztlegény verésének. Ám következett még a megalázása. Az Úrnő egy felcsatolhatós fa dildót rakott magára és erőszakosan benyomta a szétvert paraszt seggébe. Volt ismét ordítás! Aztán elkezdett mozogni előre hátra benne. A nép röhögte, a paraszt meg már sírt az újabb fájdalomtól, megalázástól. Hosszú percekig alázta az Úrnő a parasztot, majd megparncsolta a szolgáknak: vigyétek innen ezt a haszontalan bűnözőt!

Folytatása következik