Két véglet

Én leejtettem. Ő lehajolt.
Mindig Ő választ. Ő dönt. Kell neki a játék. Akarja, hogy Ő legyen fölül- fölényben, akaratban, döntésben. Ő vezet. Engem vezet. Felveszi, ha kell - csak hogy Ő adhasson, én fogadjam. Nincs döntéshelyzet számomra. A szemeivel kötöz meg és mosolyával aláz meg. Elsőbbsége tapintható. Beszorít, hogy ne legyen választásom. Egyet akarhassak, egyet választhassak - Őt. A döntéssel amivel bekerít két oldalról ölel - eldob és elkap.
Az a vonzó, ha fáj. A fájdalom, amit okoz - szükséges. Az akaratom ellen kell. Mert ha akarok úgy még barátnak jó lehetek. A börtönt nem láthatom - hisz akaratával teremti meg a biztonságot.
- Térdelj, ha mondom. - szólt. -Térdelj, hogy lehajolhassak. Hozzád hajolhassak. - kezét nyújtva, elhúzva törődött az akarattal amit még a szempárban látott ami rámeredt.
Minden titkos mozdulat amit értem végzett, amiről tudnom sem szabad - biztosította a kettőnk közt élő hatalmas különbséget. Ő az Úr. én csak én vagyok.
Ha megkíván, nem a kielégülés hajtja - tudni akarja, hogy az is az övé lehet. Mert nem én irányítok, az övé - így elveheti.

***

Ő leejtette - Én hajoltam.
A csók a homlokán tudatta vele, hogy büszke vagyok rá. Az elégedettség csókja gyújtja fel benne az ellenszegülését. Minden titkos párbajunk - minden alkalom törekvés egymás újra alkotásához. A kezét fogom és közben a lelkét szorítom. Olyan módon ahogy csak egy kiszolgáltatott állatét lehet. Olyan kézzel ami egyszerre képes simogatni és ölni is.
Felemeltem az állát: - Nézz a szemembe! - parancsolva rá. Hatalmas mandulaszemeivel rám meredt és hogy zsarnokságom megbocsássa megnyugtattam magamban.
Szentimentális pillanat - az úr és szolga közti rend. Pillantása jelenti a bilincset, a láthatatlan láncokat - Ő nem is tudja. Magához láncolt, lelkét a lelkemhez. Megható mozdulat ég az arcán. És tudja jól, hogy következik még.
Ha szopom azért teszem, mert kell nekem. Sosem kapja meg a valódi kielégülést. Mégis elégedett, hogy boldog lehetek.

Kegyetlen. Zsarnok. Szadista. Nárcisztikus. Önző. Alárendelt. Szolga. Odaadó. Alkatrész.

Faltól falig, egy skála két vége. Minden szopás, minden térdelés, minden meghágott testrész mind a játék része! A játéknak amiben két lélek manifesztálódik. Megélem a fentet és a lentet. A lényeg, hogy fájjon - de nagyon! Akkor vagyok életben, ha küzdés és fájdalom van. Vagy így, vagy úgy.