Shibari, avagy szerelem a kötéllel - 2.rész

(A történet kitalált és a képzelet szüleménye, a benne szereplők egyezése a valósággal pusztán a véletlen műve.)

Pétert meglepte Anna hirtelen jött kezdeményezése, de követte a lányt kifelé a terem melletti kávézóba. Nem volt különösebben divatos vagy frekventált a kávézó, de ez most egyiküket sem zavarta. Leültek a legtávolabbi csendes sarokba. Miután leültek Anna továbbra is határozottan kezdett neki.
- Mit iszol?
- A szavaidat!
- Haha…Azon kívül?
- Most mondanék valami nagyon mocskosat, de még meghallják és egyébként is nem árt még egy kis titokzatosság. Most beérem egy latte kávéval.
Anna elment és hozott mindkettőjüknek kávét. Amíg távol volt Péter megpróbálta felfogni az imént történteket. Még sosem találkozott ennyire határozott és kezdeményező nővel.
- Tessék!
- Köszönöm!
- Mit értettél az azalatt, hogy van ám jobb módja is a test megkötésének?
- Úgy tűnt tetszik az érzés mikor hevederek szorítanak, de látszólag nagyon kezdő vagy. Jól sejtem, hogy még nem csináltál ilyet ezelőtt?
- Ilyet még nem. Ennyire látszott?
- A hevederek elszorították a vérkeringésedet és majdnem baj lett belőle. Mást próbáltál már?
- Övet és ragasztószalagot.
- Hmm… kezdetnek jó.
- Kezdetnek?
- Igen, kezdetnek. Amennyiben szeretnéd én megmutathatom, milyen, amikor rendesen megkötnek és teljesen kiszolgáltatott vagy. Tetszene?
- Igen!
- Akkor kövess! Itt lakom két házzal arrébb.
Anna kezdeti határozottsága egy pillanat alatt szertefoszlott. Most Péteren volt a sor, hogy megragadja a lány kezét és maga után húzza kifelé a kávézóból. Pár lépés után Anna félelmén felülkerekedett a kíváncsisága és követte újdonsült tanítóját a lakására. Péter pár percig hagyta, hogy az adrenalin szétáradjon Anna kecses testében, de utána megnyugtatta, hogy most még csak megmutatja mire is számíthat a későbbiekben és biztosította, hogy nem eshet bántódása.

A lakásra érve Péter körbevezette és egy bátorító itallal kínálta. Az átlagosnak mondható társasházi lakásában Anna figyelmét leginkább az egyik hálószoba keltette fel, ami egy matracot és egy ruhásszekrényt leszámítva üres volt.
- Tetszik a „dekoráció”! Megadod a lakberendeződ számát? – Kérdezte Anna kaján mosollyal a száján.
- Úgy látom újra felébredt a benned rejlő csintalan kislány.
- Jól látod! Mihez kezdesz vele?

Péter a szekrényhez lépett és az egyik fiókjából egy szőrös bilincset vett elő.
- Add ide a kezedet!
Anna odanyújtotta és Péter egy határozott mozdulattal először az egyik kezére, majd a háta mögé húzva a másik kezére is rákattintotta a bilincset. Anna ott állt előtte hátrabilincselt kézzel és már nyoma sem volt a kacérságának. Péter végigsimította kezét Anna arcán és csókot lehelt az ajkára.

Anna kéjes nyögés közepette viszonozta a csókot, majd miután kezét kiszabadította a bilincsből rátapasztotta azt Péter mellkasára, aki a vad csók közepette kezével felfedezte Anna csípőjének vonulatát. A hosszú percekig tartó csókból Anna telefonjának jelzése zökkentette ki őket. Anna barátnője érdeklődött a lány holléte felől, mivel egy találkozót beszéltek meg aznapra.

Mindketten tudták, hogy ezzel valami különleges kezdődött el közöttük. Gyorsan meg is beszélték, hogy Anna holnap ismét átjön Péterhez és folytatják a leckét. Búcsúzóul Péter egy csók kíséretében a bilincset Anna farmerének hátsó zsebébe csúsztatta és a fülébe súgta, hogy ez addig is legyen otthon rajtad, hogy emlékezz rám.

Folyt. köv.