So emotional

- Mindent vegyél le! - parancsoltam rá hangsúlytalan, szinte gépiesen.
Szótlanul levette a ruháit, egyiket a másik után míg végül teljesen meztelenül állt előttem. Csak bámultam: a kidolgozott felsőtestét, az izmos karjait, az álla élét, a férfias és erős ujjait. A combjai olyan keménynek tűntek, hogy nem tudtam tovább rezzenéstelenül figyelni őt - nyeltem egyet. Minden apró részlete, mintha egy szobrász szerszámai alól kerültek volna ki. Mégis a szemei voltak a legtökéletesebbek. Mert engem nézett, mert engem látott.
- Ma úgy kellesz, mint a levegő! Ne csinálj semmi mást, ne beszélj! - Ne élj, mikor nem akarom.
Odaléptem hozzá, a szótlan testhez, ami csak azért élt és vibrált, hogy én jól érezzem magam. Odaléptem és tudta, hogy mit akarok. Hogy elragadjon, hogy irányítson. Most az egyszer. Vadul csókolni kezdett. El akartam lökni, de nem hagyta. Ettől pedig csak még inkább beindultam. Hátra fogta a kezeim és moccanni sem hagyott. Felemelt a fenekemnél fogva, majd a lábaim a dereka köré fontom. A szánk egy pillanatra sem hagyta el egymást.
Amikor végre az ágyra dobott és fölém kerekedett, végre megint éreztem hogy mit akarok. Megint kihozta belőlem ami ott volt - mélyen. Magamra húztam és azzal a lendülettel megint én voltam fölül. Olyan volt mint egy koreografálatlan tánc, egy szabad mozgás. A legszabadabb!
Lefogtam a csuklójánál fogva, a feje fölött. Megint megcsókoltam. Megharaptam - hosszan és kíméletlenül. Felszisszent. El akarta húzni a kezeit. Nem hagytam. Mosolygott: - Végre! - mondta szemtelenül. Mosolyogtam. Majd felhúztam a szemöldököm a pimaszsága miatt. Az egyik kezem már nem a csuklóját szorította, hanem a mellbimbóját. Majd a fogammal folytattam.

Ahogy előttem feküdt megkötözve és kiszolgáltatva, minden pillanattal egyre közelebb az összhanghoz ami köztünk volt - tudtam hogy ez az ami igazán kell. Ő kell és így. Minden lélegzetvételével, minden erejével és akaratával engem akarva - nekem alávetve önmagát. Órákig el tudtam volna így nézni. A tökéletes teste az én lelkem búvóhelyévé vált. Pont olyan alakú és formájú, mélységű és ürességű volt amiben elfértem. Egyszerűen tökéletes volt.
A szájára ülve már azt sem tudtam hogy hol vagyok, teljesen elhagytam lélekben a világot. Alattam fekszik életem legtökéletesebb férfija: kiszolgáltatva az akaratomnak és minden igyekezetével engem akar éltetni. Azt akarja hogy jól legyek, hogy élvezzem őt. Minden törekvése erre irányul. Boldog voltam - egyszerűen és tisztán. Semmire nem emlékszem, csak a mámorra ahova percek alatt juttatott. Időtlen és megkérdőjelezhetetlen.
Ahogy eltávolodtam a szájától, láttam a pillantását - sóvárgott. A farka mereven tudatta velem hogy ugyanazt érzi amit én. Hirtelen erős vágyat éreztem rá, hogy felszabadítsam. Elhelyezkedtem előtte úgy hogy lásson, mindent amit látni akart. Mélyre nyomtam magamban a golyós játékomat. Nem tudott mozdulni. Csak nézhetett - ahogy újra elmegyek. Minden rezdülésemet jól láthatta. Mérhetetlenül élveztem ahogy néz. A farka egyre merevebbé vált. Még közelebb húzódtam hozzá. Megérinthetett volna, ha nem lett volna megkötözve és még pár centiméterrel közelebb húzódom. De csak annyira voltam közel, hogy pont ne érjen hozzám de érezze ahogy összehúzódom és elernyedek. És ekkor spontán, mindenféle érintésem nélkül (hagyományosan) a farka önálló életre kelt.
S mivel mindezt engedély nélkül tette még hagytam kicsit megkötözve amig lehiggad, hogy aztán letörölhesse magát. Amikor kihúztam a szájából a kendőt (hisz nem hagyhattam hogy fölöslegesen hangokat hallasson) csak megkértem, hogy rakjon rendet: - Hisz tudod, hogy nem szeretem ha rendetlen vagy.

Szépen eloldoztam minden köteléke alól és én is újra a saját testemben éreztem magam. A kanapéra ülve figyeltem ahogy rendet csinál, majd a lábam elé térdel és bocsánatot kér az engedély nélküli kielégüléséért. Majd értésére adtam, hogy nem szeretném ha még egyszer előfordulna: - Tudod, hogy az enyém - ez is az enyém. Nincs jogod eldönteni, hogy mikor lesz az enyém.
Majd megsimogattam az arcát, olyan tökéletes volt. Nem lehetett rá haragudni.