Egy mazochista jobbágy kéjes mindennapjai. 11. rész

A börtönben még sokminden történt, vissza is térek majd, hogy elmeséljem, csakhogy miután kijöttem a börtönből, rá egy hónapra még kegyetlenebb helyre kerültem, most ezt mondom el. Zsuzsa Úrnővel rendszeresen találkoztam, hetente kétszer is magához hívatott, ilyenkor mindig tisztára nyalatta a csizmáit, kinyalatta magát, miközben egy kis bőrkorbáccsal verte a fenekemet és sokáig lovagolt a farkamon. Én közben dolgoztam a földeken és lassan újra megkívántam a komoly botozást. Ezt el is mondtam az Úrnőnek, aki figyelmeztetett, hogy ha megint lustaságon kapnak, akkor jóval nagyobb büntetésem lesz, mint eddig. Utánaérdeklődött az Úrnál és megtudta, hogy van egy kisváros, Pusztaverem, ahová elviszik a visszaeső parasztokat és úgy megverik, hogy hónapokig kezelésre szorulnak utána, és bizony engem is odaküldenek, ha megint lustálkodnék. Azt is megtudta, hogy a büntetést személyesen egy nagyon kegyetlen Úrnő méri ki a parasztokra, aki ritka verőeszközökkel rendelkezik. Megkértem Zsuzsa Úrnőt, hogy ha lehet tudjon meg több részletet, de annak gondolata, hogy egy nő ilyen kegyetlen, nagyon felizgatott.

Aztán csináltam egy hülyeséget. Arra gondoltam, nem hagyok ki egy ilyen lehetőséget és másnap munka közben lefeküdtem egy szalmára és elaludtam. Este persze messze elmaradtam a többiekhez képest, úgyhogy immár biztos voltam abban, hogy megyek Pusztaveremre, ahol olyan verést kapok, mint még sosem. Másnap munka közben jött értem a két hajdú, nehéz bilincseket raktak rám és elvezettek. A földektől a börtönig ostorral verték a hátamat és a fenekemet, a falú főutcáján vezettek, hogy mindenki lássa a megalázásomat. A börtönben le kellett alaposan szopnom Kálmán hajdút, aki aztán jól meg is dugta az ostornyomoktól csíkos fenekemet. Délután meglátogatott Zsuzsanna Úrnő, aki a lovaglóostorával ütött ahol ért és szídott, hogy ennyire hülye vagyok, amiért Pusztaveremre jutok. Addig vert, ameddig lecsillapodott, majd jó sokáig dugtam, amitől kilazult. Ezután elmesélte, mi vár rám, mert megtudta a részleteket.

A Pusztaveremi Úrnőt köznyelven Végrehajtó Vasnőnek hívják. Nemesi család lánya, aki fiatalon szeretett harcolni, ki is képezték, így kiváló harcos lett. Csakhogy 17 évvel ezelőtt a fenyődombi csatában elfogta az ellenség, külföldre hurcolták, sokat verték és a férfiak meggyalázták. Úgy szökött meg, hogy három férfit megölt, és azóta bosszút esküdött minden férfi ellen. Miután visszatért a birtokára az elitélt férfiakat személyesen kínozta meg, többször kellett a börtönőrök kiszedjék a szerencsétlen foglyokat a kezei közül, különben agyonverte volna őket. Aztán évekig azon dolgozott, hogyan tudna egyre nagyobb fájdalmat okozni annélkül, hogy belehalnának a foglyok. Olyan speciális verőeszközöket szerzett be, amelyek a létező lenagyobb fájdalmat okozzák, de nem hagynak maradandó nyomot és teljesen fel tudnak épülni utána a megvert delikvensek. Kedvenc eszközei közt található egy speciális, számára készült bikacsök (a világ leghosszabb és legvastagabb darabja, melynek a vége kampószerű) egy dél-afrikai ruganyos, vastag sjambok, egy zambiai rinocérosz bőrből font hosszú korbács, egy indiai remegő pálca és egy, a japán harcosok módszerével megerősített kemény bot. Ezekkel mindig a parasztok fenekét veri, mert azt vallja, hogy a fenekelés megalázóbb, mint a hát verése. Ilyen eszközei csak neki vannak, ezért az egész országból hozzá küldik a visszaeső parasztokat, bűnözőket, vagy a vallatásra szánt foglyokat. Amikor a foglyok neveléséhez a rinocérosz bőrkorbácsot, a sjambokot és a bikacsököt használja, akkor egy különleges nadrágot kell felvenniük az elitélteknek, melyben bár erős marad a fájdalom, ám nem tépik fel a húst a verőeszközök. Erre azért van szükség, mert az első elitéltek, amikor ezzel a három eszközzel kaptak verést, a hagyományos paraszt nadrágjuk szinte azonnal kihasadt, utána pedig a meztelen fenekükről perceken belül leszakadt a bőr és olyan mély sebeik keletkeztek, hogy szinte teljesen lenyomorodtak. Most már a különleges nadrág megvédi a sebektől a feneket, ám a zúzódásoktól nem. Végrehajtó Vasnő, innentől kezdve kedvére, keményen és hosszan verheti a kegyetlen eszközeivel az elitélteket, anélkül, hogy nyomorékká válnának.

Az ítéletek végrehajtásánál mindig van egy orvos, aki figyeli a szerencsétlen foglyokat és mielőtt elájulnának felemeli a jobb kezét. Ilyenkor Végrehajtó Vasnő megáll a veréssel és a vastag bőrkesztyűjében nagyon erősen addig pofozza a foglyot, ameddig helyre nem jön, utána pedig folytatja a verést. A szabályok szerint hétszer kerülhet ájulásközeli állapotba a fogoly, a nyolcadik ilyen esetnél aznapra abba kell hagyni a fenekelést, melyet másnap ugyanígy folytatnak. Egy fogoly maximum három napon át verhető, utána négy-hat hónapig (a zúzódások függvényében) tilos a megbotozása, különben az izmai sosem jöhetnének helyre, ám ha nem viselkedik jól a négy hónap alatt, akkor a háta, talpa verhető továbbra is, illetve két-három hónap után kutyakorbáccsal a fenekére is szabad maximum száz ütést kimérni. A különleges nadrágot egy ír szabó alkotta meg több rétegű gyapjút használva fel. A nadrág ír bárányok gyapjának a felső részéből készült, nagyon puha, de erős anyag, ami mélyen engedi a fenékbe csapódni a verőeszközöket, de nem engedi, hogy feltépje a bőrt. Azt mondják, hogy mire elkészült ez a nadrág, a kísérletek során közel kétszáz parasztnak verődött annyira szét a feneke, hogy maradandó sérüléseik lettek. Az öt rettenetes verőeszköz mellett még több mint négyszáz egyéb verőeszköz is a Végrehajtó Vasnő rendelkezésére áll, mindenféle pálcák, korbácsok, ostorok, botok.

Nagyon szereti a különlegesen vékony, hajlékony lovaglóostorokat, a vastag, hajlékony lovaglópálcákat és a bogos, rücskös botokat, pálcákat. Mindig addig ver egy parasztot, ameddig annak a harisnyanadrágja teljesen szét nem foszlik a fenekénél és mélylila csíkos, hurkás, dagadt nem lesz mindkét félgömb. Mindig ügyel arra, hogy sehol se látszódjék az eredeti bőrszín és szereti, ha a fenék alatti combokat is alaposan elveri. Egy nap alatt Végrehajtó Vasnő maximum öt foglyot ver el, ugyanis egy verés negyven perctől másfél-két órán át is tarthat. Ha több a fogoly, akkor meg kell várniuk, mire sorra kerülnek.

A várakozó foglyokat vagy egy sötét lyukba teszik gúzsba kötve, poshadt sáros vízbe, vagy egy vasrácsos ketrecbe, szintén gúzsba kötve, ahol ki vannak téve a tűző napsütésnek, esőnek. Élelmet napokig nem kapnak, akik a verembe kerülnek, ihatnak a sárléből, a ketrecbe zártak pedig kapnak napi két pohárral a veremből kihalászott sárléből. A foglyok fenekét vastag, kis tüskés, tölgyfából faragott dildóval betömik, a farkukra meg rózsatüskékkel tele rakott bőrzacskot húznak, majd ezt a kettőt szíjakkal rögzítik. A verés előtt a dildót kiszedik a delikvensek fenekéből, de a tüskés bőrzacskó marad mindvégig. A verésnél ez nagyon fájdalmas, mert minden ütésnél megszúrják a hímvesszőt a tüskék. Van, hogy napokig várnak a foglyok a sorukra. Két nap éhezés után gecit kapnak enni, amiket a falvak szélén sátorozó cigánylegényektől vesznek meg terményért cserébe az Úrnő szolgái, akik ketreces szekéren, gúzsba kötve hozzák a foglyokat különböző falvakból.

A verés előtt egy nappal kiszedik őket a veremből, vagy a ketrecből és összekötözve egy tölgyfahordóba zárják, ami tele van Végrehajtó Vasnő több hónapos, vagy éves pisijével. A pisibe áztatott fogoly bőrét a büdös, állott pisi végig marja és felpuhítja, így a delikvens jobban érzi majd a pálcákat, korbácsokat, ostorokat, botokat. A verés előtt a teljesen szétázott paraszt harisnyáján jobban csattannak a verőeszközök is. A hordóban az állott, keserű vizelet végig rettenetesen marja a foglyok farkán a tüskés bőrzacskó miatt sérült bőrt. Minden verés után a foglyok visszakerülnek a hordóba, ahol rettenetes fájdalmakat élnek meg, hiszen a szétvert feneküket erősen marja a sok állott pisi. Állítólag órákon át hangosan ordítanak a hordókban, amit nagyon szeret a kegyetlen Úrnő. Van olyan is, hogy az Úrnő a foglyok meztelen fenéklyukát addig pálcázza a fenekelőpadon, ameddig jól ki nem vékonyodik a bőr és fel nem dagad a lyuk és csak utána záratja vissza a hordóba őket. Ilyenkor sikítanak, mint a malacok. A hordóban nem kapnak még vizet sem a foglyok, ha szomjasak kénytelenek Végrehajtó Vasnő pisijét inni.

Az Úrnő imádja, ha sírnak, ordítanak a foglyok. A fenekelőpad előtt mindig ott ül egy tehetséges művész, aki a parasztok eltorzult, síró arcát részletesen lerajzolja. Az Úrnő ezeket bekeretezteti és a szobája falára helyezteti, vagy kiállítja a téren, ahol a veréseket végrehajtja. A verések publikusak, bárki nézheti. Az Úrnő, fittyet hányva az öltözködési szokásokra nyáron vékonyabb, télen pedig vastagabb bőrnadrágot (bugyi nélkül), és magas bőrcsizmát, felül pedig fehér inget és bőrkabátot hord. Ez megbotránkoztatott sok embert, de mivel kivételes személyiség és az egyháznak, az Uraknak egyaránt fontos a munkája, ezért eltűrik. A rossz nyelvek azt mondják, hogy mindig felizgul, amikor ver egy szolgát és estére tiszta lucsok a bőrnadrágja az élvezettől. Azt is mondják, hogy bár nincs férje, vannak olyan szolgái, akiket láncon tart a kastélyában és akikkel minden este tisztára nyalatja a lucskos punciját és a nedves bőrnadrágja belsejét. Még egy dolgot tudnod kell, miután megver egy szolgát és mielőtt a pisis hordóba záratná egy nagy, bogos, bükkfából készült műpénisszel alaposan megdugja.

-na te szerencsétlen paraszt! Egy ilyen Úrnőhöz fogsz kerülni! Kellett ez neked? Én csak azt sajnálom, hogy legalább két hónapig feküdni fogsz, miután megver és nem leszel képes semmire sem, így a szép nagy faszod lógni fog végig.

-hát ez tényleg durván hangzik Úrnő –válaszoltam, most tényleg túllőttem a célon. Ám a farkam ejsze mégsem fog két hónapig lógni.

Másnap reggel jött értem a rácsos lovasszekér.

Folytatása következik.