Játssz velem!

Konyakszín bőrcipője csillogott a napfényben. Belépett a küszöbön és onnantól nem volt önálló döntése. Ahogy odaléptem hozzá, sportos fazonú sötét farmerjának első gombját félrefordítottam a nyílásban. Közben végig a szemébe néztem - szinte levegőt venni se hagytam neki. Tudta hogy ez vár rá - minden játékszabályt előre tudattam vele.
Éreztem ahogy egy halk de hosszú levegővétellel igyekezte magába szívni az illatom. Nagyon diszkréten tette, de az én figyelmem semmi nem kerüli el ha róla van szó. Az ujjhegyeit finoman a harisnyás combomhoz érintette. Ekkor vette észre hogy itt-ott szét van szakadva...nyelt egy látványosat. Nem mert a szemembe nézni - lesütötte. De halkan mégis megkérdezte: - Miattam, hölgyem? Továbbra se nézett a szemembe.
- Ha hozzám beszélsz, nézz rám. - figyelmeztettem, majd az állánál fogva egyik ujjammal feljebb emeltem a tekintetét. Egyenesen a szemembe nézett. Mély zöldes barna szemei csillogtak, szinte elvesztem bennük. A fehér ingem mandzsettája a vállához ért. Odakapta a fejét. Minden érintésre úgy reagált mintha az lenne az utolsó. Elengedve az állát, lesegítettem róla fekete bőrdzsekijét. Minden amit viselt kölcsönzött neki egy nyers férfiasságot, már-már dominanciát sugárzott magából.
Ingatni kezdtem a fejem miközben felakasztottam a kabátot és mosolyogva kérdeztem:
- Kit akarsz becsapni ezzel a szereléssel? - majd választ sem várva hozzá simultam a hátához hogy az egyik kezemet könnyebben lecsúsztathassam az ajándékomra. Elégedetten tapasztaltam, hogy viseli. Jutalma egy harapás volt a vállán. Felszisszent. De tudtam, hogy imádja.
Bevezettem az ajtóból, hogy aztán végre azt tehessek vele amit csak akarok! Mikor beért a hálószobámba, megkértem hogy térdeljen le az ágy elé. Közben az ágyra ültem és levettem az inget amit mellé ejtettem a földre, hogy tudja már nincs rajtam semmi más csak a széttépett harisnya. Tudta, hogy nem fordulhat meg mert nem adtam rá utasítást. Nem tehetett semmit, csak várt. Kitartóan térdelt, nekem hátat fordítva és csak hallgathatta a kéjes nyögdécseléseimet. A lehető legközelebb helyezkedtem el úgy hogy ne láthassa mit csinálok pontosan, csak a hangokból tudjon következtetni. És persze én is hallhassam az ő hangjait...minden felszisszenése, amit a farkát díszítő béklyó okozott imádtam. Miközben tudtam hogy szenved mindettől egyre inkább éreztem, hogy nem bírom sokáig. Lábujjaimmal a hajába túrtam és húzni kezdtem. Láttam, hogy nem nagyon bírja tovább a fékeimet. Az arcához nyomtam mintha simogatni akarnám és hagytam hogy megcsókolja. Észrevettem, hogy kissé eltorzul az arca a folyamatos fájdalomtól. Annyira gyönyörű volt.
- Nem akarok tovább várni rád! - figyelmeztettem ismét. Egyszerre fordultunk egymáshoz ahogy ujjaimmal a hajába túrtam és ő végig siklott a lábaim között. Vadul falni kezdett miközben nyomtam a fejét. Nem is lett volna erre szükség de nem már mindketten önkívületben voltunk. A bilincse pedig még mindig a helyén volt. Tudtam, hogy lassan meg kell szabadulnunk tőle, de a látvány, a küzdelme egyszerűen nem engedett. Akartam, hogy szenvedjen. A kínja volt az én igazi ajándékom. A szigorom és következetességem pedig az övé.
- Ha le akarod venni, akkor most megteheted. - súgtam a fülébe, úgy ahogy más szerelmet vall a kedvesének. Végig húztam a nyelvem a fülcimpáján. Éreztem ahogy bele borzong. Egy mozdulattal megszabadult tőle. Gyönyörű farka ismét teljes valójában okozott nekem örömöt. S ezúttal tovább gyötörtem - csak akkor engedhette el magát, ha megkapta rá az engedélyem. Néhány bőrszállal szép kis csomagot kötöztem belőle - mint egy karácsonyi ajándék!
- Amikor azt mondom, akkor élvezhetsz! - utasítottam miközben óvatosan mozgattam néhány ujjam a már megduzzadó és padlizsánlilába hajló férfiasságát.
Minden mozdulattal tovább fokoztam a késleltetett beteljesülés okozta kínlódást, hogy aztán végül egy apró intéssel megadjam neki azt amit csak én irányíthattam: gátlásainak teljes elengedését.
-Most! - adtam parancsot olyan halkan amennyire csak lehetett, mégis a határozott hanglejtés és a teljes megadás olyannyira egyszerre törte meg a csendet, hogy azt kellett gondolnom belelát a fejembe. A remegés a szája széléről tűnt el legutoljára. Nyomtam egy puszit a homlokára, hogy aztán újabb éllel a hangomban utasítsam a tisztálkodásra. Természetesen először engem kellett fényesre nyalogatnia, mint egy kiscicának.
Tudta, hogy nem szeretem a rendetlenséget de mindig készségesen tette a dolgát.
Dicséretképp megsimogattam az arcát, majd egy pillantásomból tudta hogy újra a lábaim előtt kell térdelnie.
- Legközelebb, ha ügyes vagy, talán fordítva helyezkedünk el...