Uram lepisilt, fura volt

Uram lepisilt, fura volt

Lehajtott fejjel, meztelenül térdeplek Uram fürdőkádjában. Kissé váll alá érő hajam előre van fésülve, lenézve ernyedt hímtagom figyelem. A kád hűvös, de kezdi átvenni a testem melegét ahol éri. A kezeim egyszerű fém bilinccsel rögzítve a hátam mögött, semmi más nincs rajtam.
Annyi mindenbe nem szoktam belemenni, nem lehet rávenni, mind a ketten meglepődtünk amikor ebbe mégis, abban sem vagyok biztos, hogy komolyan kérdezte amikor elkezdett chaten faggatni róla és témába vágó pornó képeket küldözgetni.
Kinyílik az ajtó, hallom hogy belép valaki, tudom hogy Uram az, becsukja maga mögött, hangos légzése alapján alighanem visszafogott egy nevetést a játék kedvéért. Talán öt évvel lehet fiatalabb nálam, de ránk nézve ez kevésbé látszana, ő magasabb, izmosabb nálam. Nem mintha nyilvános helyen bármikor mutatkoznánk együtt.
Másodpercekig, talán egy fél percig van bent csöndben, alighanem csak bámul engem, a hátamat, tudom hogy ő az, de azért pillanatokra mégis elbizonytalanodom.
- Elnézést lehet eltévedtem, ez a nyilvános vizelde? - kérdezi ártatlan hangon, nem elnevetve magát, bizonyára nagy levegőt vett hozzá.
- Igen. - felelem röviden, igyekszem emlékezni a szerepemre
- Nincs nálam apró.
- Ööö… ingyenes!
- Csodás!
Feszengve, megfeszülve várok, aztán hirtelen valami a hátamhoz ér, túljátszott sóhajjal kezd végigpisilni engem Uram. Sokat alkudozott velem, hogy megtehesse ezt a játékot. A kád mellet állva, a talpamtól a tarkómig végighúzta a sugarat, nem tudom hogy sárgás vagy átlátszó volt-e a szemem szorosan behunytam. Felmerült bennem, hogy azt mondta a hajamra vigyázni fog, de most hogy megéltük biztos voltam benne, hogy ahogy spriccel még rá is kellett fröccsenjen valamennyi.
A végén már csak az utolsó cseppeket rázza rám.
- Ez frissítő volt. - kis szünetet tart - Akkor azt hiszem… megyek is.
Végre kapcsoltam, eszembe jutott mit beszéltünk meg.
- Kérem húzza le maga után! Köszönjükhogyminkethasznált! - hadarok.
Most már elneveti magát, én talán könnyezek a zavaromtól, felveszi a zuhanyrózsát és megnyitva a csapot hideg vízzel kezd el lespriccelni amitől hirtelen mély levegőt veszek, pihegni kezdek.
- Ohh, milyen érzékeny vizelde. - teszi hozzá, miközben langyosabbra állítja a vizet, és hátulról a fejem is lelocsolja.
Alaposan lezuhanyoz, a lefolyóban lefolyik minden, majd folyékony szappannal is megtörölget kicsit.
- Fordulj meg, csukott szemmel! - utasít, én pedig lassan, esetlenül próbálva nem beverni semmimet semmibe fordulok felé a kádban, lehajtott fejjel, szorosan csukott szemmel.
- A szem marad csukva, pofit fe! - felnézek rá lehunyt szemmel, aztán arcon csap a víz, prüszkölni kezdek mint egy meglepett kiskutya.
- Végeztünk, nyisd ki a szemed. - Lassan kinyitom, közben félre igazgatja a hajam az arcom elől.
Meztelenül áll ő is előttem, farka keményen meredezik, csöpög a víztől, mellette egy törölköző ami korábban még nem volt ott, alighanem magát is alaposan megmosta és letörölgette, és újra megvizezte, hogy csöpögjön.
- Kényelmetlen? Kemény? - látta, hogy remeg a térdem, remegtem, és nem csak azért mert valóban nagyon kellemetlen volt a fürdőkád.
- Igen, Uram. - felelem.
- Milyen volt? - kérdezi, én pedig nem válaszolok, ismerte ezt a zavarom, amikor nem tudom kifejteni magam. - Ki fogod rá verni otthon? Elképzeled, hogy az arcodra megy és nyelned kell?
- Igen, Uram. - feleltem, bár nem voltam benne biztos, magamat ismerve, nem tévedett.
- Szeretnéd megköszönni? - tenyere finoman csattant az arcomon, nem fájt, de meglepően hangos volt. Előre domborította az altestét, jelezve, hogy mire gondol köszönet alatt. Nyelvemet kinyújtva előre dőltem, egyensúlyoznom kellett a csúszós kádban térdelve, karjaim lebilincselve, körbenyaltam vizes és csakis vizes makkját, aztán az ajkaim közé vettem finom.
- Köszönöm, Uram! - mondtam elvesző hangon, aztán megint megnyaltam. - Uram, kezd fájni…
Mosolyogva előre nyúlt és segített talpra állni, aztán kilépnem a kádból, erős karjai biztosan tartottak, hogy ne essek, csússzak el. A bilincs kulcsai oda voltak készítve, az egyik kezemről kioldotta, aztán magához ölelte. A vállába temettem az arcom, hasamnál éreztem, hogy még mindig kemény a gondolattól, hogy lepisilhetett.
- Nagyon jó fiú voltál. - meglapogatta a hátam, finoman a fenekembe markolt, aztán rácsattant a tenyere, ez sem fájt. Én csak lógatom a karjaim. - Szeretnéd folytatni?
- Igen, Uram. - feleltem egy kis szünet után. Nem éreztem úgy, hogy sok vagy rettenetes lett volna, és tudtam hogy ő még nagyon szeretne elélvezni. Biztosan szeretett volna megkérdezni, hogy máskor is lepisilhet-e, engedem-e szemből, a hajamra, arcra, de egyelőre nem tette fel ezeket a kérdéseket, hagyta ülepedni a témát.
Ellépett tőlem, megpofozott, ez most fájt is.
- Köszönöm, Uram! - felelem.
- Kimegyek, törölközz meg, mosakodj ha még úgy érzed kell. Utána gyere át a másik szobába, bilincseld magad elé a kezed, a kulcs az ajkaid között. Világos ribanc?
- Igen, Uram! - hangom alig hallani ilyenkor, szinte motyogok, finoman bólogatok mint egy megszeppent kislány.
Lábam közé markolt, vizes, ernyedt farkamra.
- Nem hallom gecimanó! - ezt szerintem ott találta ki, de sosem felejtem el.
- IGEN Uram! - felelem hangosabban, talán túl hangosan, ilyenkor mindig attól félek, hogy egy másik lakásban meghallanak.
- Szóval? Hogy hívnak? - elkezdett feljebb húzni markában a legérzékenyebb részeimmel.
- Ööö… - lábujjhegyre kellett állnom, tudtam hogy nem fogja túlhúzni, mert tudta, hogy nem bírom, de volt még elég más büntetés a zsákjában amit kipróbálhat. - Gecimanó?
Elnevette magát, elengedett, körmével megpöccintette az egyik mellbimbóm, ami kifejezetten fájt és felszisszentem.
- Várlak.
Felelte és ott hagyott a párás, átázott fürdőszobában, meztelenül, megalázva, fél kezemen egy bilinccsel kívül teljesen mezítelenül.

Nagyon szerettem Uramat, sajnáltam amikor külföldre költözött.