Balatoni kaland hármasban (2)

Mikor végeztem a fakanállal megtett cirógatásokkal Ádám testén, áttértem másra. Találtam az asztalon egy vastagabb kötelet, aminek a végén volt egy csomó, majd ki lett bontva az azon túlnyúló része, így mint egy bojt viselkedett. Most azt kézbe kapva a bojtos végével csapkodtam meg Ádám testét, különösen a meredező farkát s elkötött tökei bőrét, no meg a gátját alulról. Volt most is fickándozás alaposan, no meg a sziszegés sem maradt el.
Mikor az előbb kint voltam a konyhában, nem csak a fakanalat választottam és hoztam be, de egy hegyes fém eszközt is, aminek a kialakított részével hámozni is lehetett még. Most ezt vettem a kezembe és először a hegyes végét jártattam meg Ádám testén, de különösen az ölében és fanszőrzetében, persze az újra csak meredező farkán is végighúztam, no meg a csupasz makkján és annak alján is körben. Most már, nem mert Ádám olyan nagyon fickándozni, dobálni a kikötött testét, mert félt, hogy az éles vége beléböködik, viszont cserébe erősebben sziszegett, nyögött is.
Így letettem ezt az eszközt, de megígértem Ádámnak, hogy még fog találkozni azzal, ha megfordítom majd a falnál, mert a vágatában biztosan meg akarom még jártatni. Viszont vettem egy vékonyabb spárgát, amit elég hosszúnak találtam, félbehajtottam, és a felénél odakötöttem a farka tövéhez, majd a szárait külön-külön a nagylábujjaihoz. Jó szorosan. (Látszott alaposan le is húzta a farka tövét és a tökeit is meghúzta.) Most hátrébb lépve az előbbi kötél bojtos végével csapkodtam meg a merev farkát, ami azt okozta, hogy meghúzta a madzag végeit, de a lábujjak nem engedtek, így a farok tő és a golyói „szorultak”, húzódtak.
Ekkor és csak ekkor vettem észre, hogy valahova mellém, mögém néz, merőn Ádám. Így én is odakaptam a fejemet és azt láttam, hogy Sebestyén már az ajtónál áll, merőn, szinte megdöbbenve nézi, amit teszek Ádámmal. Összeszorítja a fogait, száját és szinte átéli, maga is, az Ádám kínjait.
Nem nagyon akartam hagyni, hogy csak bámészkodjon, ezért azonnal odaintettem hozzánk, a hajába markolva térdre kényszerítettem és utasítottam, hogy Ádám farkát szopogassa meg. Sebestyén azonban megrázta a fejét, ellenállt és közben ezt mondta nekem:
- Uram, téged szolgállak, ha arra utasítasz, akkor le-, vagy felszoplak, de mást nem! Nem erre szerződtem Veled!
- Szerződtél velem? – hitetlenkedtem. – Mutasd a szerződést, azt én is aláírtam? Nem emlékezem ilyenre. – jelentettem ki határozottan és próbáltam Sebestyén fejét rányomni Ádám farkára, de az nagyon ellenállt és közben ezt mondotta:
- Uram, nem és nem! Akár meg is büntethetsz ezért, akkor sem. – jelentette ki dacosan.
- Rendben, akkor most cseréljetek! – szóltam rájuk és felhúzva a hajánál fogva Sebestyént állásba, szétrugdaltam a lábait kisterpeszbe és nyomtam a falhoz, miközben intettem Ádámnak, hogy térdeljen csak elé s kapja be a farkát, ami ugyan még nem volt merev. – Tégy róla, hogy merev legyen, de az sem baj, ha közben fáj is ennek az akaratos subnak! – utasítottam Ádámot.
- Igenis, Uram, parancsod szerint teszem is már! – válaszolta, majd bekapta a farkát, de úgy, hogy ne csak a szája, de a fogai is érjék annak farkát, bőrét.
Sebestyén erre felszisszent, mert az éles fogai Ádámnak megkaristolták a farka bőrét s ez fájdalmas volt számára. De azt is tudta, hogy ez büntetés az előbbi makacskodásáért és magában már azon gondolkozott, hogy megéri ez azért, hogy nem szopta meg Ádám farkát, amit így fentről lenézve kívánatosnak tartott már.
Én is észrevettem Sebestyén vívódását és Ádám fejre téve a kezemet, kicsit hátrébb húztam a fejét jelezve, hogy már óvatosabban folytassa. Ádám megértette a jelzésemet, óvatosabban szopta Sebestyén már meredező farkát és azt kicsit abbahagyva a tökei szájba vételével is megpróbálkozott, de csak az egyiket sikerült bekapnia, mert a másik túl nagy volt számára.
Sebestyén ezt már jobban élvezte, látszott az arcán a kéj, ezért elhúztam Ádám fejét s Sebestyén utasítottam a helycserére most s arra, hogy ő szopjon.
Kicsit kelletlenül, hogy a kéj megszűnt tette, de tette, már nem ellenkezett velem. Ott térdelt Ádám előtt, ő is először a farkát szopogatta meg, majd a golyóira is sort kerített. Neki sikerült mind a kettőt bekapnia egymás után. Ádámé ugyanis nem voltak olyan nagyok, de nem is lógtak olyan nagyon le a testétől. Sőt Sebestyén kis helyezkedése után még az is sikerült neki, hogy Ádám gátjához elérjen a nyelve s ott is izgassa Ádámot.
Jó ideig hagytam nekik ezt, majd mást gondoltam. Utasítottam Sebestyént, hogy menjen ki az erkélyre, s onnan nézzen körül mindenfele, nem látni-e be oda valamelyik szomszéd? S míg Sebestyén ezt vizsgálta alaposan, mert azt gondolta neki kell majd meztelenül kint töltenie az erkélyen egy kis időt, Ádámot alaposan kidekoráltam: megint megkötöztem a farka tövét s szétkötöztem a golyóit is egymástól, valamint kapott fa csipeszeket a hónaljától lefele az oldalain át az öléig, de még a fara bőrre és az amúgy is feszes tökei bőrére is.
Így mikor visszajött Sebestyén jelenteni, hogy általában nem lehet belátni az erkélyre, akkor kiküldtem Ádámot oda, hogy támaszkodjon csak ott meg s Sebestyénnel még kicsipeszeztettem a feszes popóit is, valamint kapott a füleire, de az orrába is.
(Szépen nézett ki, mint egy feldíszített karácsonyfa.)
S míg Ádám kint szobrozott az erkélyen, én bent elkaptam Sebestyént, hasra fektettem a combjaimon, lefogtam, szinte satuba zártam a lábait és először csak kézzel, majd már különféle eszközökkel, mint mogyorófa vesszővel, fa paskolóval s legvégül beáztatott kötéllel jól elvertem újra a már kicsit megnyugodott s lelohadt popóit. Arra is gondom volt, hogy a farkát a térdeim közé fogjam közben. Ő pedig igencsak vergődött, próbált szabadulni tőlem, a szorításomból s sziszegett is közben, mert újra felmelegedett a már korábban is megcsapdosott bőre és felújult a fájdalom is. Már nagyon jajgatott, mikor kapott egy fakanalat a szájába, hogy azt tartsa ott, hogy ne tudjon hangosan jajveszékelni.
Még a végére behívtam Ádámot is, hogy segítsen lefogni az egyetemista srácot és mivel láttam ő is szívesen megcsapdosná, így átengedtem neki a további csapásokat. Ő azonban másik eszközt választott, nem azokat, amivel én tettem. A szekrényéből elővett egy derékszíjat a végén hatalmas fém csattal, s azzal esett Sebestyén már amúgy is meggyötört fenekének. No, ezt nem sokáig hagytam megtennie neki, mert láttam, az egyetemista srác már eleget kapott másodszorra is, tőlem is s az a fém csat durva dolog és durva nyomokat hagy. Ádám utolsó csapása után kiparancsoltam az egyetemista srácot a fürdőszobába, hogy ápolja le hideg vízzel a feltört fenekét, akár ücsörögjön is benne.
Én meg az alatt bent a szobában, kézbe vettem az Ádám által használt nadrágszíjat és ráfektettem Ádámot az ágyára, hasra és a szíjjal nagyokat húztam a fenekére, de úgy, hogy a csat csattanjon ott. Jó pár csapásig bírta, de utána kezdett fészkelődni, próbált elhúzódni a csapások elől, majd mivel ezzel nem volt sikeres, lassan egyre hangosabban sziszegett, majd már fel- felkiáltott. Megálltam a csapásokkal és ezt mondtam neki:
- Láttad mikor megérkezett, milyen volt a feneke, azt is tudod miért. Nem volt ez egy kicsit túl durva eszköz Sebestyén fenekének? – kérdeztem tőle.
- Igen, Uram, már én is látom, de nem csak látom, érzem is - nyúlt oda a saját fenekét megtapogatva - Ádám.
- Máskor gondold a delikvens helyébe magadat s empátiásabb leszel! – mondtam Ádámnak és hozzátettem:- Most megyek, megnézem a srácot, a fenekét. És ha már tud, elengedem. Menjen haza kocsival, úgy is megkínozza még a vezetőülés hazáig. Utána viszont készülj, mert számodra mg nem ért véget a szeánsz! Ha van kívánságod, most még elmondhatod! Ja s, ne feledjem, mielőtt elmegy Sebestyén, a fenekét megpuszilgatod, mert ahova ütés, csapás, oda puszi is jár! – figyelmeztettem Ádámot.
(folyt. köv.)