Személyi asszisztens-1.

Utópia útnak indult a taxival a lehetséges foglalkoztatásának új állomására. Egy szomszédos utcában állt meg az autóval, kifizette a fuvardíjat, majd átsétált a megadott címre. A magas kerítéssel körbevett ház kapuja előtt megállt egy pillanatra és ismételten elolvasta az álláshirdetést és a válaszlevelet a telefonján.

"Személyi asszisztenst keresek átlagosan napi 4 órában, szellemi és fizikai munkavégzésre, üzleti utak kíséretére, rugalmas rendelkezésre állással, kiemelt bérezéssel, étkezési hozzájárulással, utiköltség térítéssel, munkaruha biztosításával.
Akit keresek:
-Kreatív, pontos, precíz, önmagára és munkájára igényes ,40-50 éves életkorú, intelligens, megbízható , pszichésen is nagy teherbírású , feladatorientált hölgy.
A munkavégzés ideje és helye változó. A próbaidő 3 hónap, egyéves határozott idejű munkaszerződéssel.
A fényképes, elérhetőségekkel ellátott motivációs leveleket a megadott címek egyikére kérem továbbítani elektronikus formában. Az esélyes jelöltet válaszlevélben értesítem a foglalkoztatást megelőző próbanap időpontjáról, melyet teljes költségtérítéssel honorálok. Hely, dátum, XY...."

Tulajdonképpen teljesen átlagos hirdetés is lehetett volna, a nő agyában azonban mégis megindult az olvasatakor az a kis bizonyos vezérhangya, ami visszatérően tolta bele az őrültebbnél őrültebb, mégis vonzó módon kihagyhatatlan élethelyzetekbe. Természetesen jelentkezett a hirdetésre és izgatottan várta a személyes találkozót az egyeztetést követően. Maga a rövid telefonos megbeszélés is elég formabontóra sikeredett. Kimért hangú bemutatkozás után a leendő munkaadója tűpontos utasításokkal látta el az érkezésével és a megjelenésével kapcsolatos elvárásait illetően. Szorosan összefogott haj, szolid smink, tökéletes manikűr, egy egyszerű, feltűnést mellőző ruha. Magáról az elvégzendő feladatokról csak annyit közölt, hogy teljeskörű odaadást, lojalitást igénylő tevékenységi kört fed le, és kérdések nélküli szolgálatot, önátadást igényel. Testi-lelki , szellemi és fizikális alárendelődéssel. Amennyiben ebben részt kíván venni, akkor nyitva a kapu.

Az utasításnak megfelelően beírta hát a kaputelefonon a kapott kódot és hangos gépzajjal kinyílt előtte a vaskapu. Belépett a kertbe és a házhoz vezető járdán át eljutott a bejárati ajtóig. Ott beütötte a következő ajtónyitó kódot és letette a táskáját az előtérben a kijelölt helyre, majd kibújt a cipőjéből és a ház alaprajzáról kapott kis szelvény szerint a dolgozószoba felé indult.
Az egész épületben csend honolt, mintha senki nem tartózkodott volna benne. Utópia akaratlanul is lábujjhegyre állva megállt a dolgozó nyitott ajtaja előtt és némán bekukucskált, majd végig nézett saját magán mintegy ellenőrzésképpen.

-Nyugi! Minden a kívántaknak megfelelően alakult eddig!- sóhajtott egy nagyot magának és alaposan körülnézett.
Az ajtóval szemben a nagy dolgozóasztal és a mögötte elhelyezkedő bőrfotel közel uralta a teret a körben elhelyezkedő könyvszekrények között. A levélben leírt kérésnek megfelelően megállt az asztal előtt és lehunyt szemmel, összezárt lábakkal és lehajtott fejjel várakozott némán. Különös izgalom lett úrrá rajta, amit egyrészt az ismeretlen férfi személye, másrészt a benne megcsendülő vészharang okozta figyelmeztetésül, hogy megint mibe sikerült belemásznia.
Talán 5 perc is eltelt így, miközben folyamatosan próbálta fegyelmezni önmagát és nem kukucskálni....pedig a kíváncsisága erőteljesen erre késztette. Ekkor ajtócsapódást hallott a háta mögül, melyet határozott, súlyos léptek követtek és a következő pillanatban már a tarkóján érezte a férfi leheletét.

-Megérkezett hát!- mondta halkan az, finoman hátulról beleszippantva a nő illatába úgy, hogy közben hozzá sem ért. A nő érezte, hogy minden kis szőrpihéje feláll a nyakán és lúdbőr teszi árnyaltabbá a bőrét a különös rituálé okán. Enyhe, akaratlan remegés futott át a testén, de próbálta moderálni magát.

-Üdvözlöm, Uram!- suttogta hát maga elé és kissé kihúzta magát.
-Nem kaptál szót!- Ne ficeregj!- horkant fel kissé a hang gazdája ezúttal erőteljesebben és tovább vizslatta a nőt. Utópia majdnem hátrafordult rutinosan, de a férfi egy határozott mozdulattal átfogta hátulról az ujjaival a nyakát, így esélye sem volt már megmozdítania a fejét.

-Mit kértem? -Akkor szólalsz meg amikor kérdezlek, nem önállóskodsz és nem végzel kéretlen mozdulatokat! Azt hiszem az első alkalomra elég egyszerű szabályokat fektettem le! Feltétlen engedelmességet várok el! -fejezte be mondandóját a férfi és elengedte a nő nyakát.
-Most fordulj meg! - Utópia a felszólításra, nagy levegőt véve oldalra lépett, de ismét megállította a férfi keze, ezúttal a vállánál.
-Lassabban!- mondta nyomatékosan és a nő válláról annak arcélére csúsztatta az ujjait, hogy finom nyomásgyakorlással érzékeltesse vele a kívánt tempót.
Amint szembe került vele megállította. Utópia érezte, hogy ismét nagyon közel lehet hozzá a férfi, mert szinte simogatta az arcbőrét szavai közben a belőle kiáramló levegő. Hirtelen az arcán érezte az ujjait, amint halad velük a fejtető irányába, de a homlokánál ismét megállt. A rakoncátlan frufrujából egy hajtincset az ujjára csavart és kérdőre vonta a nőt.

-Mi ez, kedves? -majd egyre erősödő húzással egészen addig húzta a fejét a hajánál fogva, míg az orrával beleütközött a mellkasába.
-Ez neked a szorosan összefogott haj?- kérdezte a füléhez hajolva, s visszahúzta a fejét féllépésnyi távolságra magától.
-Mutasd a kezeidet!- s már nyúlt is a szabad kezével az egyik után, majd elengedve azt, a másikat is alaposan megszemlélte.
-Ez rendben van!- De a hajviseletedre még visszatérünk! - ekkor elengedte a nőt és leült az íróasztala mögé a bőrfotelba.
-Térdre! -jött a következő utasítás -Kinyithatod már a szemed, de ne nézz még rám! Mássz ide hozzám, négykézláb!- folytatta szenvtelen hangon és megelégedettséggel nézte ahogy Utópia követi a parancsát. Az közben odaért és megállt a térdei előtt.

-Hmmm.....ülj a sarkaidra és emeld elém a két kezed egymás mellé téve, tenyérrel felfelé!- közben kihúzta az íróasztala egyik fiókját és egy nagy favonalzót vett elő belőle.
-Nézz rám! Most! - s ahogy találkozott a tekintetük, abban a pillanatban hatalmasat húzott a nő szemébe meredve, a felfordított tenyereire a vonalzóval.
Utópia hatalmas szisszenéssel reagált a fájdalmas mozdulatra, majd próbálta normalizálni az eltorzult arcvonásait, a kezeit remegve ugyan, de makacsul tartotta továbbra is a férfi elé. Az elmosolyodott egy pillanatra és könnyed mozdulattal megcirógatta a nő arcát.
-Jól van! Ügyes kislány vagy!- s letette a vonalzót az asztalra, majd a kézfejét az ajkai elé tolta. Az lágyan megcsókolta és lehajtotta ismét a fejét.