D. felszabadítása

Ültünk a padon. Ő előre hajolt, én felé fordultam. Ahogy el kezdtem beszélni, vissza akart egyenesedni.
- Hajolj előre. - kértem határozottan, de nem parancsolóan
Ő azonnal megtette. Kicsit hátra felé próbált nézni, hogy lássa mit is akarok.
Nem akartam semmit. Csak annyit, hogy tegye amit mondok. Ő tette, amit mondtam. A tarkójára csúsztattam az egyik tenyerem, simogatni kezdtem miközben beszéltem hozzá. Éreztem, hogy ettől az alázattól és kíváncsiságtól nedvesebb lettem. Birtokolni akartam - a tetteit, a vágyait, a levegővételét, a sóhajtásait.
A gondolattól is hevesebben vert a szívem, hogy az enyém. Ahogy csak egy tárgy lehet az enyém: akarattalanul, önzetlenül és teljesen.

Azt hiszem, mikor először megengedtem neki, hogy a nyakamat csókolja nem gondoltam rá klasszikus értelemben szexuálisan. Éreztem a kontrollt, amit gyakorlok felette és már ez önmagában volt szexuális értékű. Nem akartam őt, mint férfit. Azt akartam, hogy ő akarjon engem nőként. Úgy akartam őt, ahogy egy méh akarja a virágport - ösztönösen. Az erejét akartam, a vágyát amivel engem éltet. Gyönyörű volt az alázata.
Olykor viszont szemtelensége volt határtalan. S ilyenkor nem hagyott más választást. Meg kellett büntetnem, pontosabban meg kellett jutalmaznom az engedetlenségét, amit az akaratossága büntetésképp élhetett meg. Éreznie kellett a kontrollt, hogy felszabadulhasson az alávetettsége.

Amikor megkértem, hogy térdeljen elém nem néztem rá. A hangom karcolta a levegőt. Nem volt választása. A bugyi amit választottam számára szépen feszült a hamvas, világos bőrön. A fekete csipke nagyon elütött a fehérségétől. Felsőteste kisportolt, feszes. Pont az ízlésem. Végig húztam a körmeim az izmain. Éreztem ahogy belebizsereg a bőre és az érzékei kiélesednek. Libabőrös lett. Elmosolyodott. Mosolyát egy finom pofonnal jutalmaztam. Nem szóltam, de a szemeim elárulták hogy mit kell tennie. Arca újra komoly lett és kifejezéstelen. Csak a szemei nem tudtak becsapni. Őzike szempárját le sem vette a mozdulataimról. Megkerültem őt és a háta mögé érve, a vállain is végig húzva a körmeim, végül a tarkóján pihentettem meg a kezem. Kicsit szorítani kezdtem. Ő egy halk nyögéssel reagált. Ahogy megálltam félig mögötte, félig mellette a cipőmre tévedt a tekintete. Továbbra sem mozdult térdeplő helyzetéből, de a fekete magassarkúmról nem tudta levenni a szemét. Talán az zökkentette ki, hogy nem hallhatta tovább a kopogását maga körül. Ismét úgy helyezkedtem, hogy teljesen a háta mögött legyek, ne láthassa hogy mire készülök. Kissé felemeltem az egyik lábam és a csupasz, csipke által fedetlen bőrrészlethez érintettem a cipőm hegyes sarkát. Kissé bele mélyesztettem. Ahogy felszisszent óvatosan csökkentettem a nyomást. Majd a tarkóját szorítottam és a fülébe suttogtam: - Akkor nézheted, ha megengedem.
Lehajtott fejjel várta további utasításaimat.
- Csukd be a szemed. - szóltam hozzá ismét, némi éllel a hangomban.
Kérdés nélkül megtette, amit kértem. Mikor elé álltam láthattam, hogy milyen szépen teljesíti a kérésemet. Óvatosan az arcához értem, hogy végig simogathassam. A szemhéja kissé megrezdült, de ő stabilan térdelt továbbra is. Éreztem az akaratot, a koncentrációt amit tanúsított, annak érdekében hogy ne okozzon csalódást. Tudta, hogy nem akarom hogy féljen tőlem. Nyugodt maradt. Várta, hogy mi lesz a következő érintés, amit kap tőlem.
Közelebb húzódtam hozzá, újra a tarkójához értem. Viszont most lágyabban, mint korábban. Ahogy lélegzetet vett majd kifújta, éreztem a combomon. Láttam ahogy rájön, mi van az orra előtt - kis mosoly kísérte a felismerést. A távolságot idegtépően lassan lopva közelítette arcát a nedves bugyimhoz. A vörös szatén szinte összeforrt az arcával. Akartam, hogy akarja - nem állítottam meg. Mély lélegzetet vett. Ahogy kiáradt a levegő a tüdejéből éreztem milyen forró a szája, a levegő amit kifújt. Megnyalta a textilt. Hátrébb léptem. Rögtön érzékelte a távolságot.
- Nyisd ki a szemed. - szóltam rá
Ő megtette amire kértem. Az arca lángolt. A szemei falták a látványt. Az alsó ajka kissé eltávolodott a felsőtől - mintha nem jutna elég levegőhöz az orrán át.
- Állj fel. - adtam az újabb utasítást.
Azonnal guggoló helyzetbe egyenesedett, majd kihúzta magát.
- Ülj az ágy szélére. - instruáltam tovább
Megfordult és tette amire kértem. Közben végig engem nézett. Egy pillanatra sem merte elfordítani a tekintetét. Az erényövet, amit ez alkalommal kellett viselnie ajándékba kapta tőlem. Tudta, hogy mielőtt bármit tehetne velem, ezt fel kell helyeznie.
Megint elé álltam - végig a szemébe nézve. Látni akartam a vágyat bennük. Ő pedig láthatta, hogy zöld utat adtam. Megmarkolta a fenekem, hogy közelebb húzhasson és végre mélyen belém tolhassa a nyelvét. Néhány pillanatig hagytam érvényesülni, miután éreztem hogy hiányzik az irányítás hátrébb löktem az ágyon. Majd fejét a combjaim közé zártam és úgy mozogtam rajta ahogy nekem tetszett. Fel-felemeltem a fenekem és előre hajoltam egy más fajta pozíció elérése érdekében - és csak hagytam hogy tegye a dolgát!
Minden alkalommal mikor érezte az öv szorítását kicsit hangosabban felnyögött. Éreztem a remegését és ettől csak még mélyebb lett a kiteljesedés amit adott.

Amikor lazítottam a kínjain olyan hálásan nézett rám, mint aki azonnal szerelmet vall. Ahogy lehullott róla a bilincs, a padlóra ömlött az öröm amit ezáltal érzett. Elégedett mosoly ült az arcomra.
- Takarítsd föl. - parancsoltam rá, hisz nem akartam hogy elégedettséget lásson.
De mélyen belül büszke voltam rá.