Balatoni kaland hármasban (1)

Még lent nyaraltam Zamárdiban, mikor az egyik délutánon szörfözve a hálón egyszerre két srác is rám írt: az egyik jó harmincas volt, és siófoki; míg a másik még a húszas éveiben járt és egyetemre, Veszprémbe.
Az első, a siófoki, Ádám névre hallgatott, mindene barna volt és kellő szőrzettel rendelkezett a teste minden részén, kivéve az arcán, mert ott nem volt szőrzete, hanem borotvált volt. Azt írta, hogy van lakása Siófokon, aminek teraszáról a Balatonra lehet látni. Ő sub s mazó és szinte semmi tabuja nincs, de már nagyon régen volt valaki keze alatt és már nagyon vágyik rá. Ugyan sok eszköze nincs, de a történeteim alapján gondolja, hogy van fantáziám és egyszerű háztartási eszközöket is tudok kreatívan használni. Még az is jó lenne, ha lenne harmadik is, mert úgy, az előtt sokkal nagyobb zavarban lenne.
A másik, az egyetemista srác még vizsgaidőszakban van, de éppen ma bukott el vegyipari géptanból és így arra vágyik, hogy valaki, egy apafigura, vegye kezelésbe és náspángolja el alaposan, hogy megemlegesse. Ő tud utazni, mobil, van saját autója, így akárhova eljön, felvesz, elvisz valahova és ott kiszállva megtehetem, hogy elverem, sőt szívesen le is cumizik még büntetésül.
Olvasva a vágyakat hamar kialakult bennem, hogy mit fogok tenni: a veszprémi srácot iderendelem az autójával, felvesz a benzinkútnál, majd felmegyünk befele az erdőbe és valahol megállva elverem alaposan egy ott tört bottal, jól láthatóan, hurkásra. Majd visszaülve együtt elmegyünk Siófokra, felkeressük a másik srácot és ott, annál, annak a lakásán is kap még a veszprémi egyetemista tőlem, de a siófoki sráctól is, újabb adagot, hiriget, hogy ne feledje el ezt a napot s a bukást. Majd utána letérdeltetve, hátul összekötözöm a kezeit és úgy kell térdelve néznie, amit a siófoki sráccal teszek. Végül mind a kettőt kézimunkával elküldöm.
Meg is beszéltem mind a két sráccal a reájuk tartozókat. A veszprémi srác nagyon iparkodott, mert éppen csak odaértem gyalog a benzinkúthoz, mikor már kanyarodott is be a kis kocsijával és vígan integetett nekem abból. Beültem mellé s elnavigáltam az úton és az útról fel az autópálya felé, ahol ismertem egy kiserdőt, mielőtt az út felhajt az autópályára. Szerencsénkre nem volt a kisparkolóban senki, így kiszálltunk, de a srác már meztelenül, csak cipő maradt a lábán. Hablattyolt is miatta, de hamar befogtam a száját, mert belenyomtam a már meredező farkamat, hogy az kitöltse, s úgy vezetem kicsit beljebb a fák sűrűjébe, ahol törtem egy botot az egyik bokorról és kikötve a srácot a magammal hozott zsineggel az egyik fához, és már csépeltem is a popóját. Felváltva kapott hol az egyik, hol a másik cipójára tízet-tízet, majd már úgy helyezkedtem, hogy a bottal mind a két cipóját egyszerre el tudjam találni. Ekkor viszont már húszat kapott.
Sajnos kicsit hangos volt, vagy lett volna, így le kellett vetnem a saját gatyámat s azzal tömtem be a farkam helyett a száját, így elhalkult. A szemén láttam, hogy nagyon fáj neki a hirigelés, de ez volt a cél!
Mikor végeztem, az utolsó csapás után elővettem a magammal hozott üveget, s abból megitattam, majd a kezemre is öntöttem a vízből s azzal, majd vizes papírzsebivel megtörölgettem a popóit.
Elengedve a köztelekből ott állt remegve előttem, alig támaszkodott csak a fához a mellkasa magasságában. Így jól láthattam a szépen hurkásodó popóit, amik a hurkák nélkül, de azokkal együtt is, igencsak kívánatosan domborodtak és szép látványt nyújtottak. Még többször is megtörölgettem a vizes papirzsepikkel azokat, ami hűsítette is egyben a sebeit és a felmelegedett, elvert popóját. Ő meg csak állt ott támaszkodva a fához és szipogott. Nem mert sírni, pedig biztosan igen fájhatott a popója. Nem sok víz maradt az üvegben, azt megitattam vele, és mivel már idő volt, indulnunk kellett Siófokra, a másik, harmincas sráchoz.
Visszamenve a parkolóba, alig tudott beülni a kocsiba, a vezetőülésbe. Rájött, hogy így nem fog tudni vezetni, ezért átengedte a vezetést nekem, ő meg elheveredett a hátsó ülésen.
Siófokon egy kicsit keringeni kellett, mert elsőre nem találtam meg a házat, de a srác telefonos segítségével már odataláltunk.
Fent, beengedéskor az idősebb srác szánakozva nézte a kicsit bicegve érkező egyetemistát, aki most látszott, hogy jó fejjel magasabb nála.
Amint beléptünk, Sebestyén azt kérte tőlem, hogy azonnal levethesse a sportnadrágját és Ádámtól pedig azt, hogy kicsit lemoshassa, lehűthesse a popóit a kádban. Az engedélyt megkapva, azonnal le is kapta magáról a sportnadrágját, és kis sziszegés után indult az Ádám által mutatott irányba, a fürdőszobába.
Ádám utána nézve felszisszent, mikor meglátta a szép kékes-zöldes hurkákat Sebestyén fenekén. Halkan megjegyezte:
- Nem voltál valami óvatos vele. Muszáj volt ennyire elverned? – kérdezte meg tőlem.
– Igen, mert csak így fog emlékezni erre a büntetésére, amit a bukásáért és főleg a sumákolásáért kapott. – válaszoltam. –Tudod, míg autóztunk az elverése felé, bevallotta, hogy bizony elsumákolta nem csak az évközi időt, de a vizsgaidőszakban sem teljes erőbedobással tanult. Volt bizony nem kevés buli, sörözés is közben.
- Az más, de mégis… - mondta szánakozón a srác, Ádám.
- Most hagyjuk Sebestyént, foglalkozik ő magával, én Veled akarok foglalkozni! Még nem is köszöntöttél, hogy megjöttem. Pótold! - szólítottam fel.
Ádám pedig szolgai módra kéz- és lábcsókkal üdvözölt és mire figyelmeztettem, hogy valami még elmaradt, pótolta a farok csókot is hozzátéve.
Én meg belemarkoltam a szerencsémre elég hosszú hajába és annál fogva kényszerítettem térdre magam előtt. Ahogy ott térdelt előttem jól láthattam a már gerjedő, merevedő farkát, ami kezdett kiemelkedni a tényleg tekintélyes szőrbokrából, az ölénél. De azt is jól láttam, hogy a teste minden pontját, részét beborítja a tekintélyes szőrtömeg, még a vágatába is jutott abból bőven. - Ezt szeretem. – jegyeztem meg s lenyúlva, belemarkolva meghúzkodtam a fanszőrzetét.
Mivel még mindig pammogot még valamit Sebestyénről, elővettem a magam, már szintén megdagadt, megmerevedett farkát és a száját kitöltöttem azzal. Így azzal volt elfoglalva már a továbbiakban. Nem volt gyakorlott szopó, mert a mélytorkoztatás, amit én különösen szeretek, öklendezésre kényszerítette.
Így tovább léptem, hátranéztem az asztalra – a megbeszéltek szerint kitett eszközeire – és felvettem a csuklóbilincseket, feltettem rá, majd egy karabinerrel össze is fogtam és helyet kerestem, találtam, ahova felakaszthatom. Csak egy képet kellett levennem a falról és a helyére került egy vastagabb, erre a célra bevert szögre a karabiner. Így ott állt előttem háttal a falhoz támaszkodva, fordított Y alakban, de még nem eléggé kifeszítve. Ezért odalépve szétrugdaltam a lábait nagyobb terpeszbe, míg csak meg nem feszült a teste az általam kívánt mértékben.
Ekkor az asztalról felvettem egy cipőfűzőt, azzal elkötöttem a meredező farok tövét s szétkötöztem a tökeit is jó szorosan, hogy megfeszült azok bőre. Élvezet volt a körmeimet megjáratni, meghúzkodni azokon. Ádám már vonagló testel s halkan szitkozódva, sziszegve reagált erre.
De ez még nem volt elég nekem: kimentem a szobából, majd hamarosan visszatérve, a kezemben egy vastagabb fakanalat hoztam s most azzal csapkodtam meg, ahol csak értem. Nem csak a mellbimbóit és környékét, de a szépen domborodó, szőrrel borított mellkasát s alatta a hasát is, de kapott az öle környékén a belső combjaira, majd a szétkötözött tökei bőrére, merev farkára is ütöttem párat. Végezetül már sziszegett, mikor a makkjáról lecsúszott, bőrnélküli makkját is a körmeimmel megcirógattam.
(folyt. köv.)