Az apartman 2. – Egy másik világ

Bementünk a szobába, és onnantól kezdve homályos képek maradtak csak meg az emlékezetemben. Talán, mert régóta vágytam már valakire, aki kiszabadít gondolataim börtönéből, talán, mert az olasz fiú annyira értett a női testhez. Nem tudom, mindenesetre jó érzés volt a végtelenben lebegni. Ahogy az asztalra hasaltam, és újra a puncimba markolt, összecsuklottak a lábaim… elengedett minden izmom… éreztem, ahogy felforrósodik a hüvelyem, ahogy belém nyúl az ujjaival… mintha egy másik világba kerültem volna… aztán az ágyon... az oldalamon fekve hátulról hatolt belém, közben izgatta az ánuszomat, és azt éreztem, hogy azt tesz velem, amit akar… majd a fenekembe dugta a farkát, egyáltalán nem okozott fájdalmat, ismerte a testem jelzéseit… a ritmikus mozgástól transzba kerültem, azt kívántam, soha ne hagyja abba… ez nem orgazmus volt… valami egészen más, egyszerre lágy, simogató és biztonságos, miközben vad, ösztönös, mint a dobok hangja az őserdő mélyén…

Másnap reggel észrevettem, hogy nálam hagyta az ingét. Sosem láttam olyan férfit, akinek ennyire jól állt volna a rózsaszín. Mindenesetre felvettem reggel a boltba menet, nagyon klasszul nézett ki a pöttyös miniszoknyámmal. Persze, nem számítottam rá, hogy össze fogunk futni. Cinkosan mosolyogva nézett a szemembe. Meglepetésemre, semmi kellemetlen nem volt a találkozásban. Annyira természetesen viselkedett, mint, ahogy az első találkozásunknál is. Mintha régóta ismernénk már egymást. Elkísért a pékségbe, segített választani, aztán sétáltunk egyet a kikötőben, sokat nevettünk. Ugyanazt a biztonságot éreztem, mint amikor belémhatolt. Egy másik világ. Nem olyan, ahonnan jöttem. Nem érzek félelmet, nincs bennem bizonytalanság. Nem beszéltünk meg semmit, mégis tudtam, hogy jönni fog hozzám újra.

Már lement a nap, amikor átjött, én még mindig az ingében voltam. Amikor belépett, kigombolta a gombjaimat. Végigsimítva a melleimen, megfogta a mellbimbóimat és megcsavarta mindkettőt. Azonnal megkívántam. Végigfutott a hidegrázás az egész testemen, elgyengültem, és még előrébb toltam a cicimet, nehogy abbahagyja. Kínozzon még, hiszen élvezetes a kín. Ismét elveszítettem az időérzékemet, kiestek a részletek. Utólag csak azt az érzést tudtam felidézni, ahogy lebegek a kezei alatt és átadom magam neki. Mintha víz alatt lennék, tompa hangok, halvány színek és nagyon kellemesen elringat a víz. Körülölel a csend, a tenger ritmikus hullámzása.
Együtt aludtunk el, és hajnalban együtt mentünk úszni. Éreztem, ahogy gyógyul a lelkem minden egyes vele töltött pillanattól.

folyt.köv.