My daddy II.

Két kéz nyúlt felém. Könny cseppent a combomra - annyira szépnek láttam ezt a jelenetet. Mindketten nagyon fontossá váltak számomra. Apuci mindig tudta, mi kell nekem. Terelgetett, figyelt rám, gondoskodott arról, hogy fejlődjek és kinyíljak. Bensőséges, meghitt kapcsolatot alakítottunk ki. Ebbe a közegbe érkezett valaki, aki inkább egy segítő szerepet töltött be – mindig úgy ahogy éppen szükség volt rá.
Daddy letörölte az arcom és óvatosan a számba nyomta a merev farkát. Finoman a hajamba markolt így segítve a mozgást és azt hogy még mélyebbre fogadjam őt. Szerette ezzel kezdeni, hogy megszabaduljon a felesleges feszültségtől. De most más volt a cél, hisz itt volt a barátja – egy segítő társ. Amikor így, előttük térdeltem éreztem, hogy most valami más lesz. Először azonban csak mi ketten voltunk elfoglalva egymással, ő csak nézett minket. Majd mögém lépett és hátra fogta a kezeim, közben tartott, hogy biztonságban lehessek. Szépen hátra fogta a hajam és lekövette a mozgásunkat. Aztán ahogy csendesedett a jelenet leült a fotelba, hogy a már álló farkával játsszon. Apuci odavezette a számat, pedig még alig kaptam levegőt.
-Most őt is, szép tisztára! – szólított fel és biztatott, hogy tegyem a dolgom.
Kérdőn néztem rá, hisz reméltem, hogy kapok egy kis időt. Eléggé kimerültem, mivel most kicsit másképp bánt velem – nem voltunk egyedül. Élvezte a látványt és ezért még jobban fel volt tüzelve. Kissé erősebben és határozottabban történt minden.
Nem szólt többet, csak intett a szemével. Majd hátat fordítottam neki és kissé duzzogva a számba vettem a már teljesen kemény hímtagot. De nem nagyon hagytak választást és újra a hajamat húzva emlékeztettek arra, hogy mi is a szerepem…

Mindketten felváltva élték ki a vágyukat - hol egyiküknek, hol másikuknak a kedvére téve térdeltem a puha, tejeskávé színű körszőnyegen. Abban a körben én voltam a Minden. Az arcomat cirógatták és közben a lendülettel egyikük sem finomkodott.
Nagyjából fél óra leforgása alatt teljesen kiélvezték a szám és minden lehetőségét. Azt hittem már mindent megtettek azért, hogy kitolják a határaim, de tévedtem.
Apuci úgy döntött, hogy még inkább korlátozza a döntéshozói képességemet és kérlelhetetlenül hátra kötözte a kezeim. Ehhez a kedvenc karkötőre emlékeztető bőrszíjait használta. A fekete bőrt két-két fémkarika díszítette, akár hozzácsatlakoztathatott volna a kedvenc eszközei egyikéhez, amivel vezethetett volna, de most csak a harmadikként becsatlakozó társ ölébe tolt. Ő azonnal meg is ragadott a karomnál fogva és magára húzott, így a popsim szabad préda lett. A farka annyira kemény volt, teljesen kitöltött ahogy eddig még senkié. Hirtelen azon kaptam magam, hogy nyögdécselek és vékonyabb hangon, mint eddig bármikor hozom tudtára mindkettőjüknek, hogy élvezem, ami velem történik. Nem tudtam mozogni, de ahogy bennem mozgott mégis valami olyasmit szabadított fel, amit talán szabad mozgásomban sem tudtam volna megélni – de persze az is közre játszott, hogy tudtam, Apuci figyel minket.
Hirtelen nyomást éreztem a hátamon, így rápréselődtem az alattam dolgozó mellkasára. Majd újabb nyomást éreztem… egy újabb behatolást! Így már egyszerre ketten próbáltak magukévá tenni. És ekkor robbant valami. Soha életemben nem éreztem magam ennyire teljesnek. Soha ennyire nem volt kerek semmi. Mindhárman egyszerre mozdultunk – többnyire ők ketten bennem, de olyan szinkronban mintha ezerszer elgyakoroltuk volna. Pedig eddig a pontig még sohasem jutottunk így hárman. Mindkettejüket egyszerre éreztem mégis valami nagyon mást hívtak elő belőlem. Nem volt még olyan póz vagy szó, amitől így éreztem volna magam. Érezve, hogy szinte egy ütemre lüktetnek bennem, teljes mámort eredményezett.

-Jó kislány voltál. – szólt Apuci lihegve és teljesen kimerülve.
-Több mint jó! – hangzott szinte azonnal a replika a fogadott féltől.
De én már szinte nem is hallottam, mit mondanak csak éreztem a fejemben lévő lüktetést és a szívemben lévő maximális elégedettséget. Teljesen túlcsordultam.
A mosoly letörölhetetlenné vált.

Vége