Hogyan lettem cuckold 2.rész

„ Közben a feleségem is mosolygott, hiszen most már nem kell titkolnia, hogy mindig is egy szub kis ribanc volt, csak én alkalmatlan voltam rá, hogy kiélje velem a vágyait. Eközben pedig még csak nem is félt, hiszen tudta, hogy bármit megtehet, sose hagynám el.
Nagyjából így kezdődött a szubmisszív cuckold életem egy szubmisszív ribanccal aki valahogy mégis az úrnőm tudott lenni amikor kettesben voltunk.”
Innentől az estére már csak részletekben emlékszem… Miután befejezték a nevetést és az inzultálásomat, mintha mi sem történt volna folytatódott az aktusuk. Én csak álltam ott meredten, el akartam volna rohanni, de közben meg minden pillanatát látni akartam. Hiszen Évi sose engedte az anált, sőt igazából csak misszionárius pózban szeretkeztünk éveken keresztül. Most pedig olyan pózokban látom a csodálatos testét amiről még csak álmodni se tudtam. Egyszer csak Zsolt belemarkolt Évi hajába, a hajánál fogva lerántotta a kanapéról, letérdeltette maga elé és a farkára húzta nedvességtől csillogó száját. Vadul baszni kezdte, Évi szemeiből ömlöttek a könnyek, az ajkain patakokba folytak a testnedveik és Évi nyálának keveréke melyek pár pillanat alatt már tócsát alkottak Évi remegő térdei előtt. Eközben Zsolt a hajánál fogva felfelé tartotta a kedvesem arcát. Néha arcon köpte és felpofozta, de ez szerintem csak arra kellett, hogy Évi némi levegőhöz juthasson. Pár pillanattal később hirtelen szinte teljes erőből ráhúzta Évi fejét a farkára, az arca ki se látszott Zsolt combjai és hasa közül, majd egy hatalmas hörgéssel telelőtte a szerelmem torkát. Ahogy kitisztult a feje az orgazmust követően, Évit ellökte magától. Pár pillanat alatt felhúzta a nadrágját, felkapta az ingjét és elindult felém. Tenyérrel vállon vágott és azt mondta:
- Látod így kell megbaszni az ilyen kis ribancokat! Mondjuk ahhoz egy rendes szerszám is kellene… Na, majd holnap reggel találkozunk az irodában.
Mindvégig önelégült mosoly volt az arcán, reagálni se tudtam már csapta is be maga után a bejárati ajtót.
Évi csak ült a földön nekidőlve a kanapénak, ömlött róla a víz a nyál és minden egyéb folyadék.
- Ne haragudj, de el kell mennem, nekem ez … ezt nem értem… - hebegtem össze-vissza, nem találtam a szavakat.
Csatakos arcával és fülig érő szájával mondta, - Holnap reggel az éjjeli szekrényen legyen a kávém! Ha nem lesz ott, már csak a cuccaidért gyere haza. Majd a kanapéra döntötte fejét.
folyt.köv.