Medvetánc: SissySzofi, a kezdetek 2.

Izgat a kiszolgáltatottság, de egyben félelmetes is, hogy nem tudod mi fog történni. Reménykedsz, hogy csak a gazdád akar használni.
Térdelsz a takaró szélén, próbálod a szagok alapján kitalálni hol vagyunk. Lépések közelednek, majd meghallod a hangom, nyugi Szofika, csak én vagyok. Próbálsz fordulni, de nem enged a lánc. Odalépek, és leveszem a szemedről a takarót. Körbenézel, egy tisztáson vagyunk, mellettünk vadetető, odébb egy szalonnasütő hely, padok asztalok. Ez egy turista pihenő, ide jöhet bárki, bármikor. Melyik az erősebb a szégyen vagy az izgalom, hogy mások így látnak? Nem tudod, erős mindkét érzés. Utálod az állandó kettősséget, a bizonytalanságot.

Megfoglak, és a vadetetőhöz húzlak. Dugd be a fejed a rács közé! A pórázzal kikötlek, feszül, szinte fojtogat. Hajolj előre! Félrehúzom a bugyit és határozott nyomással beléd hatolok. A fejed a szénában, a rács tartja, és a póráz is tart. Határozott lökések, minden alkalommal a fejedet nyomja a rács, a lánc tart vissza. Csattog a zacskóm a seggeden, a helyzet kényelmetlen, de élvezed. Hörögve beléd élvezek. Kihúzom a farkam, ami rajta van, azt a seggedre kenem. Visszamegyek a takaróra, ledőlök, te pedig maradsz a kiszolgáltatott helyzetben. Lassan a seggedből csorog ki a geci, és folyik a lábadon.
A fejed a keretben, a lábaid zsibbadnak, feszít a póráz, én pedig pihenek. Nézem, ahogy a bugyiból kilógnak a csipeszek, te pedig kiszolgáltatva. Odalépek, megsimítom a hátadat, megrándulsz, és sóhajtasz. Ebben a pillanatban a tenyeremmel rácsapok a fenekedre, mire rájössz hogy mi történt már a másikon csattan. Megfogom a lábadat, felemelem, lehúzom a papucsot, végig simítom a combodat. Tedd szét a lábad, hangzik a parancs. Megfogom a papucsot és úgy csapok rád, hogy az eleje eléri a zacskódat. Felsikítasz, egyszerre fáj, éget és a csipeszeket rápréseli a herédre. Ne sikogass, és csattan a következő ütés. Sírva fakadsz, és könyörögsz, ezt ne, ez fáj. Odalépek, letépem a bugyidat, letörlöm a kifolyt nedveket és megtörlöm a fenék rózsádat, majd a bugyit összegyűrve a szádba nyomom. Visszatérek a papucshoz, és különböző erősséggel oda csapok. Tested rángatózik, zokogsz, valamit mondani akarsz, de csak az elfojtott hangok jönnek ki. Megállok, odalépek a füledhez és belesúgom. Tanuld meg a helyed, és élvezd azt, ami nekem élvezetet nyújt. Bólogatni akarsz de a póráz nem enged. Kapsz még a fenekedre egy csattanósat, majd ellépek mellőled, ott hagylak. Amiről azt hitted hogy kényelmetlen, az már ehhez képest luxus helyzet volt.
(folyt.köv)