Medvetánc: SissySzofi, a kezdetek 1.

Reggel egy szál bugyiban megfőzöd a kávémat. Szofibaba, ma lesz a számodra egy kis meglepetésem, mondom. Főzz magadnak egy rövid kávét, ristrettót, de ne erőset, inkább crema legyen. Tedd a csészét az asztalra és gyere szopni. Ne kapkodj, lassan, és vigyázz nehogy a szádba élvezzek. Érzékien csinálod, szerintem egyre jobban szopsz. Mindjárt elélvezek, kihúzom a szádból. Fogd meg a csészédet, tartsd a markodban. Beleélvezek a kávédba, de egy kicsi a szélére cseppen. Azt nyald le, aztán lassan kortyolgatva idd meg a kávédat. Nincs cukor, csak fehérje.

Most menj tusolni, mosd meg magad, a seggedet készítsd elő. Tegyél a melledre és a zacskódra csipeszt, a rózsaszín fodros bugyit és a hozzá illő melltartót akarom látni rajtad.

Izgatottan készülsz, addig én is felkészülök a napra.

Vegyél fel egy lapos papucsot morranok oda. Felteszem a nyakadra a kedvenc nyakörvet. Fekete széles bőr, belül piros plüssel van bevonva, és egy nagy fém karika gondoskodik arról, hogy feszítse a súlyánál fogva, így egy ponton mindig a nyakadnak feszül.

Láncos pórázt akasztok rád,és elindulok kifelé, a lánc megfeszül. Mindig legyen feszes, ha egyszer is lazul büntetés!

Egy furgon áll az ajtó előtt, kinyitom a hátulját, benne egy nagy alu ketrec van, kinyitom, és rád szólok. Nyomás befelé te senkiházi. Bezárom, rajta egy takaró, azt ráhúzom. Becsukom az ajtót, beülök, indítok, és hátraszólok, kapaszkodj kiscsaj.
Lassan megyek, nem kapkodok, kanyargó utakon megyünk, fel a hegyekbe, azt érzed, de nem tudod merre, és nem is látsz semmit. Bent üldögélsz a ketrecben, a csipeszek szorítanak, de nem nyúlhatsz hozzá. Izgat, mire készülök, hova megyünk. Kanyarodok, majd hosszan egy göröngyös úton megyek, lassan, majd megállok. Kinyitom a hátsó ajtót, egy kicsit felhajtom a takarót, kinyitom a ketrecet. Csak a fejedet dugd ki, lefelé nézzél, sehova máshova. Bekötöm a szemedet, kihúzlak a pórázzal. Kiveszek egy táskát, és elindulok. Feszesen a láncot morgok oda. Lassan sétálunk, te óvatosan lépkedsz. Érzed az erdő illatát, levelek a talpad alatt, és érzed, hogy olyan mintha füvön mennénk.
Megállok, még húzom a láncot, állj meg itt. Leterítek egy plédet előveszek valamit, azt hallod hogy valami a kavicsokat súrolja. Térdelj le, hangzik a parancs. Remegsz, attól tartasz, hogy a kavicsok nyomják a térdedet. De nem, egy takaróra kell térdelni. Megmozdul a póráz érzed hogy feszül, de nem tudod miért. Egy praktikus eszközt letekertem a földbe, ahhoz ki tudom kötni a pórázt, ami úgy van beállítva, hogy a takaró szélén tudsz ülni. Lefeküdni nem tudsz, csak úgy hogy a földön fekszel, így térdelni, ülni tudsz csak.
Vigyázz nehogy koszos legyél, koszos kurvákkal nem kezdek! Csattanó hangon érkezik a parancs. Otthagylak, szemed bekötve, pórázon valahol az erdőben. A csipeszek kényelmetlenek, pisilned is kellene.
(folyt.köv)