Csodás panoráma és más események (3)

Végre a domb hajlatából lassan kiemelkedtek, feltűntek a beszélgetők, ahogyan közeledtek felénk. Először csak a fejüket, majd a testük felső részét lehetett látni, de végül már teljes életnagyságban is őket.
Elől jött az alacsony, szőke csupasz csiga testű srác, aki próbálta takargatni a farkát a kezeivel, de mögötte jött egy nálánál alig magasabb, jó testű, izmos srác. Aki viszont nem volt csupasz, mert vörös szőr borította szinte mindenhol. A haja is rőt vörös volt, dús ”bekecset” hordott a mellkasán, de a sárga sportnadrágjából kinyúló lábszárai is vörös szőrrel voltak végig borítva, arról nem is beszélve, ami felül kilátszott a sárga sportnadrágja derekát övező gumis részénél, a hasán. A kezében egy nagy csokor csalánt hozott marokra fogva, amivel időnként meglegyintette az előtte haladó srác csupasz popóit, mire az mindig megugrott előre. Ezzel biztatgatta gyorsabb haladásra. Ezzel volt elfoglalva és csak mikor már szinte a fa törzse mellett is elhaladt és szinte odaért hozzánk, akkor vett csak észre minket.
Meghökkenve megállt, megtorpant, szinte földbe gyökerezett a lába az elé táruló látványtól. Egy pokrócon hason fekszik egy srác, aki mellett egy térdeplő magasabb srác van, míg a harmadik, idősebb is látható ott, mellettük, szintén meztelenül és jól láthatóan benne van a hason fekvőben, azt kúrja meg éppen.
- Hoppá! Akkor igazat mondott ez a kis köcsög. Nem egyedül van. – nyögte ki a vörös srác és hozzátette még: - Lehet, hogy nem is én fogom a csalánnal megkenegetni őt a továbbiakban, hanem ők hárman fognak velem, rajtam szórakozni a csalánnal és másukkal, vagy amijük csak van. – hallottuk a halkan kiejtett szavait.
- Bizony az meglehet. – szólaltam meg én. – De ez történhet erőszakkal is, de a beleegyezéseddel is, ha úgy akarod. Mit választasz? - kérdeztem meg tőle.
- Ha választani lehet, akkor inkább önként s dalolva vetem alá magamat nektek. – hallottuk a vörös sráctól és mondani sem kellett neki, magától nyújtotta felém a kezében tartott csaláncsokrot s mikor azt átvettem, már kapta is le a hátizsákját a hátáról, dobta a le földre és utána kapta le magáról a sárga sportgatyáját is és ott állt már maga is egy szál faszban, előttünk.
(Meg kell jegyezni, még nem állt, csak kezdett merevedni a farka, megtelni vérrel, de így is imponálón mutatott a vörös fanszőrzete között, lassan emelkedően, előre meredően. Szép nem vér-, de nagy s telt húsos farka volt.)
Élvezettel néztük mind meg, alaposan, de ő még rátett egy lapáttal, mert meghúzkodta a farkát, mire az már tényleg állt, mereven előre. A vörös srác büszke is volt magára, a méretes farkára, de lelohasztottam a büszkeségét, mert kiszálltam a hasaló srácból és magamhoz intve ráfogtam a méretes farkára, majd a markomba szorítottam még a két csüngő, nagy tökeit is és ezeket együtt megszorítva ezt mondtam:
- Majd mindjárt leszel te kisebb mellénnyel is, ha helyet cserélsz az eddig alattam lévővel és benned járok már a magam méretes farkával. – hallhatta a vörös srác.
- Mi sem okoz nagyobb örömet, csak cseréljünk és tedd is már! – tüsténkedett a kis vörös. Incselkedően.
- Oké, cseréljetek, de míg benned járok a kis, szőkénk azt teszi veled, amit te akartál vele. A csalánnal fog kenegetni közben s hogy hozzád is férjen, így ne hasalj, hanem oldalfekvésbe helyezkedj, emeld csak meg a jobb lábadat, hogy jobban hozzád férjen! – utasítottam s instruáltam is egyben.
- Te – pedig mutattam a kis szőkére: - ne sajnáld, kenegesd csak meg mindenhol azzal a csaláncsokorral, különösen a fanszőrzeténél a farka tövét, húzd le a makkjáról a bőrt, hátra s a csupasz makkján is húzd végig a csalánt, de ne csak húzd, hanem csapkodd is ott meg, majd folytasd a gátjánál is, de vigyázz, az én farkamhoz ne érjen a csalán! Capiso?
- Igenis, Uram, úgy teszem s vigyázok! - válaszolta a kis szőke, de rászólt a magasabb barátjára: - Tartsd csak a felemelt lábát, hogy ne tudja letenni, s jobban hozzáférjek!
Így is lett. Jól megkenegette a csalánnal mindenhol az oldalfekvésben lévő vörös szőrzetű srác testét. Az meg rángatózott is mindenhol, különösen ahol érte a csalán. Sziszegett ugyan, de élvezte. Talán nem csak azt, hanem a benne levésemet, kúrásomat is.
Nem akartam elmenni benne, ezért én kiszálltam belőle, de akis szőkénk igen akarta, hogy a már bejáratott lyukat ő is használhassa, így próbálkozott is, s mivel nem állt fel eléggé a farka, még meg is szopatta magát a vörös sráccal, de sajnos az sem volt elégséges. Ennyire telt csak tőle.
Bezzeg a vörös szőrzetes sráckapott az alkalmon és maga alá gyűrte a kis szőkét és már benne is volt egy seperc alatt, míg elkapva annak, ha nem is teljesen merev, de nem is löttyedt farkát, így tartotta maga előtt. Próbált kézimunkázni is rajta, de mivel ő hamar elment benne, így azt nem folytatta, hanem kiszállt belőle és zsepikkel megtörölgette, tisztogatta magát.
- Huhh, ez jó volt! Főleg a vége. Végül is megkaptam őt. Ennyit megért az is, hogy engem is használtál. – fordult hozzám a vöröses srác.
- Lehet máskor is, csak szólj, jelezd, gyere és megduglak. – válaszoltam és hozzátettem: - Még mást is kaphatsz tőlem. – jelentettem ki kicsit titokzatosan. Rá is kattant azonnal és firtatni kezdte, hogy hol és mikor s főleg mit?
- Az addig titok, míg ott nem vagy nálam, előttem, de akkor már nincs visszakozás ám! – figyelmeztettem.
- Szóval zsákbamacska. Jó, legyen. Benne vagyok, ha már én benned nem lehetek.. – kezdte s harapta el a vágyait a vörös.
- Te, bennem? Na, ne viccelj! Szép, kívánatos vagy, de ahhoz még fejlődnöd kell s nem keveset! – figyelmeztettem őt.
- Igen, tudom. Bocs, hogy hamarabb járt a szám. Büntess meg ezért! – kérte én meg nem mondattam vele még egyszer.
Intettem, hogy menjen oda a fához s ölelje át annak törzsét. Nem terpeszben állt, így odalépve szétrugdaltam a lábait, amíg csak bírtam – s ő is bírta - , majd a csuklóira kötelet hurkolva a fatörzs másikoldalán is jobban összehúztam a kezeit. Kicsit sziszegett közben, de cukkolt közben:
- Mi van, nincs erőd? Ennyi volt és márki is puccantál? Hívjak segítséget? – sorolta, de nem sokáig, csak míg lecsapott a nagy tenyerem a domborodó, kívánatos fenekére.
- Aúúú! – kiáltott fel, de vélhetően nem csak a csapás ereje hatására, hanem, mert a merev farka odacsapódott a fatörzs durva kérgéhez és azon megsúrlódott a bőrtelen csupasz makkja. Ez fájdalmas lehetett számára.
- Kérsz még, vagy ennyi elég volt? – kérdeztem meg megértően tőle.
- Annyit csapjon csak Uram, amennyit előre kigondolt büntetésül! Majd máskor előbb gondolkodom, s csak utána fecsegek felelőtlenül. – válaszolta megtört hangon a srác.
Így hát még kapott vagy ötöt, de már nem akkora lendülettel, csak az utolsót, de az nagyon lendületes volt. Sziszegett, vonaglott és mg az utolsó után el is káromkodta magát, csúnyán, kacskaringósan adta ki a dühét, fájdalmát.
- Na, ez szép volt! Tudsz mást is? – cukkoltam őt.
- Hátha szükséges, akkor igen. – válaszolta, így kapott még párat a nyitott tenyeremmel felváltva a popóira és mindegyiket követte is változatosan újabb, magyaros s egyre csúnyább káromkodás tőle.
- Fejlődsz, de nézzük meg az eredményt is! – szóltam, eloldoztam és megfordítva a fatörzstől szemügyre vettem a csupasz, meggyötört makkját.
- Szép munka. – dicsértem meg magamat és hozzátettem: - Máskor tényleg előre gondolkozz! Mára ez elég! Jelentkezz majd nálam, ha már begyógyult! – mondtam s bocsátottam el a vörös szőrzetű srácot.
(folytatás lesz itt is, de már kettesben is: „Kalandjaim a vörös szőrzetű sráccal, nálam.” címmel.)