Katarinának Címezve

Hideg, borongós estén, egy taxival érkeztem a házba, amit már akkor is elárasztott egy sor lámpa meleg fénye.
Gondosan letörölgettem magam, a sarat lepucoltam cipőmről, mielőtt az ajtóhoz léptem. A házat gótikus elemek díszítették, barokk stílussal egybeolvadva, a tökéletes harmóniát képezve ezzel a hely. De valami sötét uralkodott ott, már már tapintható volt a gonoszság, ami a házon belül tartózkodott.
A megbeszélt három kopogást leütve vártam, hogy valaki az ajtón kívülre tárulkozzon elém.
Nem kellett sokat várnom, egy feketébe öltözött női alak nyitott ajtót, a háta mögött égő mindenségtől, gyertyarengetegektől csak egy sziluettnek mutatkozott a borongós időben.

-Milyen pontosan érkeztél...fáradj beljebb!-szólított fel az idegen, aki valójában mint a fénybe állva kiderült nem is igazán idegen. Maga Katerina állt előttem, és vezetett be a házán belülre. A hosszú sötét folyosót egy nappalinak is mondható nagy helység követte, egy kandallóval és némi díszlettel. A jobb oldalon helyezkedtek el szép növények, a bal oldalon kettő fotel és egy kanapé, mind a legminőségibb bőrből készülve, csillogós feketén hevertek ottan. Gondolom azt nem is kell ezek után említenem, hogy a hely az teljes mértékben sugárzott az eleganciától, szint úgy éreztem meg akarok fürödni ebben az érzésben, amit felém közvetített.
-Kérsz valami teát esetleg, vagy innál egy finom bort? Biztosan hosszú utad volt idefelé.-tornyosult felém a hölgy. Gyönyörű bőrszoknyát viselt egy ízléses fekete harisnyával, magassarkúban állt és a testét ékszerek fedték...és persze egy csipkés felső, de a legszembetűnőbb mégis csak az operakesztyű volt, amit viselt.
-Csodásan festesz, és igen, elfogadnék egy pohár bort.-jegyeztem meg, és válaszoltam kérdésére mosolyogva. Kicsit olyan volt nekem ez az egész szituáció, mintha egy állásinterjún lennék, holott tudtam, hogy ez az egész valami teljesen mást rejt magában, mint aminek látszik kívülről.
-Akkor azonnal jövök...Vörösbort kapsz.-mosolygott vissza rám a hölgy és kérdés helyett jelentette ki, hogy én mit fogok inni.
Számomra ez zavarbaejtően hatott, de úgy voltam vele rendben...

Kis idő múlva topogásra lettem figyelmes, miközben a terem közepén állva a kandallótűz ropogásába feledkeztem.
-Parancsolj!-adta kezembe a nedűt és azzal egy koccintésra is invitált.
-Egészségünkre!-hajtottam rá fejem a gesztusra és azzal a lendülettel az italt is a torkomon...nagyot nyeltem és jóízűen mosolyogtam.
-Remélem ízlett...most ülj le kérlek.-parancsolt rám a hölgy és a fotelre mutatott.
Több se kellett, a vigyort letörölve arcomról helyet is foglaltam, de még a lábamat is egyenesbe tartottam.
Szembe ült velem, keresztbe tett lábakkal a magassarkúját lóbálva kezdett bele a mondanivalójába.
-Engem nem igazán érdekel honnan jöttél és mit csináltál eddig...Itt tiszta lappal kezdesz. A feladatkörödbe fog tartozni a takarítás a ház gondosan tartása, valamint az én kívánságaim teljesítése. Eddig érthető?

Engedelmesen bólogatok a helyemet tartva.
-Jó. Amennyiben olyat teszel, ami szúrja a szemem és nem felel meg azoknak a szabályoknak, amiket én követelek, hogy tarts be, minden jogom fenntartom ahhoz, hogy büntetést szabjak ki. Ez a verbális büntetésen át a testi fenyítésig terjedhet. Ezt is megértetted?

Ezen kicsit felkaptam a fejem. Testi fenyítés? Én csak a dolgomat szeretném végezni.
Hezitálok...és ezt észre vette.

-Nos?-kérdezi idegesebben.-Hajlandó vagy ezt elfogadni? Had emlékeztesselek valamire még mielőtt válaszolsz.-feláll és felém sétál, majd tornyosul.-Nagyobb a befolyásom, mint hinnéd. Ha itt rosszul teljesítesz tönkre teszlek, és van még egy rossz hírem.-közelebb hajol hozzám, szinte már érzem a hideg leheletét.-Attól a ponttól, hogy te azon az ajtón beléptél, nincs visszaút.-egy enyhe mosollyal zárja a mondanivalóját.
Egy szadista, érzéketlen mosollyal...