My daddy I.

Futottam előled. De Te tökéletesnek láttál. Egyszer volt, hol nem volt…
Mindig dolgod volt, mindig elfoglalt voltál. De a lábadnál mindig találtam helyet, ahol biztonságban lehettem. Egy tökéletesen elcseszett világ – csak a miénk.

Kedvedre nyomhattad a farkad a számba miközben a lábad köré fontam a karjaim – így ölelkeztünk. Talán ilyenkor éreztem magam a legszebbnek. Ahogy a hajamba túrtál és erősen megmarkoltad, elérted, hogy a szemedbe nézzek – így gyönyörködtél bennem. A fejem hátra billentve tökéletes szögben, hogy a kedvedre tegyek…
A térdedre hajtva pihenhettem, a hajamat simogatva vigyáztál a megnyugvásomra. Az arcom könnyes, a szemem csukva. A maradékot mindig letörölted.
A kezemet fogva vezettél a kedvenc helyszínedre. A mélyzöld füles fotelbe térdeltettél, a hátamra helyezted a tenyered ezzel késztetve a pucsításra. Ilyenkor mindig megcsodáltad a domborodó fenekem és néhány jólirányzott ütéssel dicsérted a látványt.
-Szeretnék ma megint egy játszótársat. – mondta szenvtelen hanghordozással.
Tudtam, hogy ez mit jelent.
Ő mindig egy külön szobában várt és csak akkor kapott engedélyt a belépésre, ha Te megadtad neki. Többnyire egészen addig meg sem jelent míg el nem értünk egy bizonyos pontig. Ez a megjelenés pedig mindig a teljeségig billentett.
-Hogy szereted a legjobban? – kérdezte mikor megjelent az a személy, akitől a beteljesülést vártuk mindketten.
-Veled … - feleltem kurtán elharapva, amit legszívesebben kimondtam volna. De közben a másik férfi szemébe néztem és igyekeztem elnyomni az izgatottságot, bár hiába. Mindig elpirultam, ha ránéztem. Már a félmeztelen teste is teljesen beindított. A farmerját mindig hanyagul félig kigombolva hordta.
- Mondd csak ki! – szólt rám. Mondd ki, amit én is hallani akarok! – biztatott tovább mikor látta, hogy csak lopva nézek rá.
- Veletek apuci… - alig mertem kiejteni a szavakat. Lesütöttem a szemem és vártam a büntetést.

Mindketten felém nyújtották a kezüket és maguk elé térdeltettek…

(folytatás következik)