A cseléd léte..

A nőt  furcsa nesz ébresztette, mintha valaki lett volna a szobában. Lihegést hallott, de a ráboruló sötéttől nem látott semmit, a hangra viszont megmerevedett az egész teste és tovább fülelt, mire hirtelen két kéz jelent meg az arca előtt, s mielőtt sikíthatott volna, már a száját fogták be vele éppen.
-Meg ne mukkanj! -dördült rá egy ismeretlen hang és hirtelen egy nagy darab, egyszerű ruhába öltözött férfi karjaiban találta magát. A falban lévő ajtó nyitva volt és abban egy másik férfi állt.
 -Hozd már, nem bírsz el egy fehérnéppel? -szólt neki megvetően, majd becsukta utánuk az ajtót.
Az ajtó másik felén csupán egy szűkös folyosó volt, a nő kapálózva próbált az álomittas állapotából a cselekvőbe kerülni, de a vastag kezek nem hagyták. A folyosóról egy kis lépcsőn haladtak lefelé hosszasan. Az elől haladó férfi kezében vaskos gyertya volt, azzal világította be a szűkös utat. Egy kisebb terembe értek, amit a gyér világítás éppen hogy csak sejtetett. Nagy, vasrácsos ajtó volt rajta, amit hangos dörrenéssel nyitott ki a férfi. Ott a gyertyát betette egy falfülkébe, majd a többiben is világosságot gyújtott.
Elzát egyszerűen ledobta a másik egy nagy halom ott heverő nyirkos szalmára.
-Itt ordíthatsz kedvedre!  -Úgy sem hallja senki! -mondta neki gúnytól szikrázó arckifejezéssel és a nagy plafonról lelógó lánchoz lépett. Ahogy meghúzta azt, a csiga nyikorgása betöltötte fémes zajjal a teret. A nő még kábultan nézett körbe, hova is került. Csupán az alsóruhája volt rajta, az is derékig felcsúszva a nagy kapálózástól.

 Kínzókamra volt....láthatóan régen használt, tele pókhálóval, ismert és ismeretlen eszközökkel. Nyújtó, deres, kaloda, vas hevítésére szolgáló eszközök........Rémülten nézett a két férfira, de azok tudomást sem véve róla, szorgalmasan foglalatoskodtak valamiféle előkészületekkel.Az egyik odalépett ekkor hozzá és a földről felrántva a lánchoz tuszkolta.
-A ruhád marad! -mondta neki undormányos vigyorral és a nő bokáihoz rögzítette a láncon lévő bilincseket. Meghúzta a csiga végén lévő szárat, majd megfogva a nő testét, mintha az egy köteg venyige lenne,s elkezdte felfelé húzni. Mire kellő magasságba ért, hirtelen fejre fordította, így a nő ruhája épp a fejét takarta, teste viszont fedetlen maradt.
-Csodás látvány! -hallotta a férfi hangját, s már a kezét érezte magán, amint durva, érdes ujjaival végig simít a bokájától a nyakáig.
Ekkor újabb léptek zajaival egyidőben, ostor suhintását hallotta a levegőben, majd annak következtében a saját sikolyát a fülében. Borzasztó égő érzés hasított végig a hátsóján és a hátán, mintha egy éles kést húztak volna végig a bőrén. Aztán még egy, és még egy. Gyűlölte, hogy nem látja mi történik, gyűlölte, hogy ismét előtérbe kerül benne az a különös érzés, amivel a férfi kezei között az előző nap ismerkedni kezdett. Minél inkább zsibbadt és égett a teste, annál inkább került abba a furcsa eufórikus állapotba, amitől úgy érezte elszáll az elméje.

 -Nem élvezhetem!- hajtogatta magának összeszorított fogakkal, de a teste nem engedelmeskedett. A csiklója a többszörösére duzzadt közben és a mellei felé csorgott a kéjleve, miközben a férfi egyre vadabbul ütötte. Ekkor odalépett a másik hozzá és egy mozdulattal letépte róla az alsóruháját.
-Ordíts!- nézett vele farkasszemet a fordított világ, s Elza riadtan kapta melleihez a karjait. Eddig ő nem látott ki, de meztelenségét nem érzékelte a ruha által elvett látvány hiánya miatt. Most azonban ott volt pőrén a két megtermett férfi előtt fejjel lefelé lógatva, előre meredező mellbimbókkal és duzzadt csiklóval.
-Ordíts már te ribanc!- folytatta a férfi, s kiguvadt szemmel verte tovább a nőt. Elzába belefagyott a vér is félelmében, de továbbra sem jött ki hang a torkán. Próbálta magát a másik dimenzióban tartani, mely miatt az ütések közötti szünetben is folyamatosan rázkódott a teste az élvezettől.
A másik férfi ekkor odament hozzá, megemelte a fejét és azt az egyik kezébe fogva, a másikkal hatalmas pofonnal illette. A nő úgy érezte,hogy mindjárt lerepül a feje a törékeny nyakáról, miközben vadul himbálózott a láncokon az ütés lendületétől. Hatalmasat sóhajtott sóvárogva mégis, az őt ért kéz után. A két férfi értetlenül állt előtte, a nő lucskos véres testét nézve, amint az mint valami véres konc lógott és élvezve szenvedett egyszerre a szemük láttára.

 -Vegyétek le! -hallatszott hirtelen az úr hangja, mire a két megdöbbent férfi, engedelmeskedve neki, levette a nőt és talpra állította. Elza erőtlen lábai rogyadozni kezdtek, így a szolgák a hóna alá nyúlva tartották őt az úr előtt.
-Az ördög szállt belé! -mondta delejes tekintettel az egyik, s az úrra nézve palástolni sem tudta értetlenségét. Az hangosan kacagott és ujjaival végigsimította a nő verejtékes testét.
-Dehogy szállt! -Kedves nejem új cselédje csak másként működik, mint a többi cafka!
-Nem tudom milyen élete volt eddig, de hogy most pokollá teszem a legnagyobb élvezetemre,az biztos....
-Be fogom törni, mint egy lovat! -mondta Elza szemébe nézve és a hajába markolva magához húzta, hogy mélyet szippantson az illatából.
-Csak úgy tüzelsz! Olyan vagy drágám, mint egy vadkanca! Erőteljes, makacs és minden ösztönödet előtérbe helyező!

-Látjátok?- nézett a két szolga felé.
- Próbál viselkedni, de a testére képtelen hatni! -nevetett fel.
-Na, majd én hatok rá, helyette! -préselte ki a szavakat magából, még mindig a nő nyakába simulva, majd hirtelen mozdulattal elővette tőrét a nadrágszíjából és elkezdett vele cikázni a nő testén.
Az éles fémmel különös mintákat rajzolt a csapzott testre, néhol megkarcolva őt, s minden egyes csepp vért kéjesen lenyalt a tőr éléről.
-Tetszik, ugye? -nézett rá aztán különös arckifejezéssel, élvezve, hogy minden mozdulatára a karjaiban tartott nő,  vad és önkéntelen reakciói a két testes szolgát is megrázzák. Ekkor a szeméremdombja felé húzta a tőr élét és Elza kisajkait kezdte tárogatni vele. Az megvonaglott a hideg fém érzetére a kényes ponton, s a férfi tőréről a csuklójáig csöpögött a nedve, mire az vészjósló szemmel és gonosz vigyorral honorálta a heves reakcióit.
-Nem élvezhetsz el!- fordult felé hirtelen és szájon csókolta.
Elza ekkor egy mély hörgést engedett ki magából és a férfira nézett.
-Köszönöm, Uram! -mondta elcsukló hanggal. A férfi idegesen felnevetett.
-És még van kedve megköszönni!- mondta magának, majd határozottan megfogta az arcélét és a mellkasára húzta egy pillanat erejéig.
-Vigyétek most vissza! -mondta hirtelen hátat fordítva a nőnek és szó nélkül kiviharzott a kamrából.