El Condor Pasa

- Menjünk együtt, agachua testvér, mire Cuzcóba érünk, elmondom neked Liancha istennő történetét, te fújdogáld a sípod; tudod-e, hol lakik a hatalmas kondorkeselyű, agachua testvér, hát ő az Intipunku tetején, a ragyogó égbolt negyedik sipkája alatt, a hetedik sipka alatt van Intihuatama, a Nap tartóoszlopa, Liancha Diosa de Sol, a Nap Istennője arany birodalma, trónusán arannyal szegett lámabőr, lábai előtt rabszolgák néma, moccanatlan tengere, eleven testükön lépdel, nem palotája hideg kövén gyönyörű sarujában.
Történt pedig Montezuma halála után négy holdtöltényire, hogy portyázó conquistadorok elérték birodalmát:
- Itt várjatok!- parancsolta tucatnyi emberének Tornadero el Capitano az arannyal kivert, borsfából ácsolt hatalmas kapu előtt, amely titkos erőktől mozgatva kinyílt, csukódott, a kapitány végteleken folyosókon, félmeztelen, arany álarcos harcosok sorfalától vezetve elért Liancha istennő trónusához, csupasz kövön lépdelt, hiszen eleven testek szőnyegén csak Diosa de Sol taposhatott lábaira simuló sarujában.
Aki oly gyönyörű, oly fenséges, látványa lenyűgöző, tekintete parancsoló, fiatalságában oly szépséges szép, hogy Tornadero kapitány nem letérdelt, nem leborult, szinte leomlott ereje fogytán az Istennő lábai elé, hogy saruja pántjai között csókkal illethesse lábait; ő felemelte aranyozott nyelű korbácsát, e jelre a falból könnyű arany vértbe öltözött rabnők léptek elő, saruikkal földre szorították, megkötözték a rajongó mámorában magát megadó katonát.
Tornadero kapitány azelőtt Izabella udvarának kegyelt férfiaként mór rabnőkkel játszadozhatott, finom korbácsolással fűszerezve kéjeit, dámák fogadták ágyukba, térdet csak a királynőnek hajtott és most! Gúzsba kötve hever egy gyönyörű, hozzá képest gyermeklány Istennő trónusa előtt és nem tudja tekintetét elvonni Intihuatama mennyei csodájáról.
Iszonyú férfisikoly tört át extázisán, eszébe jutott tucat katonája a kapu előtt. Liancha Istennő gondolataiba lát:
- Harcosaim elfogták, palotámba hurcolták őket, az egyik már oltárkövemre feszítve jajgat, a porszemnyi, gyenge hím életéért nyüszít. Ara de Animador, a Lélek Oltárkövén.
- Könyörülj rajtuk, Istennő!
- Nem tehetem, néha láz és fejfájás veszi kedvemet istennői hatalmam gyakorlásától, naponta egy elevenen kivágott szív ereje majd meggyógyít. Dóminha Chingka most végzi a szertatást.
- Ily gyönyörű istennő hogyan lehet ennyire kegyetlen!- siratta katonáját a gúzskötésben vergődő férfi.
- Naponta egy katonádat áldozom gyógyulásomért, aki életben marad, rabszolgám lesz és megmérkőzik a Szent Labdajátékban harcosaimmal, ahol a vesztesek sorsa élvezni való kínhalál.
- Ó, Istennő, miért van mégis, hogy megkötözve lábainál és mennyei, varázslatos hangján ily kegyetlenségeket hallva nem gyűlöletet, nem vérszomjas bosszúvágyat, de rettegésben fogant lobbanó szerelmet érzek születni szívemben...
- Veled más a tervem, szerelmes spanyol lovag. Huszonhét chicha aranyból kiöntik szobromat, magaddal viszed országodba, bálványként imádhassátok Diosa de Solt! Már fortyog az üstben az arany.
- Köszönöm kegyelmét, bár szívem szerint lennék inkább rabszolgája, lábai alatt eleven szőnyeg, hogy láthassam, saruit érezhessem meztelen hátamon.
- Leszel hát rabszolgám és csak akkor szabadulsz, ha chichánként négy korbácsütésemet elviseled. Itt a trónusom és lábaim előtt, száznyolc korbácsütés. Négy csapásonként egy chicha arannyal töltik fel szobrom sablonját.
Meztelen fekszik Tornadero kapitány a hideg kövön, lesújt Istennő arany nyelű, arany szögecskékkel fonott lámabőr korbácsa. Talán rabszolga sorsából szabadulni sem kíván a kapitány, inkább élne gyönyörű rabtartója lábai alatt az idők végeztéig, mint rabnők és dámák kényeztetésében, mert olyan szerelmet még nem gyújtott lelkében senki, mint a Nap Istennője, kinek korbácsa nyomán forró vére a didergő kövekre patakzik:
- Nem bírom tovább!- Liancha sebes hátára dobja korbácsát:
- Maradt hét chicha arany. Csonka szobromat mégsem viheted távoli birodalmadba, imádott bálvány helyett gúny tárgya lennék! Büntetésed egyben jutalmad is: szerelmes szíved aranyba öntöm örök emlékedül. Ara de Animador már várja megkínzott testedet.
Azt regélik, jajszó nélkül viselte a kapitány, hogy Diosa de Sol elvégezze obszcidián tőrével a borzasztó szertartást, hiszen az Ő kezétől még a halált is hálával fogadta. Aranyba mártott szívét titkos kamrába rejtették, kivetett testét elragadta a legnagyobb kondorkeselyű és vitte a ragyogó égbolt negyedik sipkája alá, ott a hatalmas kondorkeselyű sziklafészke, el condor pasa.
Jól van, agachua testvér, megérkeztünk, falatozzunk tumbóban főtt cebichét. Amíg elkészül, mutatok valamit: egy diónyi arany szív, Corason Oro de Capitano. Intihuatama sziklás tövében találta századiziglen ősöm, mind elindult megkeresni Liancha Diosa de Sol palotáját, hiszen Ő az örök szépség és hatalom,a Nap Istennője, mind rabszolgái voltunk és leszünk. Világi dolgaim már elvégezvén én tudom, hogy eljutok a Naptól izzó égbolt hetedik sipkája alá!
Mielőtt indulok, játssz még a sípodon, agachua testvér!