Ha egyszer

Van egy álmom, ahol látom
Nekem mi a szerepem!
Szolga vagyok, nagyon fázom
Nincsen ruha testemen.

Rabként élek mindig félek
Mi lesz majd a jutalom?!
Vigyáznom kell hová lépek,
Nincsen cipő lábamon.

Földről eszek, mint egy állat,
Maradék az ételem!
Köpnek elém sűrű nyálat,
Jóízűn lefetyelem.

Korbács csattan, ostor suhint
Ég a testem, remegek!
Gazdám nevel újfent megint,
Mozdulati kecsesek.

Kikötöznek, úgy gyötörnek,
Mindenfélét megtesznek!
Szitokszavak özönlenek,
Nem jó szolga lelkemnek.

Szégyen jár át, undorító
Ami velem megesik!
Akaratot alakító,
Ahogy mindezt megteszik.

Szopok-, nyalok, becsicskulok,
Gombot varrnak mellemre!
Büntetésből majd okulok,
Csapnak százat fenekemre.

Viasz cseppen mindenhová,
Fejtől talpig szabadon!
Álom válik rémálommá,
Mindezt én hogy hagyhatom.

Sokkolóval érintenek,
Rajtam kényes részeket!
Sikoltozva énekelek,
Érthetetlen kérelmeket.

Ne bántsanak, hagyják abba,
Inkább bármit megteszek!
Testem zárják talpig vasba,
Láncon majd csak elleszek.

Munkát végzek, fizikait
Keményet és nehezet!
Büntetésemnek nyomait,
Marja só és csípi ecet.

Mégis mindig boldog vagyok,
Tekintetem is úgy ragyog!
Mert a szolgalét a boldogságom,
Szenvedésem meghálálom!