Aquilone - Hélia története 1.

Héliát ezen az oldalon ismertem meg sok sok évvel ezelőtt. (amennyiben most is van ilyen reg az oldalon, az nem azonos vele, csak névrokonság) Találkoztunk, beszélgettünk, megkötöztem, vasra vertem és természetesen keményen kiéltem fétisemet a pici lábain. Imádtam a talpait és húsos nagylábujjait és nézni amikor elélvez a kezem alatt.
Egy nap eltűnt. Külföldre ment. Aztán évekkel később visszajött, de nem jelentkezett, csak sokára tudtam meg, hogy újra itthon van. Mérges lettem. Akkor született ez a történet, bosszúból. Sok személyes és valós vonatkozással, valós sub/mazo nőről formált főszereplővel. Mikor megmutattam Héliának, magára ismert, tetszett neki. Csupán két megjegyzést tett, ezeket, majd a végén leírom, ha kíváncsi rá valaki.:))
Persze ennek is sok éve már, de most úgy gondoltam közzé teszem, hátha van, aki számára érdekes lehet. A történet beleilleszkedik fantáziavilágomba és korábbi írásaimhoz is tartalmaz vonatkozásokat.
Úgy gondoltam részletekben közlöm, mivel terjedelmes írás és elég töményen fókuszál a lábakra, ami nyilván rétegérdeklődésre tart számot.
zé


Aquilone - Hélia története

prológ

Végre itt volt a jó idő. Az elmúlt hónap borongós esőzései után mindenkit felvidított az előbukkanó kora nyári nap. Kellemes szellő lengette a tetőteraszon álló pergola vászontetejét. Alatta a fonott fotelekben sziesztáztak az iroda dolgozói. A nők szüntelenül csacsogtak csiviteltek és nevetgéltek, mindenki talált indokot, hogy időről időre kiülhessen a levegőre. Kávéztak, beszélgettek volt, aki arisztokratikus eleganciával szívta valószínűtlenül vékony, ám annál hosszabb cigarettáját, mások rendületlenül szórták kioktató javaslataikat a mobiljukba megoldásként egy láthatatlan barát vagy barátnő vélt problémáira. Péntek volt, itt a hétvége, az idő csodás így mindenki boldognak látszott.
A férfi nézett ki a tetőkertre a nyithatatlan ablakon át. Odaszegezte a mezítlábas nők látványa. Szinte mindenki mezítláb járkált az irodában és a padlószőnyeges folyosón. Szoros kényelmetlen magas sarkú körömcipőiket az íróasztaluk alatt hagyták és élvezték csupasz lábuk frissítő szabadságát. Már három napja figyelte őket, de a hűvös időjárás miatt eddig harisnyában és kevésbé dekoltált öltözékben voltak. Ma viszont a napsütéssel szinte varázsütésre eltűnt róluk a ruha és a harisnya is. Az új irodarész kialakítása a végéhez közeledett. Egyetlen üvegajtó választotta el a folyosón a nyüzsgő régi és a még néptelen új részt. Amint átnézett az üvegajtón egy villanás erejéig, mintha egy ismerőst látott volna a teraszra lépni. Tekintetét ismét a tetőkertre vetette és figyelte, ahogy a nő leül és a többiekhez hasonló csupasz lábait felteszi a szemközti székre. Ez tényleg ő, legalábbis a pici lábak nagyon ismerősnek tűntek. Agyába villantak a képek a beszélgetéseikről. A nőt a neten ismerte meg egy s/m portálon. Többször találkoztak és beszélgettek, néhány alkalommal pedig még meg is kötözhette vagy bilincsbe verhette, de komolyabb játékra nem került sor közöttük.
Egyetlen kattintás a notebookon és az üvegajtó mágnese kattanva szabadon engedte a szárnyat. A férfi átlépett a lakott részre és közelebb ment a teraszajtóhoz, hogy jobban szemügyre vehesse a nőt és megbizonyosodjon róla, hogy valóban jól látta e az imént. A nő mosolyogva, jókedvűen telefonált. Lába még mindig a széken. Keresztbe vetett fehér lábfejeit ide-oda tekergette, pirosra lakkozott körmű lábujjait pedig hol szétnyitotta, hol pedig a levegőt markolászva mozgatta. Telefonálás közben többször is felé fordult és most már egyértelmű, hogy jól látta, ő volt az. Hallotta a nő kacagását. Régen is mindig derűs volt és jókat kacagott. Elgondolkodott rajta, hogy a körülötte ülő kollegái közül hányan ismerik a titkát, hányan tudnak a benne lakozó perverz szubmisszívitásról. Érezte, ahogy a férfiassága egyre merevebb lesz. Arra gondolt, amikor masszírozta a nő lábait, érintette a melleit, amikor megkötözve pofon vágta és ő megszeppenve tűrte a kínzását. Azt mondta külföldre ment a vanila férje után, ezért szakadt meg a kapcsolat. Most azonban egyáltalán nem volt külföldön, nagyon is itt volt előtte a maga hús vér valójában. Hirtelen mérges lett rá, be akarta pótolni mindazt, amit akkor elszalasztottak valóra váltani azt, ami akkor megszakadt. Sok mindent terveztek, a nő kíváncsi volt, nyitott, bevállalós és együttműködő. Mégis eltűnt és nem jelentkezett többé. Amint ezen pörgött, haragja örömmé változott. Elhatározta, hogy a dolog jó oldalát nézi. Lényeg, hogy a nő itt van, ismeri a vágyait, tudja, hogy alárendelt és mazochista beállítottságú. Magának akarta. Birtokolni, megkínozni, kiélvezni. Bosszút állni az elvesztegetett időért és lehetőségekért. Mindennel rendelkezett, hogy ezt megtehesse, a kiszemelt prédának nem volt esélye ellene. Visszament a szerverszobába, ahol a biztonsági rendszer programozását végezte. Lecsukta a laptopot, összeszedte a papírjait és bezárt. Még egy utolsó pillantást vetett a teraszra, ahol Ő még mindig telefonált. A terve készen volt. Nemsokára az övé lesz. A nő még nem tudta, hogy a sorsa megpecsételődött.


1. elfogás

A mélygarázsban várakozott. Az elmúlt időszakot megfigyeléssel töltötte. A nő mindennap 16:40 és 16:55 között jött le, mindig egyedül és beszállt a mindig ugyanott álló fekete Vectrájába. Eltűnődött, hogy minek egy ilyen pici nőnek egy ekkora autó. A cégek hülyék, konstatálta. Az autó a cég nevének három betűjét viselte a rendszámán, mögötte pedig a 16-os számot. A parkolóhely fix volt a sarokban. Már tegnap vinni akarta a nőt, de valamilyen érthetetlen okból az autó máshol állt. Biztosra akart menni, és feleslegesen nem kockáztatni. Már nagyon vágyott a nőre és a tenyere is jócskán viszketett egy kiadós verés után, de egy nap vágyakozás ér annyit, hogy ne bukjon le. A biztonsági rendszert ismerte, így inkognitóban fantomként járkált ki be az irodaházból. Saját autóját a nyilvános parkoló részen hagyta egy szinttel feljebb, majd holnap reggel eljön érte, ha a nő már a foglya lesz. Most egy oszlop mögött rejtőzött és várta a prédáját. Hétköznapi öltözék semmi feltűnő, semmi figyelemfelkeltő, semmi, ami emlékeztethetne rá. Egyetlen szokatlan dolog a fekete bőrkesztyű volt, így nyáron, de ezt az alagsor magányában már senki sem láthatta. Aki pedig majd igen, az már nem számított.
Mindezek ellenére nem volt nyugodt. A vadászat izgalma, a várakozás vagy talán csak a nő után érzet izgatott vágyakozás, de homloka gyöngyözött a verejtéktől és a keze is reszketett egy picit. Ránézett és elmosolyodott. Adrenalin. Az sosem rossz. Minden rendben lesz, nem sokára az övé lesz, és azt tesz majd vele, amit akar. 16:40. 16:41. 16:42. Még semmi. 16:43. Még mindig semmi. Tökéletes csend. 16:44 Most már bármikor jöhet. Sehol senki. Semmi mozgás. Minden rendben van. 16:45. Minden ideális. 16:46. Bimm bamm. Ez a lift. Itt van. Kinyílik az ajtó. Ő az. Ott van, de nem egyedül. Bassza meg. Lehet, hogy megint várnia kell egy napot? Az a hülye fasz biztonsági őr van vele a recepcióról. Emlékezett rá, hogy akkor is utálta, amikor programozni járt fel. Fontoskodó tenyérbe mászó képű fickó, az a fajta, aki állandó késztetést érez arra, hogy folyamatosan pofázzon, ráadásul baromságokat. Most is járt a szája. Bár nem hallotta miről beszél, de hallatlanban is kedve lett volna lekarmolni magát, ha rágondolt, mi a faszt csacsizik a nőnek. Az kedvesen mosolygott, de látszott rajta, hogy kurvára nem érdekli és már nagyon mehetnéke van. - Kibaszott köcsög, takarodj már a picsába! – mondta magának alig hallhatóan. A nő egyre távolabb húzódott, az őr meg búcsúzkodni látszott, de egyértelműen élvezte a nő társaságát és szívesen legeltette a szemét a nyári blúz kivágásában felsejlő kebleken.
Végre elköszöntek. Az őr a lift felé fordult, a nő pedig megindult a kocsi felé, a garázsban visszhangzott papucsának csattogása a talpain. A férfi érezte a merevedését. Ha időben elviszi a lift azt a hülye fasz őrt, megnyeri a csatát, ha késik és a nő eléri az autót, lőttek a mai napnak. Még egyetlen alkalommal sem látta, hogy lejött volna valaki a nővel ezelőtt, csak ma, éppen most, amikor el akarta rabolni. Úgy néz ki valaki a védelmébe vette és nem akarja, hogy rabszolga legyen. A kérdés az volt, hogy a védőangyal vagy a démon lesz az erősebb. A lift ismét kinyílt, az őr belépett, a nő már az autó előtt járt. Az őr most fordult meg az ajtóban és megnyomta a gombot, éppen szembe nézett vele. Még nem indulhat. A nő az autója mellett pöcsöl a táskájával. A liftajtó lassan csukódott, eltakarva előle az őr arcát. Egy másodperc volt eldönteni menjen e vagy se. A nő egy lábon egyensúlyozva, a felhúzott térdén matatott a táskájában. Megtalálta a kulcsot. A férfi úgy döntött nem vár tovább. Nyugalmat színlelve indult az autó felé, de sietnie kellett, ha megindul az auto már nem tud beszállni és észrevétlen maradni, ráadásul a nő is meg fogja látni. A nő beszállt, még néhány lépés. Nem látta a felé közeledő férfit. Biztonsági öv be, már csak a slusszkulcs volt hátra. A férfi lendületesen az anyósüléshez került. Teketória nélkül kirántotta az ajtót és bepattant. A nőt váratlanul érte a betolakodó. Látszott rajta, hogy nem számított rá. Kezében megállt a mozdulat és vele a kulcs is. Már épp szólt volna, mikor beugrott benne a felismerés. A férfi biztosra ment, mielőtt az áldozat megszólalhatott volna belemarkolt a hajába, durván rátekerte a csuklójára és hátraszegte a fejét. Jobb kezével pedig a nő álla alá nyomta a felturbózott sokkolót. A kütyü tompán zizegett. Kék villám cikázott a nyirkos bőrön. A nő egy elfojtott halk sikolyt hallatott, mielőtt nyaka kitekeredett és állkapcsa összezárt. Fogai kocogni kezdtek és halk búgás közben finom nyálpermetet sziszeget fényes ajkain. A kocogás abbamaradt, fogai csikorogva vicsorítottak, ahogy görcsbe rándult nyaka és álla megmerevedett. A kínos grimasz eltorzította szép arcát, fehér fogai szegletében vér szivárgott elharapott nyelvéből. A férfi még járatta a sokkolót egy kicsit, hogy a szájzár tökéletes legyen és áldozata biztosan ne tudjon megszólalni ill segítségért kiáltani. Minden terv szerint haladt, a nő abszolút meglepett és már néma, már csak mozdulatlanná kellett tennie és viheti is. A kínlódó, zombiként darabosan, koordinálatlanul kapálózó, rángó testet a hajánál fogva előre döntötte és a sokkolót ezúttal a gerinc tövéhez illesztette. Ismét megnyomta a gombot. A nő teste akkorát ugrott az ülésben, hogy fejét beütötte a tetőkárpitba. A férfi érezte, ahogy a test egyre homorúbban feszül hátra. Alig bírta kordában tartani, még szerencse, hogy a nő apró termetű, így el tudott bánni vele. Csak ütemes tompa nyögdécseléseket hallatott, ennél többet képtelen volt kipréselni magából. Groteszkül nézett ki, ahogy félrebillent feje tágra nyílt, fennakadt szemmel, torzan vicsorogva rángatózott. A nyári meleg a sokkoló barátja, az izzadtság jól vezette az áramot. A gerince jól halhatóan recsegett, ahogy a ránduló izmai kicsavarták a csigolyákat. Keze még mindig markolta a slusszkulcsot, de tehetetlen suta végtagnak látszott csak, ahogy a görcs valószínűtlen pozitúrába kényszerítette. A felspécizett sokkoló nem adott esélyt a testnek. Kíméletlenül megkínozta és gyötrelmes mozgásképtelenségre kárhoztatta. A férfi elégedett volt az eredménnyel. A nőt sikerült csendben hatástalanítani és némán, mozdulatlanul tartani. Egy erőteljes mozdulattal áthúzta a félájult testet az anyósülésre. Alig bírta a merev, görcsben álló lábakat kirángatni a kormány alól és behajtogatni az ülés elé. Futó pillantással konstatálta, hogy dulakodás közben az egyik lábról lekerült a papucs. Egy lüktetés az ágyékában, de most nem volt idő mélázni. Bekötötte a foglyot az övvel és lehajtotta a napellenzőt. Körbe nézett a garázsban. Sehol senki, a parkoló csendes volt. Nem keltett feltűnést. Mikor be akart ülni a másik oldalra, meglátta, hogy egy folt van az ülés bőrkárpitján. - Bassza meg! Behugyozott ez a hülye kurva! – futott át az agyán ingerülten. Gyorsan megkerülte az autót és kitépett egy darab rongyot a nő hosszú fehér bodros szoknyájából. Közben rosszalló pillantást vetett a kifejezéstelen arcra.
– Kibaszott hugyos ribanc vagy, tudsz róla? – kérdezte inkább költőien, mintsem válaszra várva – Dehogy tudsz! Azt sem tudod mi a fasz történik veled, igaz?! – válaszolta magának az ájult nő helyett. A tépett ronggyal felitatta a kicsurrant vizeletet. A fogoly szerencsére jó nőhöz híven mielőtt haza indult volna elintézte a toalettjét, azaz, elment pisilni, így a sokkolás során csak nagyon kevés vizeletet eresztett, de azért ez is bosszantó volt, izgalmasan bosszantó.
Végre beülhetett, napszemüveg fel, napellenző le, indított, kézifék
– Ezt nem hiszem el! Minden tiszta húgy. - káromkodott hangosan. Amikor a nőt áthúzta a másik oldalra összekente az egész boxot a kiszivárgott vizelet. Gondosan megtisztogatott mindent, aztán ellenállhatatlan vágyat érzett az iránt, hogy megpofozza a nőt. Lehúzta a kesztyűjét, hogy érezze a bőr érintését, ismét megfogta a haját maga felé fordította a még mindig masszívan vicsorító merev arcot, és lekevert neki egy kurva nagy pofont. Aztán még egyet. Bár a nő tudomást sem vett sem a megalázásról, sem a fájdalomról, azért nagyon jólesett.
– Fogod te még érezni is – közölte vele. Hátramenetbe kapcsolt és kitolatott.
A kamera hibátlanul leolvasta a rendszámot mire a sorompó engedelmesen kinyílt. A házból kihajtva napsütés fogadta. Az utca forgalma észrevétlenül elnyelte az autót és benne foglyot és fogvatartót. Pulzusa lassan normalizálódott és a klíma hatására a verejték is felszáradt homlokáról. Egyre komfortosabban érezte magát. Megvan, amiért idejött. Most már nincs stressz, átadhatja magát az élvezeteknek. Kellemes szórakozásnak néz elébe az elkövetkezendő napokban.
Eltűnődött rajta, hogy a démon mégiscsak meggyőzte az angyalt. A nő sorsa mégis csak a rabszolgaság volt. Tudta ezt, csak egy pillanatra ingott meg benne. Jókedvűen érkezett meg a házhoz. Az automata kapu kinyílt, ahogy a garázs ajtó is. Begördült az Opel-el, majd minden bezárult mögöttük.

folyt. köv.