Csodás panoráma és más események (2)

Ahogy felnéztem, azt láttam, hogy a két srác egymás mellett állva, de már nem „állva”, megrökönyödve kimeredt szemekkel nézi, hogy a társukat, barátjukat hasra vágom és karjait hátul összefogva megkötözöm. Jó ideig nem is szólaltak meg, csak néztek meredten.
Én meg őket. Róluk még nem ejtettem szót, így most megteszem. Aki előttem a pokrócomon hason feküdt megkötözve, az nem volt a legmagasabb. De nem is a legalacsonyabb. Olyan átlagos magasságú srác volt, mint a mostani srácok, de viszont eléggé vékony, mindenhol szőrös, és izmos srác volt. Fekete fanszőrzettel és fekete hajjal.
A két srác közül, a magasabb, jó fejjel volt magasabb a társainál, de testesebb is, kevésbé izmos, inkább kicsit pocakos volt, barna hajjal és igen kicsi, ritkás barna színű fanszőrzettel rendelkezett. A harmadik srác volt a legalacsonyabb, ő szőke volt, de csupasz „csiga”, sehol nem látszott rajta semennyi szőrzet sem a haján kívül. Ő is izmos volt, jó testalkatú.
A legmagasabb srác tért magához leghamarabb és rám kiáltott:
- Mit képzelsz magadról, ki vagy? Hogy mered hasra vágni és hátrakötözni a kezeit. – kezdte, de hangja remegett a felháborodástól s így folytatta: - Azonnal engedd el, különben…- folytatta, de nem tudta befejezni, mert közbevágtam:
- Mert különben mi lesz? Megtámadtok, ti is összekötöztök és utána mi lesz? Van tervetek, mert nekem van, hogy mit teszek először a barátotokkal, majd utána veletek is! – szóltam határozottan, majd így folytattam:
- Térdre, ráültök a sarkatokra s úgy sassoljátok mit teszek, de egy hang nélkül! Amelyiktek megszólal, tiltakozni mer, vagy csak megszólal, az lesz a következő! Megértve? Itt és most csak egy valaki tiktakozhat, de az még nem tette meg! – tettem hozzá és a srácra mutattam, aki hasalt, de rázta a fejét és ennyit mondott csak:
- Dehogy is tiltakozom, inkább érdeklődve várom, hogy mit teszel velem. Tedd, amit elterveztél! – szólított fel cselekvésre.
- Rendben, szólj, ha már nem tetszik, amit teszek, megértve szolga? – kérdeztem meg.
- Igenis, Uram! Ugye így kell válaszolnom? – kérdezte most meg ő engemet.
- Igen, jól tudod. – nyugtáztam és felkapva a mellettünk lévő papucsomat azzal rásóztam mind a két szépen domborodó, szőrös és izgató cipójára egyet-egyet.
A srác kissé felnyögött erre, de nem túl hangosan, majd kussolt tovább s várta mi fog még történni. Nem is kellett sokáig várnia, mert megkérdeztem tőle:
- Voltál már ilyen helyzetben?
- Igen, Uram, egyszer. Játszottunk a koleszben, ahol voltak felsőbb évesek is. Az egyik igen domináns volt s kiderült, hogy az is. DOM. Ő parancsolt ott, sok mindent megtetetett velünk, sőt a végén ki kellett vernünk valamelyik társunk faszát, amit előtte leszoptunk, majd egy másik meg is kúrt ott a többiek előtt. – válaszolta.
- És élvezted? Szeretnél hasonlót átélni? – firtattam.
- Itt és most? Én benne lennék, de a barátaimról nem tudom elképzelni ugyanezt. – szólt határozottan.
- Azt hagyd meg nekik, majd maguk eldöntik! – torkoltam le a srácot, de közben az egyik ujjammal már benne is jártam, meg is ujjaztam közben. Mivel élvezte, ficánkolt közben, így hamarosan már két ujjal jártam benne, és közben a szabad kezemmel, tenyeremmel csapkodtam a kívánatosan domború, de szőrös seggét.
Majd felnéztem a két srácra, akik ott térdeltek mellettünk, elámulva, tátott szájjal hallgatták az elhangzottakat. Ámultak és bámultak, de nem nyilvánítottak véleményt még, igaz nem is kérdeztem meg őket. A hasán fekvő srácot még ujjaztam egy ideig és közben megjegyeztem:
- Nagyon szűk vagy és nem akarom, hogy nagyon fájjon, mikor beléd hatolok, ezért ujjazlak ennyi ideig. Ez tágít s megkönnyíti majd a behatolásomat is.
- Igenis, Uram, tedd csak, ameddig jónak találod, de ha elfáradtak az ujjaid, a társaim segítenek Neked, teszik helyetted. Ugye srácok? – fordult azokhoz kérdőn.
Azok csak hümmögtek, de szóval nem válaszoltak, de nem is mozdultak meg. Így én kérdeztem meg őket, hogy melyikük váltana fel?
Gyorsan egymásra néztek, s végül a magasabb mozdult meg, hajolt közelebb a földön hasaló társához s tétován nyújtotta előre a kezét, kinyújtva a mutatóujját. Megfogtam s kihúzva a saját ujjaimat a srácból, a helyére bevezettem a magasabb srác kinyújtott mutatóujját. Nem tartotta mereven, így bebicsaklott, meggörbült és így nem ment be a kihúzottak helyére.
- Tartsd kicsit merevebben! - szóltam rá és ráfogtam az ujjára, hogy ne tudja behajlítani s úgy dugtam most bele a hasaló srácba. Az feljajdult, mert a magasabb srác körme felsérthette belül.
- Óvatosabban hékás! Ne okozz sérülést! Az fájdalmas lesz s nem kellemes és kéjes!
Hagytam egy ideig gyakorolja az ujjazást a mutatóujjával, majd odanyúlva megfogtam s kicsit megtekertem a mutatóujját maga körül ide-oda. A hasaló srác felnyögött, de nem a kíntól, hanem a kéjtől. A magasabb srác elmosolyodott, majd önmagától is kezdte tekergetni a mutatóujját a hasalóban, nem csak ki- és behúzni, de dugattyúzni is benne.
Ez alatt a másik, ott térdelő srác, a szőke csupasz csiga csak térdelt megmerevedve, megmozdulni sem mert. Az mutatta csak, hogy él és ott van, hogy kicsit hintázott a térdein.
Az is jól látszott, hogy őt nem zavarta, de nem is ingerli fel ez a látvány, ezért rászóltam:
- Hasznossá tehetnéd magadat! Ott, a rét távolabbi részén láttam csalánt. Jól tennéd, ha elmennél és hoznál egy csokorral, hogy valami hasznodat lássuk, ha már itt vagy!
- Én, így? – mutatott végig magán és kérdőn.
- Persze, hogy így. Talán pár madárka majd megnéz fentről, de gyorsan tovább is repül, mert túl nagy csupasz „hernyó” vagy nekik. Nem fognak akarni kikezdeni veled. – incselkedtem vele.
Kicsit tétovázott, de mikor oda akartam nyúlni, megfogni a löttyedt farkát, elhúzódott, lassan felállt és elsétált arra, amerre mutattam. Utána néztem, jól mozgott. Megállapítottam, hogy kevés kis szőr sokat javítana a látványán, de az így is tetszetős, formás popóján.
Majd visszafordultam a közelemben lévőkhöz, ránézve a magasabb srácra megkérdeztem tőle:
- Akarod kezdeni, megtenni vele? – mutattam a hason fekvőre, annak ánuszára.
- Nem, nem, Uram! Meghagyom Neked ezt. – jelentette ki tiltakozva, majd hozzátette: - Őt nem várjuk meg a csaláncsokorral? – célzott az elment szőkére.
- Nem. Majd ha visszaér azt fogja látni, amit akkor még lehet. – nyugtattam meg a srácot és újra párszor megsimogattam, de rá is csaptam a formás, szőrös, kerek és kívánatos popóira.
Már éppen nekikészülődtem, fölé hajolva belehatoltam hason fekvőbe, mikor zajt hallottunk és közeledő hangokat egy ismeretlen sráctól:
- Csak ne húzd itt nekem a csíkot! Jól vagy így is, menj csak előttem, s ne nézz hátra, mert jön a farkas és ezzel a csaláncsomóval nagyot húz a hátadra, de nem csak a hátadra, hanem megcirógatja azzal a lábaid közét is úgy, hogy még elől a farkadra is jusson a csaláncsípésből!
- Megyek már, ne sürgess! Nem tudok gyorsabban lépkedni így mezítláb. Nem vagyok hozzászokva az ilyen járáshoz és szúr is ez a frissen levágott fű. –hallatszott, de már a harmadik, alacsony srácunktól.
Végre a domb hajlatából lassan kiemelkedtek, feltűntek a beszélgetők, ahogyan közeledtek felénk. Először csak a fejüket, majd a testük felső részét lehetett látni, de végül már teljes életnagyságban is őket.

(folyt. köv.)