Szolgálat a pincés háznál. 4.rész.

Miután jól megbaszott az Úrnőm, felvetette velem a hátizsákomat, majd négykézláb, fogva a pórázomat átvezetett két szobán keresztül egy harmadikba, mely bdsm stúdiónak volt berendezve. Azonnal feltűnt, hogy a szolga lány egy ketrecben ücsörgött, amit magára zárt. A szobában volt deres, fenekelőpad, andrás-kereszt, kaloda, két ketrec, számos pálca, bot, ostor, lovaglópálca, maszkok, dildók, fenékkampók, bilincsek, tűkerekek, szóval minden, ami egy szolga kínzásához kell. Engem az Úrnő a fenekelőpadra bilincselt és egy vékonyabb pálcával elkezdett verni. Negyven ütés után egy lovaglópálcával vert tovább, abból is nagyjából ugyanennyit adott, majd a hátizsákomhoz ment és kivette onnan a nagy, vastag bőrostoromat és azzal vert tovább. A bőrostor szokásához híven hatalmasakat csattant a szolganadrágomon, amit az Úrnő nagyon élvezett, sokszor felnevetett ugyanis. Ebből olyan száz ütést kaptam.

-ez volt a bemelegítésed szolga!

-köszönöm Úrnőm!

-este aztán rendesen el leszel verve, ne félj!

-előre is köszönöm Úrnőm!

-jobb is, hogy előre megköszönöd, mert este nem biztos, hogy meg fogsz tudni szólalni a verés után!

Erre nem tudtam mit mondjak. Az Úrnő odajött a fenekelőpadhoz, a derekamnál kioldotta a szíjakat, lehúzta a szolga nadrágomat, majd az egyik fiókból egy nagy gömbű fenékkampót vett ki, bekente sikosítóval, majd elölről feldugta a seggembe. Ezután teljesen kioldozott, én felhúztam a nadrágomat majd odavezetett a verőeszközökhöz és az esti verésemhez kezdte kiválasztani a különböző alkalmatosságokat, melyeket a két karomba helyezett. Három nagy pálcát választott ki, különböző vastagokat, majd két vastag mogyórófa botot, két erős, nagyon kemény régi lovaglópálcát, egy tíz szálas bőrkorbácsot, egy nagyon hosszú bőrkorbácsot, azt az ostort, amivel a szolgálólányt verte el nemrég, két vékony lovaglóostort, egy vastag hajlított végű pálcát, mely nagyon bogos volt, egy bambusz botot egy bikacsököt és két hatalmas sjambokot.

Ezután ki kellett vennem a hátizsákom verőeszközeit és azt is a kezeimbe vennem. Magammal hoztam egy brutálisan nagy bikacsököt, egy nagyon kemény cirkuszi pálcát, egy merev, ezért rettenetesen csípős lovaglópálcát, egy kutyakorbácsot, egy vélkony, régi bőrkorbácsot, egy vékonyabb bőrostort és egy rettenetes indiai pálcát, ami hamar ájulást tud okozni. Az Úrnő egy fekete zacskóban még belerakott pár fenékkampót, síkosítót, szájpecket, tűkereket, és dildót. Ezekkel a kezemben normálisan, tehát nem négykézláb kellett lemennem a lépcsőn és a pince bejáratához tettem az eszközöket. Közben az Úrnő kiengedte a szolgalányt is, aki szintén lejött a lépcsőn. Hozzá fordulva mondta az Úrnő:

-mutasd meg ennek a senkiházinak, hogy miként kell kipucolja a mercit és ha nem elég gyors, vagy ügyes korbácsold meg! Egy óra múlva ragyogjon, mert elit buliba kell mennünk. Azzal vissza is ment a lépcsőn.

A szolgalány megmutatta hogy kell kezelni a vízcsövet és megmutatta hol vannak a tisztítószerek, eszközök és a porszívó. Én neki láttam kívül, belül megmosni a nagy autót. Egyszercsak a szolgalány hozzám jött és arra kért, hogy fenekeljem el, méghozzá a nagy bikacsökömmel, mert az nagyon megtetszett neki. Mondtam, hogy most erre nincs időm, mert tényleg még sok a munka a mercin, de különben is én nem vagyok felhatalmazva arra, hogy elverjem őt és ezért biztos nagyon megbüntetnének.

-megbüntetnének? Kérdezett vissza a lány. Hát annál jobban úgysem tudnak, mint ahogy ma el fognak verni! Te egyáltalán tisztában vagy azzal, hogy ma este mennyire meg leszel verve? Tök mindegy mit csinálsz, ígyis-úgyis olyan verést kapsz, hogy életed végéig megemlegeted! Az Uram és az Úrnő nagyon szadista, azt élvezik, ha rettenetesen meg tudnak kínozni valakit. Szóval ne tarts a büntetéstől.

-jól van, akkor miután elmennek a buliba, elfenekellek.

-de a nagy bikacsököddel!

-azzal, ha úgy akarod.

-jó

Az autót vagy egy órát mostam, miközben az elvert fenekem lükögését és a különböző mozdulatoktól a fenékkampó mozgását élveztem. Igyekeztem, hogy a drága autó minden részét alaposan kitakarítsam, az ablakokat foltmentesen szárazra töröljem, a hűtés-fűtés rácsait is portalanítsam. Miközben dolgoztam a bilincseim és a nyakörvem láncai meg megcsörrentek, amit nagyon élveztem. Miután megmostam az autót, négykézláb felmentem az emeletre a nagy szobába jelenteni, hogy kész vagyok. Az Úrnő pórázomat megfogva és az Úr lejöttek velem, leellenőrízték a megmosott autót, majd kinyították a pince ajtaját és a fenekemet rugdosva leparancsoltak a lépcsőn. A szolgalány hozta a verőeszközöket.

A pince fantasztikus volt! Az egész ház alatt húzódott, tehát hatalmas volt. Az első része fel volt újítva, téglapadló borította és három terme volt. Jól kivilágították lámpákkal. Jobbra, közvetlenül a lépcső mellett egy ablaktalan cella volt, régi kövekkel és téglákkal kirakva, boltíves tetővel, hullámos döngölt földdel. A tetőről két fémbilincs lógott le lánccal és a szemközti falon is kéz-lábbilincsek sorakoztak.Dohos szaga volt és elképzeltem, ha itt leoltják a villanyt teljes a sötétség. Valahogy sejtettem, hogy ide is be leszek zárva. A következő cella nagyobb volt, rácsos ablakkal, ennek már téglából rakták ki az alját és sok tárgy volt itt, amolyan raktárként szolgált. A harmadik cella is ablakos volt, teljesen üresen. Az első rész után jött a pince nagyobbik fele. Ez teljesen lenyűgözött. Csak oldalt volt két rácsos ablaka és a pince végén még kettő. Mindhárom rétegesen vastagon pókhálós volt, néhány tégla ki is volt esve itt, ott. Félhomály uralta a második részt. A döngölt föld nagyon hullámos volt, tele fadarabokkal, nagyon mocskos rongyokkal, téglákkal, de műanyag flakon, néhány vasdarab és műanyag vezeték darabok, drótok is heverésztek itt-ott. Látszott, hogy ez a pince évtízedek óta elhanyagolt, ki tudja mikor, kik dobálták szét a tárgyaikat?

A második szakasz első felében két régi téglarakás volt, jobbra meg valamikor egy elkerített rész lehetett, fa oszlopokkal és rácsos kerítéssel. A fa oszlopok még jól álltak, de a kerítés már hiányos, töredezett volt. Az oszlopok tetején kézbilincsek lógtak, egyébként meg minden rettenetesen poros, mocskos, pókhálós volt. A második szakasznak is volt két része, melyet egy boltíves téglafal választott ketté. Az első felében volt a téglarakás a faoszlopos rész, a második fele pedig egy hatalmas, szabad felület volt, egy régi asztallal és két székkel, oldalt három fém vödörrel, meg egy nagy műanyag hordóval. A boltív és a fal között sűrű, fekete pókáló rétegek voltak, nagy felületen. A boltívtől balra volt a második rácsos ablak és felette egy teljesen rozsdás cső, ami végig ment a tető alatt. Ebből a csőből egy másik vált le az ablak mellett és a földbe ment. Csakhogy a felső része annyira el volt rozsdásodva, hogy kilyukadt és csepegett belőle a szennylé. Tipikusan szennylé szagot árasztott, ami egy tömör szag, pont olyan, mint amikor nyáron elmegyünk egy kanális mellett. Ez a szag elárasztotta a pince második részét. A kifolyt szennyvíz is már régóta csepeghetett, mert ahol földet ért, ott egy magasabb dombot képzett és kis medenceszerű tárolókat, ami fokozatosan hosszan folyt a pincében. Olyan volt mint egy cseppkőbarlangban kialakult rész. Közvetlenül a lecsöpögő szennyvíz mellett a domb tetején kampók és bilincsek álltak ki a falból.

-itt fogsz aludni a sáros vízbe kibilincselve szolga, itt lehűtheted majd a dagadtra vert lángoló seggedet! –mondta az Úrnő

Ettől a kijelentéstől azonnal felállt a farkam. Álmodni sem mertem ilyen csodás helyről, ahol vastag por, pókhálló, döngölt föld, szemét, sáros lé, valamint dohos és szennyvíz szag egyszerre jelen van. És ami ennyire tökéletes egy kemény veréshez!

-köszönöm szépen-válaszoltam

A kialakult domb és a fal között sok szemét volt régi ruhadarabok, nájlonzsákok, valami elbontott résznek a fadarabjai. Ezek is elég áporodott szagot bocsájtottak ki. A boltív alatt volt négy hosszú vas, kampóval a végükön. Az Úrnő a következőt mondta:

-na mi most elmegyünk a buliba, te meg a kinti téglarakásból építs ide egy nagyobb derest, a négy oldalához szúrd le ezeket a vasakat, hogy rá tudjunk majd kötözni a verésedhez.

-így lesz Úrnő!

Közben az Úr ráment a dombra, bemártotta a lábát a büdös, sáros lébe és megparancsolta, hogy nyaljam tisztára a talpát. Én odaadóan elkezdtem nyalni a csizmáját, a szennylének inkább állott víz íze volt, mint más, de azért marta a számat. Ekkor az Uram elővette a nemiszervét és a fejemre, meg a csizmájára pisilt, amit szintén lenyaltam. Miután kipisilte magát az Uram, odavezetett három fém vödörhöz, ami tele volt pisivel.

-ezekből ne igyál szolga, mert ezek másra kellenek. Most gyertek fel és hozzátok le azokat a pisiket, amikből ihatsz.

Felmentünk az emeletre, én persze négykézláb, pórázon vezetve az egyik fürdőbe, ahol négy pár gumis lovaglócsizma állt. Az egyik rózsaszín volt, a másik piros, a harmadik fekete, a negyedik barna.. Az Úrnő mutatta amit tudnom kellett:

-a rózsaszín csizmában a szolgalány pisije van, a pirosban az enyém, a feketében az uradé, a barna meg vegyes. Ezekből ihatsz egy hétig meg egyéb pisiből, vízet semmiképp.

-így lesz Úrnő!

A csizma pároknál az egyik tele volt, a másik pedig csak negyedig-félig. Ebből megértettem, hogy mindig majd cserélnem kell. A szolgálólány a saját vizeletét és az Úrnőjét vette kézbe, így nekem az Úr vizelete és a vegyes maradt. Ezeket levittük a pincébe és az asztalra tettük. Mivel már szomjas is voltam, ittam a rózsaszín csizmából, a fiatal és gyönyörű szolgalány kesernyés, de annál finomabb pisijéből.

folytatása következik