Kínzó magány

Egy nem tervezett iromány.... Azt mondják ezek szoktak a legjobban sikerülni, hát vannak kétségeim...

Szombat délután van. A mai ebédemet a kis rózsaszín cica tálamból fogyasztottam el amolyan önszorgalomból. Ha már cicatál gondoltam megadom a módját. Előkerült a combfix, a combig érő piros lakk csizma, a mini szoknya és egy mondhatni kicsi 8 cm átmérőjű análdugó. Nem tudom mennyi köze volt a lelki fejlődésemhez ennek a nem feltétlen mindennapi tálalásnak, de a ketrec belém mart az biztos tehát élveztem. A helyemen voltam 20 percig ismét. Bolognai spagetti volt a menü kéz nélkül, mint egy jó cicus kilefetyeltem az utolsó falatig. Régebben ugyan rendes macska nedves tápot is fogyasztottam Úrnőm parancsára, amit ő élvezettel és azzal az izgatóan gúnyos kacajjal nézett végig, ez a feladat mostanában elmaradt és mondhatni hiányérzetem támadt. Miután elpusztítottam két lábra álltam és belenéztem a tükörbe. Ismét nem tudtam eldönteni, hogy undorodjak magamtól vagy húzzam ki magam büszkén, hogy igen ez vagyok én!

Fekszem a teraszon pálinkát kortyolok. Igen igen nem az elsőt... Hogy miért iszom? Amiért mindenki más. Hogy elviselhetőbbé tegyem nyomorúságos életemet. Mi lehet nyomorúságos a boldog szolga létben? Merülhet fel többekben a jogos kérdés. Maradjunk annyiban röviden tömören, hogy a végső összeroppanáshoz, önfeladáshoz, szabad akaratunk megszűnéséhez vezető rögös út és annak következményei.
.
Úrnőm nem foglalkozik velem mivel szerelmével tölti a hétvégét. Az Alfával van ameddig a béta várja, hogy csettintsenek neki és ugorhasson. Egy „Most” felkiáltású üzenet tudatja ilyenkor velem, hogy kuss a nevem ameddig nem utasít másra. Magányosnak érzem magam. Szeretnék szolgálni, de nem tehetem nincs rám szüksége. Lázad a lelkem. Legszívesebben az utcán megállítanék számomra szimpatikus embereket, nőket férfiakat, hogy ne haragudjon megtenné, hogy leköp felpofoz leszopat kinyalatja magát velem? Ahogy mondani szokták kortól nemtől testalkattól függetlenül. Persze ha lehunyom a szemem akkor nyilván vagy egy ízlésesen tökéletesre formázott domina jut eszembe talpig lakkban latexben vagy bőrben ostorral a kezében, vagy a másik oldalról egy 6-8 fős néger csapat, akik olyan mérettel és annyi spermával rendelkeznek, hogy még én is felsikítok fájdalmamban amikor ketten hárman akarják egyszerre a fenekembe tömni gyönyörűségüket, csurig töltik minden nyílásomat óránként háromszor és úgy adnak körbe egymás között, kicsit sem karcsú 80 kg-os testsúlyom ellenére mint egy rongybabát. A munkahelyemen találkozom a múltból nőkkel, akikkel viszonyom volt. Értetlenkedve állnak az előtt miért nem keresem őket. Mit mondhatnék? Itt vagyok erényövbe zárva? Szívem szerint azt mondanám: Gyere öklözz meg, hadd ömöljön végre belőlem a fehér nedű. Ugyan tudok csapolni akkor is, ha bennem van „kis” barátom, de az igazi magömlés akkor ér utol, ha fasz van bennem vagy ököl. Előbbihez eddig még sajnos csak „mű” formában volt szerencsém, de ami késik az jön mondja a MÁV. Ne félj nem marad mocskos a padló, élvezettel felszűrcsölöm az utolsó cseppig. Van férjed? Bemutatnál neki? Leszopnám, de ha megbaszna külön megköszönném. Beleírhatná az önéletrajzába, hogy ő volt az első, aki tele élvezte 30 éve praktizáló passzív férfi prostituáltakat megszégyenítően bejáratott popsim. Valószínű nem erre a válaszra számítanának tekintettel a múltban gondosan eljátszott másik énemre. Hogy ez kompenzáció harc és minden egyéb volt azt most hagyjuk is. Inkább csak lesütöm a fejem és elkullogok.

Gondolat elterelés gyanánt elkezdem nyomkodni a telefonomat. A facebook tökéletes arra, hogy úgy teljen el pár óra az életemből, hogy semmi értelmeset nem csináltam. Megynyitom. 107 ismerős. Ebből kb 90 releváns és 17 isten tudja kicsoda. Pornósztár, domina. És még vagy 30 oldal amit követek. Lakk Latex bőr csizma fétis oldal. Melegek biszexek travik nők. Azt hiszem el lehet képzelni a hírfolyamomat mennyire változatos. Nem hiszem, hogy sokan vannak akik elélveznek ha „kinyitják” a Facebookot (ahogy nagyanyám mondta a TV-re). Én lassan ezen a szinten vagyok. Hát nem terelődtek el teljesen a gondolataim mit ne mondjak. Mi jár a fejedben Gábor? Teszi fel a kérdést a rendszer. Hmmm. Az, hogy amikor Úrnőm legközelebb úgy dönt, hogy elnyomja rajtam a cigaretta csikket és olyan kegyes hozzám, hogy megkérdezi hova szeretném a sebeket, mert igen szokott ilyen kegyes lenni, akkor azt kérem majd, hogy a heréimen nyomja el. Nos. Az ismerőseim sem hiszem, hogy erre a gondolatra számítanának idővonalamon még akkor sem ha lassan de biztosan egyre többüknek nyílik fel a szeme velem kapcsolatban. Hát ennyit a terelésről.

Úgy érzem magam mint egy hisztis első osztályos kisgyerek, aki nem érti ha jelentkezik a feladatra miért nem szólítják fel? Inkább magamba nézek és elkezdek gondolkozni. Milyen a jó csicska? Hírtelen talán meg sem tudom fogalmazni, de szép lassan jönnek a válaszok a fejemben. A jó csicska nem kérdez nincs véleménye nem jelentkezik. Nincs akarata, vágya, pláne nincsenek elvárásai Úrnőjével szemben. A jó csicska bólogat feladatot teljesít és mindig rendelkezésre áll. Legyen az bevásárlás házi munka, fenyítés, vagy bármi más amire Úrnője úgy érzi használható. Az már csak szerencse kérdése hogy az én használatom esetleg egybe esik a vágyaimat. A jó csicska megköszöni, hogy egyáltalán szóba áll vele Istennője, nem felesel, nem méltatlankodik, nem követelőzik bármit kap örül és kussol. A nélkülözés a megvonás a magány ugyan úgy része szánalmas létemnek, mint az örömteli szolgálat. Akkor mégis mi a bajom? Nem vagyok elég jó csicska? Nem vagyok elég kitartó és elhivatott? De igen. Egyrészt azért, mert elköteleződtem Úrnőm felé, másrészt mert be kell valljam vágyom a szenvedésre, a megvonásra, a kontrollra még ha néha nehéz is túlélni. Leverem magamban a lázadást, arra gondolok, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy van, aki foglalkozik velem, van, akit szolgálhatok, akinek a kedvében járhatok. Elnyomok magamban minden negatív gondolatot és remegve várom a hétfőt amikor Úrnőm remélhetőleg hozzám szól. Talán lesz egy kis élménybeszámolóban is részem, a hétvégéről, amiben Úrnőm részletezi milyen is egy igazi férfivel tölteni az időt, amitől nyomorult szardarabom ágaskodni kezd és vadul lovagolva megszínesítve a hétvége eseményeit a saját kis fantáziámmal kiadhatja magából a felgyülemlett felesleget. Nekem ez jelenti a szexet. Édes kielégülést elöl s hátul egyaránt. Vágynék a 24/7 szolgálatra. A totális kontrollra. Viszont ez megvalósíthatatlan. Bontogattam szolgaként a szárnyaimat házasságban. Tönkretették a mindennapok problémái és az érzelmek. A fejemben talán egy olyan kép él erről, hogy Úrnőm és szerelme közös házában az alagsorban vagy pincében nekem kialakított nyirkos rideg sötét helyiségben tengődöm, amolyan valódi rabszolgaként. Amikor szükségük van rám megjelenek élvezettel elvégzem a rám szabott feladatot majd visszavonulok. Ott már a szabad akarat legkisebb csírája sem jelentkezik. Dolgozom szolgálok. Ebből áll az életem. Na de ez csak fantázia. Érzem ehhez kevés vagyok jelenleg, de talán ez lenne a végső cél. A teljes önállóság elvesztése.

Zsinórban 6x megyek reggel 5:30 ra dolgozni, szóval le kellene állni a piával, bár előző irományomban már kifejtettem a korán kelés előnyeit, ebben pedig a pálinkáét. A reggeli merevedés nagyrésze elmarad, kevesebb seb és lilulás lesz aznap. Amíg régen utáltam a reggeli műszakot mára már megváltás. Ez is a fejlődés és az átalakulás része. A ketrec napközben már már észrevehetetlen. Annyira megszoktam, hogy ülve pisilek, hogy természetesnek veszem, hogy mint a lányok én is leülök kis dolgom elvégzéséhez is. Nyilvános helyen a férfi wc-ben, olyan természetességgel megyek el a piszoár mellett, mintha sosem használtam volna.

Szóval a hétvége célja: edukatív jelleggel még mélyebbre süllyedni saját kis mocsaramban, méginkább ráébredni mire is vagyok alkalmas az életben, hogy hol van az én helyem. Lelkileg fejlődni még elhivatottabbá válni, méginkább megélni a feltétel nélküli alázat, kiszolgáltatottság, tárgyként kezelés, érzését, kibírni hétfőig, és bízni, vágyni reménykedni, hogy Úrnőm jövő héten is használni fog úgy és abban a formában, ahogyan abban ő örömét leli jelentsen ez bármit is. Épp oly hálásnak lenni neki akkor is ha magához rendel, hogy felpofozzon és leköpjön majd kirugdosson az ajtón 30 másodpercben, mint amikor egész nap foglalkoztat. De, hogy valami kézzel foghatóbb is legyen köztük: csinálok egy kellemes ám de nagyon alapos beöntést és megjáratom magamban kedvenc játékaim, legkedvesebb fiókom mélyéről édes fantáziák kíséretében. Igazi klasszikus nyári szombat délutáni program. Jelentkezzen aki mást szokott csinálni.

Nem kevés feladat, de van rá még időm és szerencsére pálinka is akad.