Emlékeim

A testem végig terült az ágyon. A meztelen, hófehér bőröm arra várt, hogy törődjenek vele. Éreztem a hűvös levegőt, de mégis forró voltam. Izgatott és várakozással teli.
Nem sok idő telt el ebben a várakozással teli hangulatban. Az arcomat a párnák közé fúrtam és érkezett is az első. Egymás után összesen öt ütés. A kezeim szabadon mozoghattak, de én mozdulatlan maradtam. Fejben közben mindent kikapcsoltam.
A bőrszálak végig kóstolták az egész testem – a hátam, a combjaim és a fenekem… Úgy éreztem, hogy minden ütés fejben eltávolít – a gondoktól, a fájdalomtól és emlékektől. Felszabadít. Olyan lehetek közben, aki azt érzi ami benne van, a valóságot. Érzi, hogy ember és hogy gyenge. És közben mégis erős, mert bírja az ütéseket. Állja a fájdalmat, amit mások talán sose bírnának.
De egy idő után már semmilyen gondolat nem volt. Kitisztított. Csak én voltam és a bőrpírom. De ez persze csak később tudatosult. Közben nem erre gondoltam. Minden ütés egyre beljebb hatolt. Be a lelkembe. Minden ütés elérte, hogy még őszintébb legyek magammal. Minden ütés elérte, hogy magamba nézzek. Az enyém volt a testem – végre. Csak rajtam múlt, mi történik. Nem érhetett olyan, amit én ne akartam volna. Ebben a helyzetben éreztem magam a legnagyobb biztonságban.
A végén a plug a fenekembe úgy csúszott be, mintha ez lenne a legtermészetesebb a világon. És ebben a világban az is volt. Nincs is természetesebb, mint megélni egy olyan vágyat, ami belülről fakad és ami a végén ad – és nem elvesz.
Azt hiszem, nem is a dominancia vonzó mindebben. Sokkal inkább az hogy valaki „erősebb”, „határozottabb” van fölöttem és gyakorolja a „hatalmás”, és mindezt ezt tőlem kapta. Nincs olyan, amit megtehetne anélkül, hogy én ne adnék rá engedélyt, ne egyeznék bele. Mert egy ilyen helyzetben ez számít. Ez is számít. Számít a véleményem. Számít a jóllétem. Egyetlen ütés sem történhet anélkül, hogy én ne akarnám.
Ezáltal sokkal inkább képes vagyok tudatában lenni önmagamnak és nemcsak sodródom az árral. Nem hagyom, hogy olyasvalaki uralkodjon rajtam, aki csak elvette ezt a privilégiumot. Én adom át neki – tudatosan. Mert át akarom adni. És ő ezért cserébe valami olyasmit ad nekem, ami által több lehetek. Jobban önmagam.