Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Diákmunka - 2. rész

Törölt felhasználó
2011. 11. 13. 20:02 | Megjelent: 876x
A terem ajtaja valahol a háta mögött lehet, a látóterén kívül esik. Nem láthatja kik jönnek be rajta, így a fülére hagyatkozott. Több lépés zaját is ki tudja venni: néhány lakkcipő és egy vagy két magassarkú. Ismerős, élces hang csendül fel – a háziúré:
Hölgyeim, Uraim, kérem, fáradjanak be a hármas cellába! Ez az új rab most érkezett, még betöretlen, mondhatni szűz. 20 éves, 184 cm magas, 75 kiló, kisportolt izomzata van, így erősen kötöttük meg…- a fő fények kialszanak, csörlők kezdenek el dolgozni, a szerkezet, amire ki van kötve lassan körbefordul - …egyéb adatok: fekete haj, kék szem, 43-as lábak, 21 és fél centis hímtag izgalmi állapotban. A fiú emellett heteroszexuális, borotvált és nem szűz. Kíván valaki ajánlatot tenni egy szeánszra?
A vendégek irányából halk suttogás és csevegés hallatszódik. Szabolcs immár szemben lógott az ajtóval, de erős fényű reflektorok vakították el két oldalról, így csak homályos alakokat látott. Egy izgatott, rekedt hang, egy férfié, fennhangon megszólal:
Hetet adok!
Én 10-et adok érte – mondta egy másik mélyebb, de fiatalabb hangú.
15! – hallatszik a háta mögül egy határozott női hang.
18! – reagált az előző.
A fiú soha nem érezte még magát ilyen helyzetben. Fel se fogta igazán, hogy mi történik vele… egyelőre. A háziúr közli, hogy a legmagasabb licit az első, mire a nyertes felajánlja a nőnek udvariasságból a kezdést.
Nem hinném, hogy zavarni fogjuk egymást – feleli hátborzongatóan kedélyes modorban.
Akkor kezdjetek Ti, de amíg enyém nem lesz, itt maradok nézni – jelenti ki az rekedtes hangú.
Szabolcs hátán és derekán végigfut a hideg. A gondolat miatt, hogy tárgyként beszélnek róla libabőrös lesz. Szeme fokozatosan szokja a fényt, már ki tud venni egy-két részletet, például a pezsgőspoharakat némely kézben. A szer hatása egyre jobban megy ki belőle, kezdi újra érezni izmait. Nekifeszül béklyóinak, amibe belehintázik a szerkezet.
Uraim, nekünk pedig ideje távoznunk – fordult a háziúr az ajtóban várakozó két alak felé – ha jól emlékszem színesbőrűt szeretnének. Azt hiszem, a 4-es cella elnyeri majd a tetszésüket – tereli ki őket nyájasan.
Kamramester! Az ügyfelek testérzékenyítést is kérnek. Hozd a lányt!
Mielőtt a terem vasajtaja becsapódna, egy fekete ruhás-maszkos, megtermett alak bevezet egy fiatal lányt a nyakörvére erősített kötélnél fogva. Szabolcsnak először engedelmes, meggyötört arca tűnik fel. – Megkínozhatták a rohadékok. – gondolta. Majdnem meztelen testét hálós, átlátszó topszerű ruha fedi, amiből mellbimbói kilógnak a lyukakon. Vékony tanga van rajta, meztelen talpain a tömlöc pora vékony, szürke réteget hagyott. Nagyon szép, tökéletes, vékony alakjához ideális közepes magasság társul, lábai is hosszúak és csinosak, mellei alkatához képest nagyok és formásak, arca bájos, de megviselt, lehorgasztott feje miatt előre bomló szőkés-barnás hajtincsei között zöld szemei szinte ragyognak. Bokáján és csuklóján szövetbilincs, utóbbit a Kamramester, miután bevezette, leveszi róla.
Munkára, különben tudod mi lesz!
A srác szeme már majdnem teljesen megszokta a rávilágító reflektorokat, látja, amint a három vendég leül egy hófehér kanapéra, egy alacsony, átlagos testalkatú nő, egy görnyedtebb alak és egy kövér. Tekintetét a közeledő lány és őre irányába kapja, már előtte is állnak, a kamramester erősen megfogja a karját és valamilyen injekciót szúr belé. Mielőtt ellenkezni próbálna már végzett is a behemót, a lány pedig – nem kis meglepetésére – elkezdi kigombolni alsógatyája sliccét. A fiú farka kicsúszik a résen és a golyókkal együtt magatehetetlenül a föld felé lóg. Valami kezd szétáradni az ereiben, már majdnem volt ereje ahhoz, hogy megpróbáljon kiszabadulni, de valahogy mégse teszi, inkább kellemes érzés keríti hatalmába. A lány síkosító olajt ken szét a tenyerén. Szabolcs észreveszi, hogy a nemrég felkapcsolt reflektorok megvilágítanak egy több méter átmérőjű tükröt, ami a terem bal falához van illesztve. Meglátja benne kifacsart, reménytelen helyzetét, de amit elsőre nem ért, teljesen merev farkát is. Egyáltalán nem érezte magát olyan hangulatban, hogy ilyesmire képes legyen, sőt mielőtt beadták neki az injekciót majdnem pánikroham tört rá. Rájön, hogy a fecskendő valamilyen vágykeltőt tartalmazhatott, és még ki tudja mit, amit egyelőre nem érez. A lány elkezdi félénken húzogatni olajos kezét Szabolcs szerszámán, aki próbál minden hangot magában tartani.
Gyerünk szajha! A golyóit is! – parancsol rá a kanapén ülő nő.
A lány megijed és gyorsan elkezdi a fiú heréit is masszírozni, másik keze továbbra is föl-le mozog, fejét próbálja a fiú ágyékától a lehető legmesszebb tartani.
Talán félsz tőle, te kis szuka? Vedd a szádba! – utasítja a kövér.
A lány arcára egyszerre ül ki dac és undor, nem emeli közelebb a száját:
Erre nem kényszeríthettek! Nem tehetitek! – kiáltja kétségbeesetten és hátrálni kezd.
A nő biccent a kamramesternek, aki kihúz egy vékony nádpálcát az övéből és megindul a parancsmegtagadó felé. A lány ijedten hátrálni kezd, tekintetét nem veszi le a behemótról, miközben feléje közeledik, a mögötte lévő teret a kezével és a lábával tapogatva hátrál. Végül falat ér, összekucorodik és karjait maga elé tartva próbál meg védekezni. A kamramester megragadja és várakozva néz vissza a kuncsaftokra.
Annak idején a bentlakásos iskolába tudtuk, hogyan kell megfegyelmezni a neveletlen kölyköket – mondja a rekedtes hang gazdája miközben nehezen feltápászkodik – ráhúztunk párat az ujjaikra. Én személy szerint ezt mindig enyhének tartottam. Ha én vigyáztam éjszaka egyedüli felnőttként a sok semmirekellőre tudnom kellett rendet tartani. – a behemót lehasaltatja a földre a lányt, lábait pedig valamilyen fektetett kalodaszerű lyukas asztalon átdugja és rögzíti. A görnyedt alak odaér a lány mellé, lefelé néz a riadt arcra. Csak ekkor látja mindkét fogoly, hogy legalább egy 70 éves vénember az. Arcát ráncok borítják, lilás száját időnként kéjenc módon körbenyalja, ujjaival pedig lassan lépeget az asztalon a lány védtelen, plafonra meredő talpai felé.
Volt egy ilyen forma diáklányom. Ő is szeretett gúnyolódni velem, szófogadatlan volt, akárcsak te. – az öreg csontos ujjaival hosszú körmén elsétált a lány lábujjaiig, amik porosan pihentek az asztalon – nemhogy nem húzott a szabályzat szerint harisnyát, de felrakta velem szemben az asztalra a pucér lábát. Azt mondta nyáron szeret mezítláb lenni, de én tudtam, hogy csak belőlem akar gúnyt űzni. A társai rettegtek tőlem, így azt tették, amit mondta. És tudod mire utasítottam őket?
A lány eddig hallgatott, de most esdekelni kezdett: Kérlek, Uram, ne kényszeríts, ne bánts! – veszi fel félelmében a rabszolga szerepet, hogy elkerülje a büntetést.
Te kényszerítesz engem, lányom – ejti ki a szavakat lemondóan az öreg és görbe mutatóujját remegve, de kínosan lassan belefúrja a bal lábon lévő két legkisebb lábujj közé, a lány hatalmasat és hosszan sikít.
Azt mondtam nekik, hogy elkerülik a fegyelmezést, ha bezárják a kalodába, ami még szebb időkből maradt az iskola területén, és sorban megcsiklandozzák a pimasz lábacskáit.
A vén ujj végigszántja hegyes körmével a lábujjak alatti lágy részt egészen a nagylábujj tövéig. A lány hosszú sikoltása még hosszabb üvöltésbe megy át, ahogy az öregember folytatja útját a talppárna tetejéig, majd miután benyálazza mutatóujját, finoman elindul lefelé a talp boltívén, a port letörölve és csíkot hagyva maga után, ahol a kosz mellett kilátszik áldozata puha, érzékeny, rózsaszín bőre. Már azt lehetne hinni, hogy tüzes vasat forgatnak a lányban, de ahogy megindul a talpon keresztül az ujjbegy, a sikoltás groteszk módon hatalmas kacagásba csap át.
A lánynak bevillan egy régi emléke, ami után még sokáig voltak rémálmai tinédzserkorában, amikor egy kiránduláson kegyetlen bosszút álltak rajta.

Szabolcs tehetetlenül nézi a szenvedését, a szer hatására azonban akarata ellenére viccesnek érezi a dolgot, hiszen mégiscsak csiklandozzák, nem lehet olyan szörnyű. Kezdte gerjeszteni a lány vonagló teste, de aztán gyorsan elterelte gondolatait és ráförmed az öregre:
Hagyd abba, vén perverz! Őt ne kínozd tovább!
Az öreg megáll és felé fordítja tekintetét: Te is sorra kerülsz, fiú, türelem!
Elég lesz Bertran! Nem ezért vagyunk itt. A lánykával elszórakozhatsz utána is. Most csak vedd rá, hogy szopjon! – emeli föl parancsoló hangját a nő.
Bertran leállítja a kínzást – már úgyis kitaláltam neked valamit – gondolja mosolyogva.
A lány megkönnyebbülve zihál, szeme sarka már könnyes. Az öreg rámordul mégegyszer:
Azt a mihasznát hosszú órákig gyötörték a saját barátnői, barátai, amíg be nem vizelt a nevetéstől. Most szerencséd volt, egyenlőre… Tízet húzz a talpára – veti oda a kamramesternek, aki a lány könyörgését és jajveszékelését meg se hallva rávág a nádbottal a talpaira. Minden suhintás után felnyög, egyre hangosabban, de tartja magát amennyire tudja.
Miután végzett az őr kiengedi a lábát a kalodából és visszavezeti a fiúhoz. Ezúttal habozás nélkül szájába veszi a farkát és olyan buzgón kezdi el szopogatni és nyalogatni, hogy Szabolcs nem bírja hang nélkül, időnként felnyög. A lány új tempója hamar elviszi a srácot a csúcsig, a finálénál hatalmasat és hosszan kiállt, a kábítószernek köszönhetően egyáltalán nem képes visszafogni magát. A lány szája szélén kicsordul a fiú fehér nedve, amit szófogadóan lenyalogat, és már távolodna el tőle, amikor a nő utasítást ad a folytatásra. A lány pillanatra habozik, de hamar eszébe jutnak sajgó talpai és az izomláz az oldalában, folytatja tovább a már kiengedett, de még merev hímtag szopását. A srácnak – most, hogy elment – hiperérzékennyé válik minden érzőidege, elviselhetetlenül ingerli a farkát a dolog, de nem tud mit tenni, csak összeszorítja a fogát és hosszú percekig még kínlódik, nyög.
A nő ekkor föláll helyéről és lassan odalépdel hozzá. Kinézete visszafogott, ruhája halvány színű, hegyes végű szemüveget visel, haját hátra kötve hordja, úgy fest, mint egy unalmas könyvtáros. Más körülmények között a fiú teljesen jelentéktelennek gondolná, nem csúnya, de nincs benne semmi magával ragadó. Mégis érzi, hogy ebben a közegben ez a kimértség nem jelenthet jót.
Ha most elengednek és kifizetik a bérem, ígérem, erről a helyről egy szót sem szólok senkinek – próbál alkudni a fiú.
Később se fogsz, a béred pedig megkapod, ne aggódj… amint megszolgáltad – a nő sima arcbőrén keskeny, egyenes szája finom mosolyra húzódik, tekintetét nem veszi le Szabolcséról, ahogy elhalad mellette, közben ujjai nagy, színesre festett műkörmei segítségével gyengéden végigkarmolja, inkább cirógatja a fiú kifeszített hónalját, majd oldalát. Szabolcs eddig is csikis volt és érzékeny, de a kezelés, amit kapott felfokozta a külső ingerekre adott válaszreakciókat. Minden izmával megfeszül, szinte megemelkedik és nagyot szisszen, ahogy a körmök elhaladnak a bordákon, majd a fenék és a combon keresztül, hogy a lábánál megpihenjenek. A nő játékosan belekapaszkodik a srác sarkába és megveregeti pucér talpait, miközben fizimiskájától szokatlan, ördögi boldogság és kéj költözik a szemébe.
Úgy látom uraim, a testérzékenyítő kezelés sikeres volt.

Folytatás következik!

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.